Re: Intrepid Reporter

**Mary Jane Watson** Vas. Márc. 10, 2024 10:55 pm

The ugly truth

People say it’s crazy What’s the loss to me, curse at me brutally, you'll lose to me

Észre veszem, hogy merevvé, védekezővé válik a testtartásom. Legszívesebben felállnék, és elmennék, de mivel tudja Peter kilétét, nem szeretném feldühíteni.

De tényleg nem értem mit akar. Ki ő... az egész... olyan, mintha tudnom kéne magamtól, és mintha ismerném, úgy beszél velem. De nem tudok róla semmit. Dobok neki egy csontot, mert nem szeretném, ha bármi miatt felharagítanám, utálom, hogy van nála valami, ami sakkban tarthat. Már lehet túl harciasan is tekintek rá, de nem tehetek róla..
- Tudom, azt is olvastam valahol, mi mind egy baba álmai vagyunk. - mondom gúnyosan. Nagyon filozofikus. Ha nem lenne ennyire pöffeszkedő, és nem támadt volna le, és ha rendesen elmagyarázza mit akar, talán szót is érthettünk volna. Én se vagyok egyszerű esett, nem adom magam könnyen. De már kezdem megtanulni, mikor, és kinél érdemes óvatosnak lenni.
Furcsa mód leesik a tolla, majd az asztal alá hajol. Itt mély levegőt veszek, és a hajamba túrok. Kétségbe esetten nézek körül, óvatosan. Csak nem hallotta senki... Mikor viszont felnéz, majdnem felsikítok. De csak ki kerekedett szemekkel bámulom.
- MI a franc... - ugyanis JJJ van már előttem és nem az ázsiai gyerek... tehát egy alakváltó mutánssal volt dolgom? Bizakodjak benne, hogy utoljára láttuk egymást? Itt felpattanok. - Várj! - a fenyegetés nem tetszett, nem értem mivel váltottam ezt ki belőle. De már el is tűnt a tömegbe. Én pedig ott maradok topon, sok kérdéssel a fejemben. Leginkább a kétely. Most féljek tőle? Mi a jó franc történt?

@Han Yeonu

+tag

─ Hye Ri

**Han Yeonu** Pént. Márc. 01, 2024 1:22 pm

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Töretlenül, tenyérbemászóan vigyorogtam. Az esélytelenek nyugalmával érkeztem, már az is előrelépés, ha kihúzhatok pár nevet a stáblistáról. Persze, az, akin nem fog a vonzerőm és akinek szeme sem rebben az alakváltásra, a csinos, fekete karmokra meg az ezüst szempárra, az több furcsasággal találkozott annál, mint amit Mary Jane lezser válasza sejtetett.
– Aha, Fenegyerek – támasztottam szórakozottan az államat. A vak ügyvéd? Benézhettem volna hozzá, de rajta aztán biztosan nem fogtak volna a csábos pillantásaim. Ráadásul annyi információm sem volt róla az előző életemből, mint a Pók-bandáról. Rühelltem támpontok nélkül tapogatózni. Kezdett halálosan elegem lenni belőle.
Biccentettem a csípős lekoptatásra, mint aki nem érti a viccet.
Döcögött a jelenet, nem rajzolódott ki az íve, összefolytak, elsikkadtak a tétek. Ergo Mary Jane-nek igaza volt, rossz helyen kutakodtam. Egy profi író felismeri, amikor megérett az ötlet a kaszálásra, mielőtt túl sok felesleges energiát ölne belé. És ki más érdemelné ki a profi író címet, ha nem én? A New York Times Best Seller pecsétes szerző, túlcicomázott névjegykártyával, túlbuzgó irodalmi ügynökkel, busásan honorált film adaptációval.
– Színjáték? – bukott ki belőlem egy ronda nevetés. – Az egész életed színjáték. Mindenkié az. Ez csak egy jelenet a sok közül. Talán később értelmet nyer. Vagy nem. – Vállat vontam. – Lehetett puszta megtévesztés és félrevezetés. A káosz kedvéért.
Legurítottam a maradék kávémat a torkomon, majd a tollamat a földre. Behajoltam érte az asztal alá, és magamra öltöttem J. Jonah Jameson fanyar pofáját. Adjuk meg a módját. Ennyi dráma belefért.
Felegyenesedtem, a fickó allűrjei akaratlanul áthatottak minden mozdulatot. Rátarti, túlzó, hirtelen gesztusok. Örökéletű barázda a szemöldökei között. Lenézően felvont bajusz.
– Nos – szólaltam meg JJJ hangján –, egy élmény volt, Miss Watson. Bizakodjon benne, hogy utoljára látjuk egymást. Bár valószínűleg úgysem ismerne fel.
Búcsúzóul ismét rákacsintottam. Valószínűleg elsőként lehet szemtanúja annak, amint a legendás Jameson ilyesmire vetemedik. Legalább látott valami izgalmasat, ha már raboltam az idejét.
Azzal bedugtam a fülemet, és lesétáltam a színről. Elvegyültem a tömegben.

**Mary Jane Watson** Vas. Feb. 18, 2024 12:46 pm

The ugly truth

People say it’s crazy What’s the loss to me, curse at me brutally, you'll lose to me

Végig hallgatom türelmesen, csak közelebb hajolva. Zavarom elrejtése érdekében, iszogatom a kávémat. De ez az ember össze zavar. Nem igazán tudom mindig eldönteni mit akar.

Végül hátra dőlök, a továbbiakba nem hiszem, hogy Pókember neve felmerülne, majd csak rázom a fejemet.
- Nem tudom, hogy honnan veszed, én honnan ismernék további hősöket. Senkit nem ismerek... én is onnan tudok róluk, amennyit az újságok megosztanak, vagy a tv. Nincsenek hős barátaim, nagyon rossz helyen jársz.
Továbbra se értem a célját, de még ha érteném se tudnék neki segíteni.
- És komolyan mondom, lehet a barna hajú verzióm a te világodba, vagy honnan szalajtottak, sok hős barátja... én nem. Ott az internet, varászlatos hely, ha informálódni akarsz, vagy neveket. Például ott van az a Fenegyerek vagy ki, fogalmam sincs ki ő, még ő tart rendet, vagy mit... eléggé... sajátosan. De róla is halhattál.
- mondom lazán, bár nem tudom mennyire vegyem az illetőt fél vállról. Elfogadom az elérhetőségét, nem vagyok olyan ostoba, hogy azt is elutasítsam.
- De ha összehaverkodom eggyel, téged értesítelek elsőnek. - vigyorodom el, enyhe gúnnyal. De most erre az abszurd helyzetre, hogyan is kéne reagálnom.
- Szóval, komolyan ezért volt az egész színjáték? Hogy soroljam fel milyen hősökkel állok kapcsolatban? - mert ha igen tényleg nagyon ráfaraghatott. Meg gondolhatja, ha még ismernék is, és olyan jóba lennék velük, biztos nem adnék ki információkat, egy teljesen random, idegen embernek.

@Han Yeonu

+tag

─ Hye Ri

**Han Yeonu** Szomb. Feb. 17, 2024 10:42 pm

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Elmosolyodtam. Sejtelmesen, magabiztosan, ahogy a szituáció megkívánta.
Mivel isten spórolt ebben a felvonásban az instrukciókkal, fuccsot mondtak az addigi módszereim. Outline nélkül dolgoztam, nekem kellett kitalálnom magam. Improvizálni és reménykedni, hogy a sztori útjába tévedek.
Mary Jane Watson azt firtatta, ki vagyok és mit akarok tőle. A válasz azonban két fontosabb kérdéstől függött: mivel generálhatok konfliktust és hogyan lendíthetem előre a plotot?
– Persze, kezdjük ezzel – csúsztattam előrébb a könyököm az asztalon. Értékeltem a talpraesettségét. Az ilyen aktív karakterek hajtották a cselekményt. Pusztán tétekre, esetleg némi veszélyre volt szükségük hozzá. – Ahogy már mondtam, Yeonu Hannak hívnak, és a Wakandai Egyetem szociológia tanszékére járok.
Oldalra billentettem a fejem, hagytam, hogy a mosoly lassan elhagyja az ajkam. Ujjaimmal az arcomon zongoráztam, közben fekete karmokat idéztem és átszíneztem ezüstre az íriszeimet. A mutatvány két célt szolgált: elhinteni egy titkot, sejtetni a fenyegetést. Nem számított ezen túl, milyen következtetést szűr le.
– Tényleg rajongód vagyok. Ez a része sem volt hazugság. Bár be kell vallanom, az öcsémmel ellentétben jobban kedveltem a barnahajú verziódat. Ízlések és pofonok, nemde? – Szórakozottan vállat vontam, és ismét kavartam egyet a kávémon. Eltüntettem magamról a természetellenes külső jegyeket, mielőtt szemet szúrt volna egy statisztának. – Hogy mit szeretnék tőled?
Felkémleltem, mintha azt várnám, mikor himbálózik erre a pasija. Halkan törtem meg a rövid csendet, mélyen csengtek a szavak, együtt búgtak a város zajaival:
– Tudni akarom, ki van porondon Peter Parkeren kívül. Milyen hősre vagy gonosztevőre lenne érdemes időt szánnom. Kik formálják ebben a világban az eseményeket. Kik irányítanak a háttérből. Nem az Amerika Kapitányok érdekelnek, hanem azok, akikről kevesebbet szól a fáma. A leglátványosabb tettek helyett, a legbefolyásosabbakra vagyok kíváncsi. A valódi kulcsszereplőkre. – Előkaptam a noteszem, felírtam bele a telefonszámom és az e-mail címem, majd kitéptem a lapot. – Pókember túl… – varázspálcaként pörgettem a tollat a levegőben, megidéztem vele a kifejezést, amit kerestem – populáris az ízlésemnek. Ha nem muszáj, nem ártom bele magam az ügyeibe. De szükségem van megfelelő prédára. Nagyobb halakra. – Átcsúsztattam neki a cetlit. – Szóval gondold át, te mit szeretnél. Ellenséget vagy barátot. Ha utóbbit, örömmel fogadom az információkat és javaslatokat, cserébe lakat a számon. Ha előbbit… nos, ezesetben is tudni fogjuk, hol találjuk meg egymást – kacsintottam rá.

**Mary Jane Watson** Pént. Feb. 09, 2024 5:11 pm

The ugly truth

People say it’s crazy What’s the loss to me, curse at me brutally, you'll lose to me

Megkapjuk a rendelésünket, én pedig hálásan szagolok bele. Imádom a kávé illatát, és annál jobban, mikor elfogyasztom.

Hirtelen fordulatot vesz minden. Teljesen jól elcsevegtünk, lazán, majd megváltozott a stílus, és a hangnem is. Nem igazán értem ezt a történetírás szöveget. Most akkor nem egy dogához kell, hanem könyvet akar írni róluk? Velük ? Épp rákérdeznék a dologra, mikor olyan bejelentést tesz, hogy majdnem leesek a székről, és öntöm ki a kávém. Szépen lassan leteszem a csészét, uralkodva minden mozdulatomon, semmit ne áruljak el, vagy buktassam le magam. Nem feltűnően, de körbe nézek, hála az égnek senki nem figyelt fel rá.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - kérdezem higgadtan. Biztos nem fogok kiakadni, úgy csinálok mindig, mintha kellemesen beszélgetnék. A hely immár teli van, a felszolgálok is járkálnak, mivel kiültünk , akár az utca embere is hallhatja, miről beszélünk ha szemfüles. Egyik rémálmom közé tartozik, hogy lebuktatom bárhogyan Petert. Így a gyomrom görcsbe rándul. Nagyon határozottan beszélt, és úgy mintha ismerne, pedig biztos, hogy soha nem láttam. Lehet Peter egy ismerőse? Áh, mindenkiről tudok, aki tud róla, hogy Ő Pókember. De biztos ismeri, mert úgy kérdezett rá... Érthetetlen vagyok, és fogalmam sincs mit tegyek. Álljak fel, és meneküljek el ? Áh, az nem az én stílusom, és a kíváncsiságom is sokkalta nagyobb annál. Így megpróbálom végül olyan lazán kezelni a dolgot, belekortyolok a bátorságot adó kávémba. Majd előrébb dőlök az asztal fölött, ezzel is jelezvén, hogy bizalmasan kezeljük ezt a beszélgetést, már emennyire jelen szituációba lehetséges.
- Ki vagy te? Kezdjük azzal. - hisz továbbiakba mégis minek titkoljam? Határozott volt, így biztosan tud rólunk. - Utána folytassuk azzal, hogy mit akarsz tőlem.

@Han Yeonu

+tag

─ Hye Ri

**Han Yeonu** Csüt. Feb. 08, 2024 6:10 pm

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Hálásan bólintottam. Tényleg tüneményes karakter volt, szinte szégyelltem magam, amiért belerángattam a színjátékomba. Persze a motivációim és a hátterem ismeretében nyilván megbocsátott volna nekem. Épp a tüneményessége miatt.
– Igen, kóros zaj-érzékenység. Tökéletes városban telepedtem le, nemde? – ironizáltam keserű vigyorral.
Visszaidéztem az első hetemet Szöulban. A heringpartit a metrón, a folyamatos, lüktető, dübörgő hangzavart, a fluoreszkáló fényeket. Deus ex machina és szerzői közbeavatkozás, hogy nem buktam le. Vagy csupán ennyire közömbösek a helyi tömegek: nem hatja meg őket a levitáló polgár, akin több tucat ember alakja villan át.
Mialatt Jameson hátérsztoriját taglalta, leráztam magamról a kinti betonkalitka porát. Annak idején szerettem ezt a nyüzsgést. A külső ingerek eltompították a belül kongó ürességet. Most viszont másra sem vágytam, mint egy faházikóra a hegyekben. A kis kávézó legalább megigézte a hangulatát.
– Ritka szupererő az önreflexió. Kár, hogy abból sem jutott neki – kommentáltam tömören JJJ karakterhanyatlását.
Átvettem a cappucinóm és megkavargattam. Mary Jane eddig nem kápráztatott el sok újdonsággal. Pusztán megerősítette azt, amit addigra magamtól is kiderítettem. A világ hellyel-közzel követte az otthoni filmek eseményeit.
Milyen fifikásan gáncsolja ki az embert a karma. Ha kicsit odaadóbb és lelkesebb nővér lettem volna az első életemben, akkor talán több ragad rám Ujin képregény ismereteiből.
Megértően hümmögtem, ahogy Mary Jane áttért az ismerősére. Komótosan kortyolgattam a kávémat, mialatt javaslatokat próbált tenni. Szegény nem tehetett róla, hogy nevetséges kifogások meg egyetemi beadandók mögött rejtegettem az indítékaimat, és homályos kérdésekkel bombáztam. Így nehéz érdemben hozzájárulni a témához. Főleg, mivel az érdemi hozzájáruláshoz szükséges kérdés konkrétan megfogalmazva is borzasztóan elvont lenne. Felfogná egyáltalán ép ésszel, hogy a cselekményt és a főszereplőket kutatom abban a történetben, amit ő az élete realitásaként érzékel? Kételkedtem benne.
Belepunnyadhattam a Hygge atmoszférába, vagy egyszerűen elfáradtam. De az is előfordulhat, hogy Mary Jane kíváncsi érdeklődése törte meg a jeget.
Mit szeretnék pontosan tudni?
Visszatettem a csészét a tálkára, hátra dőltem, és összekulcsoltam az ujjaimat az ölemben.
– Attól tartok, azok a hősök, akik leleplezték magukat, illetve a gonosztevők, akiket elkaptak, megírták nélkülem a saját epilógusukat. – Megvontam a vállam. Higgye azt bátran, rébuszokban beszélek. Elengedtem. A sokadik verbális piruettünk után úgy döntöttem, nem érdekel Han Yeonu megítélése. Boruljanak azok a dominók, bánom is én.
– Nem az érdekel, kik írták eddig a történelmet, hanem az, akik most alkotják. Akiknek a "pályafutását" – biggyesztettem idézőjeleket a levegőbe – később értékeli majd teljes egészében a társadalom és a média. – Előre könyököltem az asztalra, és lehalkítottam a hangom. – Például a kapcsolatod. Pókember. – Megtámasztottam az államat a tenyeremen, fürkésztem az arca rezdüléseit, lestem, miként reagál a csattanóra: – Hogy van mostanában a drága Peter Parker?
Mi a legrosszabb, ami történhetett? A képembe borítja az italt, faképnél hagy, és riadóztatja a kosztümös pasiját? Még mindig előrébb lettem volna, mint ahonnan indultam.
Leszek én antagonista, ha kell, csak haladjon végre a sztori.

**Mary Jane Watson** Szer. Jan. 31, 2024 8:05 pm

MJ & Yeonu

~ ~

Csak mosolygok, és bólintok, miközben neki indulunk, a friss szmogos levegőért.
- Nost hát, remélem tudok valamennyit segíteni. - én nem tudok ennyire szofisztikáltan, doktorandusz módon beszélni, én megírom a kész tényeket, nyersen. Nem szeretem a szavakat túl bonyolítani, ugyanis nekem a köznéphez kell szólnom, és minél egyszerűbben. A helyesírásom is kíván némi kivetnivalót, de erre meg vannak az emberek, akik javítják mielőtt az újságba kerül. Bocsánat kérésére meglepődök, akkor látom meg, hogy valamit bedug a fülébe.
- Jajj ugyan, semmi gond. - mosolygok. - Nem bírod a hangos zajokat, ugye? - ha jól tudom valami ilyesmit rejt, ez a betegség. Eléggé kellemetlen lehet, főleg ha városi.
Hát igen Jameson eléggé kemény dió. Így megértem a nézeteit. Néha én sem értem miért nem megy már el nyugdíjba, mert az alapjáraton nehéz természete mellé csak még rosszabb, hogy öregszik is... és így még rosszabb.
- Tény, hogy nehéz természet, és az öregség plusz rátesz. De egyébként, régen nagyon objektíven állt a dolgokhoz, és szívén viselte, a bűnözők felszámolását. Őszintén szólva, szerintem féltékeny a hősökre. Ők megtudják tenni, azt, amit Ő sosem...
És így tulajdonképpen háborút hirdetett ellenük. Szomorú, és néha sajnálom őt, de mivel korlátoz a munkámba, és semmi esélyt nem kapok tőle... már nem igazán.
Miután leadtuk a rendelésünket, helyet is foglalunk.
- Oh értem. Nos valóban igazad van. Nehéz megítélni a hősöket, mint csoport... egyedül ugyebár a Bosszúállók, azok akik, csoportosan dolgoztak, de őket is ellenőrzés alá akarták vonni. Amennyi hős annyi cél, és képesség.
Mikor rajtam a sor, teljesen jogos, hisz én is rákérdeztem. Mondjuk ebben semmi titok nincs.
- Én is ismerem egyek, ezért is tudom az ő álláspontját a témában. Nem könnyű neki... - bár soha nem panaszkodna, de ismerem, és tudom, hogy nem esik jól neki a negatív visszajelzések. Legalább már JJJ-t eltudja poénkodni, és nem veszi őt komolyan. Már ennyit fejlődtünk az évek folyamán.
Kissé meglepődöm, a kérdésén...
- Hát... nyílván olyan Hőst javasolnék, aki felvállalta már magát, egy Bosszúálló tagot esetleg... mármint aki... előkerült. Konkrétan személyesen nem ismerek hősöket, én is csupán hírcsatornákon keresztül, kivéve... a kapcsolatomat, de Ő nem interjú alany, és nem vállalja fel magát, védelmi okokból. - én is Bruce Bannert kerestem fel anno, egy gyors riportért, de ő se nagyon akart beszélni, de még mindig több infót tudtam meg a nullánál.
- Szupergonoszokról is olyat tudok tanácsolni, akit már elkaptak, ha nagyon szeretnél tanulmányozni egyet. Bár nem tudom mennyi adat, és információ publikus róluk. Az biztos, hogy szabadon lévőkre nem érdemes rámászni. Nem szeretik ha szaglásznak. - mint például most én teszem Fisk-el.
-Egészen pontosan mégis mit szeretnél tudni? - nézek rá kíváncsian, közben megkapjuk a kávékat, megköszönöm a pincérnek. A testem pedig hálásan fogadja a meleg koffeint.

With great power comes great responsibility...

✿ Elli

**Han Yeonu** Vas. Jan. 21, 2024 10:44 am

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Az írástechnika szeret különbséget tenni „Kertészek” és „Építészek” között. Előbbi megfelel a túlmisztifikált elképzelésnek: az alkotó, aki sodródik az inspirációval, átadja a kormányt a múzsának. Utóbbi metodikusabb, inkább szakember, mint művész; akkurátusan megtervezi a cselekményt, horgokat helyez el, megrajzolja, majd követi a térképet.
A Szerző a két kategória között ingázott. Felépített egy stabil üvegházat, ám hagyta benne elburjánzani a vegetációt.
Itt jött a képbe Mary Jane Watson. Ő ebben a rengetegben cseperedett fel. Képes volt beljebb kalauzolni, míg megéleztem a metszőollómat és kitaláltam, hol vágom vele keresztül magam.

– Ugyan, semmi probléma – mosolyogtam vissza rá. A vállamra vetett táskával, indulásra készen strázsáltam az asztalnál. – Örömmel eléd tárom a perspektívámat. Bár amim eddig van, az inkább stílus, mint szubsztancia. Sok szociológia szakzsargon és elmélet, kevés mondandó vagy gyakorlati vetület. Ha kávézás közben segítesz nekem a saját nézőpontoddal pótolni ezeket a hiányosságokat, akkor nem lesz okom tovább lábatlankodni a szerkesztőségben. Voltaképp hozzád jöttem, nem a Hírharsonához. – Mellékeltem a kijelentéshez egy röpke, merész pillantást. Léteztek valóságokon és zsánereken átívelő igazságok. A tény, miszerint a kvázi-flörtölés áldásos hatással bír a karakterdinamikákra, közéjük tartozott.

Egészen belekényelmesedtem a gáláns, csillogó szemű Han Yeonu alakításába. Figyelmesen hallgattam Mary Jane válaszát, figyelmesen előre engedtem őt a liftbe, kinyitottam neki az ajtókat, távol tartottam tőle a tülekedőket az utcán. Hiába kerültük el a csúcsidőt, az ingerekben dagonyázó tömeg a tűréshatáromat feszegette. Kénytelen voltam visszarakni a fülest, hogy megszűrje a zajokat.
– Bocsánat – szabadkoztam. – A hiperakúzisom miatt muszáj. Ironikus, de így tisztábban értelek.
Egy Hygge nevű, otthonos, kevésbé forgalmas kávézóba kalauzoltam. Kezdett zsongani a fejem a város nyüzsgésétől, sürgősen csendre és nyugalomra volt szükségem.
Noha eredetileg kézzelfogható információkra vágytam, üdítően bizarrnak, egyenesen szórakoztatónak találtam a szókratészi párbeszédet, amibe belebonyolódtunk. Nem mindennap filozofálhat az ember szuperhősökről egy szuperhős sztori mellékszereplőjével.
– Tragikus, hogy Mr. Jameson vezető pozíciót tölthet be a sajtó berkein belül, miközben bizonyítékok nélkül, vakon ragaszkodik a saját szubjektív ítéletéhez.
Íme a második univerzális törvényszerűség: az ellenségem ellensége a barátom.
Miután Mary Jane leadta a rendelését, kértem egy cappucinót, és egyben fizettem értük. Régimódi helyet választottam, ahol kihozták a rendelést, így rögtön letelepedhettünk egy kerek asztalka mellé. Végre kiszedtem a dugaszt a fülemből. Máris nyugodtabban feleltem a nő kérdésére. Egy csipet őszinteséget is hintettem rá.
– Viszonylag közeli kapcsolatban vagyok egy mutánssal. Hősnek ugyan nem nevezném. Rajta keresztül megtapasztaltam, hogy valójában a szuperképességek alig változtatnak bármin. A repülés, a hálóvetés külsőség, apróság, nem bír nagyobb horderővel, mint például a hajszín vagy a zenei tehetség. Ha közelebbről, mélyebben megnézzünk, mind gyarló emberek vagyunk. Abban egyetértek, hogy a médiának nem érdeke ezt az álláspontot képviselni. Nem elég szenzációs és polarizáló.
Mire a monológ végére értem, megérkezett a pincérnő a rendelésünkkel. Halk köszönettel vettem át tőle a csészét. A kávéhabba rajzolt virágba böktem a kanalat, és felkémleltem Mary Jane-re.
– Téged milyen személyes kötődés fűz a témához? – puhatolóztam. Ismertem a választ. Nem az érdekelt, mit mondott, hanem ahogy mondta. Talán egy karakterfókuszú Pókember képregénybe csöppentem. Jobb minden eshetőséget körbejárni.
Komótosan megkevergettem az italom, és belekortyoltam. Valamiért nem fogott a bűbájom a nőn, így viszont csak óvatosan mertem feszegetni a magánéleti kérdéseket.
– A dolgozatomhoz visszatérve… – Megköszörültem a torkom, a kezem a szám elé emeltem. Zavart, szégyellős gesztus. Visszatükrözte a saját habitusát. Ettől talán emberibbnek lát, és könnyebben feloldódik. – Mit tanácsolnál, kiknek érdemes utánajárnom, ha átfogó képet szeretnék kapni a jelenleg aktív szuperhősökről, esetleg szupergonoszokról? Általában minden területnek megvannak a meghatározó alakjai, feltételezem, ez itt sincs másképp.

**Mary Jane Watson** Kedd Jan. 09, 2024 6:11 pm

MJ & Yeonu

~ ~

Kissé meglepett ez a hirtelen jött kérdezz-felelek, nem igazán erre számítottam. De viszont ami kellemes meglepetés benne, az az, hogy igencsak érdekes témát hozott fel. Így mindenekelőtt kíváncsi vagyok az ő véleményére is, mielőtt én bármit mondanék. Szeretném megtudni egy oldalon állunk e. Viszont a hely túl szűkös, zsúfolt. Szeretem a szerkesztőséget, de nem szeretném ha rossz fülekbe jutna a beszélgetés, vagy bármi beleszóljon.
- Sajnálom, csupán szeretném az Ön nézőpontját meghallgatni. - mosolyodom el kedvesen, és egyben bocsánatkérően. A kávé ajánlatára így azonnal fel is pillantok, remek ötlet, mintha gondolatolvasó lenne. Mondjuk amiket hallok, és látok, lehet az is.
- Nekem mindenképp Robbie-nál a felettesemnek szólnom kell, hogy szünetet tartok, majd neki szólunk kifele jövet. Vissza is akar még jönni? - a tegeződésre majdnem össze teszem két kezem, hála az égnek. Én sem szeretem, sokkal jobban tudok beszélgetni, ha szabadabban tehetem. - Persze, sőt, köszönöm. Akkor beszólok neki egy pillanat. - Robbie irodájába bekopogok, majd leadom neki az infót. Aztán nincs már dolgunk csak a friss szmogos levegőbe kijutni, és felkeresni egy jó kávézót.
Közben meghallgatom egy véleményét, és úgy tűnik egy véleményen leszünk. Figyelmesen bólintok azon részeknél, ahol egyértelműen egyetértek.
- Nos, az emberek mindig is féltek az ismeretlentől, és ilyenkor támadnak. A hősök számikra, mint a mutánsok is, ismeretlenek, rémisztőek. Nehéz befogadni őket. Főleg hogy vannak a gonosztevők is, akik szintúgy bírnak egyesek szuperképességgel. Így ha belegondolunk joggal ijednek meg az átlag emberek... Hogy ezzel az erővel miért nem vehetnék át az uralmat? Megvan hozzá az erejük. Ekkor szoktam felhozni, hogy ha akarnák, már rég felülkerekedtek volna rajtunk. Ha szabályt hoznak, és megakarják kötni a kezüket, ezzel is tisztában kell lennie, ha egy képességgel bíró, aki egy autót is a feje fölé tud emelni, és aláír egy korlátozási törvényt, esetleg, hogy megfigyeljék, az nem elég bizonyíték rá, hogy nincsenek világuralmat szőtt terveik? Igen JJJ szerint semmi nem bizonyíték mikor fordulnak ellenünk. Pókemberről is azt hiszi még mindig, hogy saját maga csinálja a galibákat, és szövetkezik bűnözőkkel, hogy jó színbe tüntette fel magát, hogy a bizalmukba férkőzzenek. Nincs jó válasz erre, úgy érzem az emberek, a közemberek toleránsabbak, viszont a média, és egyes emberek, természetüknél fogva soha nem lesznek befogadóak. - sóhajtok, szinte egy levegővel hadarom el szegénynek a véleményemet.
- Sajnálom, remélem legalább egy része válasz volt a kérdésedre. - kissé zavarba jöttem. Közben megérkezünk a kávézóhoz, és beállunk a sorba.
- Van, volt valami személyes ügyed egy hőssel esetleg, hogy ezt a témát feszengetted? -kérdezem kíváncsian. Ugyanis tapasztalataim szerint, azok állnak ki, és látják világosan a helyzetet velük kapcsolatban, akiket már valamelyik vagy megmentett, vagy ismer egyet. Persze nem kell színt vallania, én se mondanám el részletesen viszonyomat Pókemberrel.

With great power comes great responsibility...

✿ Elli

**Han Yeonu** Pént. Jan. 05, 2024 7:30 pm

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Lesütöttem a szemem, mintha zavarba hozott volna a dicséret. Mintha számítana, mit gondol a mondvacsinált dolgozattémámról.
Legalább egyetértettünk. Szinte senki nem foglalkozott többel a látszatnál. Hiszen látszat volt az egész életük.

Grimaszba rándult az ajkam csücske. Gyorsan mosolyt kerekítettem belőle.
Miss Watson visszaadta nekem a stafétát, és hátraküldött a startvonalhoz.
Viszonoztam a pillantását, amikor rám nézett. Ismét ráfókuszáltam az átkozott bűbájra vagy képességre, ami az első történet óta követ. Pozitív érzéseket szuggeráltam belé, oldottam a feszültségét, beleringattam magunkat a tévhitbe, miszerint megbízhatunk egymásban.
Rászorult a nyugtatásra. Látványosan zsenírozta a szituáció. Pedig mit számítottam én, a kallódó egyetemista, egy kiegészítés a stáblista végén. Neki legalább jutott szerep.
Kurtán, óvatosan felnevettem.
– Értem én. A saját fegyverem használja ellenem. – Szusszantottam egyet, majd lecsuktam a laptopot. – Vérbeli riporter. Tehát előbb nekem kell felfednem a kártyáimat, igaz?
Elpakoltam a gépet, és átvetettem a vállamon a táskát. Felkészültem a helyszíváltásra.
– Fair. Beszélgessünk egy kávé mellett. Kellemesebb a vallatásnál – toltam vissza a helyére a kölcsönszéket. – Le kell jelentkeznie Mr. Jamesonnál vagy szabadon távozhatunk? Apropó, elengedhetnénk a magázódást? Kezd túl hivatalossá válni.

Megvártam, amíg összeszedi a holmiját. Inkább elkerültem volna a kínos trope-ot, amiben két karakter némán átutazik egyik színtérről a másikra, és csak ott kezdenek diskurálni. Felidéztem menet közben a kérdéseimet, és nekiálltam megválaszolni őket. Hátha Mary Jane Watson is kedvet kap hozzá.
– A város területén működő szuperhősökről kevés konkrétumot tudok, ezért vagyok itt. A tágabb témával viszont sokat foglalkoztam. Elég komplex. Mi emberek eleve hajlamosak vagyunk más csoportokról szélsőséges, végletes véleményt alkotni. A szuperhősök és a képességgel bírók ráadásul kilógnak a konvenciók közül. Túl erősen feszegetik az igazságos világ hipotézist. Vagy ők idomítják majd magukhoz a társadalmat, és azt hiszem, ez lenne a tolerancia, a változás útja. Vagy a társadalom idomítja őket magához, szabályokkal, megkötésekkel, a status quo kényszeres fenntartásával. – Közelebb hajolok hozzá, és bizalmasan megsúgom: – Az a gyanúm, a nagyságos tripla J utóbbit pártolja.
Milyen szép művészet telehímezni igazsággal egy hazugságot. És milyen kár, hogy ebben a kreált, mesterséges univerzumban senki nem értékeli rajtam kívül...

**Mary Jane Watson** Kedd Jan. 02, 2024 10:15 am

MJ & Yeonu

~ ~

Kissé megszeppenve ülök, nem sűrűn fordul elő ilyen. Általában egy tapasztaltabb újságíróhoz szoktak hallgatókat küldeni, és nem hozzám aki csak pár éve dolgozik itt, és nem igazán kapott lehetőséget arra, hogy címlapon szerepelhessen a sztorija. A hősökről szóló cikkemet csak azért jeleníti meg egy 5. - 6. oldalon hogy kitöltse a hézagokat, általában nem ért egyet azzal, amit írok...
- Oh persze, bocsánat. Nem szoktak hozzám leülni. - nincs is nagyon hely, egy kis szűk sarkom van, de azonnal hozok neki egy széket, és oda tolom az asztalom mellé, ahol még elfér.
Majd belekezd, én pedig csak kidülledt szemekkel hallgatom végig. Nos, nem igazán erre számítottam. Most úgy érzem fordult a kocka, és én kerültem a kamera másik végére. Kissé zavarba jövök, kissé ironikus, mert szeretek mást kikérdezni, de ha velem teszik azt, utálom. Megköszörülöm a torkomat, és iszok egy korty vizet a pókemberes bögrémből. Ebből szoktam Hozé El Cactoo-t locsolni, rá is nézek segítségért, erősítésért. Majd össze szedem magam, végtére is profi vagy mi lennék.
- Először is: jó választás. Sokan nem foglalkoznak a témával, csak tömören a látszattal foglalkoznak. . vagyis teljesen feketén, és fehéren állnak a dologhoz, vagy hogy kit mentettek meg épp, vagy hogy milyen város részt romboltak le, és végülis mindig arra lyukadnak ki, hogy károsak a városnak, kivéve ha éppen őt, vagy valamelyik családtagját mentik meg.
- Teljesen jó, és jogos kérdéseket tett fel. De mielőtt bármire is válaszolnék, elmondaná, ÖN, hogy látja a dolgot, és miért ezt a témát választotta? - nézek rá, mosolyogva, és egyben kíváncsian. Elsőnek felszeretném mérni, Ő mit is szeretne ebből kihozni. Mert ha csak ellenségeket lát bennük, és ő is azt vallja, hogy csak rosszat tesznek a városnak... lehet nem én leszek a megfelelő ember számára.
- Oh a kávé mindig jól jön. - sóhajtok fel. Főleg ha hosszúra nyúlik a beszélgetésünk, és őszintén szólva reménykedem benne, hogy odáig jutunk, és nem veszekedés lesz a vége. Jól esne végre olyannal beszélgetnem, aki reálisabban gondolkodik, és hajlamos szürke színt is észre venni. Főleg, hogy rengeteg a kíváncsi szem, szűk a hely, nem tudom mennyire érzi magát kényelmesen, illetve, csak nekem van melegem? Tényleg ennyire kényelmetlenül érzem magam, ha engem faggatnak?

With great power comes great responsibility...

✿ Elli

**Han Yeonu** Csüt. Dec. 28, 2023 1:34 pm

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Mary Jane Watsont felületesen ismertem, az archetípusát viszont annál mélyebben: a csinos lány a szomszédból, a gyerekkori barátnő, a lelkiismeretes riporter.
Végsősoron mindenkit unalomig ismételt toposzokból gyúrtak.
Vajon hogyan reagált volna, ha átkísérem a negyedik falon? Tovább tudósít egy kitalált világ kitalált részleteiről? Folytatja Pókember fotózását, miközben a Szerző zsinóron rángatja őket egy predesztinált cselekményben? Megalkuszik? Esetleg meghasonul?

Rámosolyogtam, határozottabban a korábbinál.
Körbekémleltem, kerestem, hova ülhetnék le. Elkaptam egy hölgy kíváncsi pillantását a közeli asztalnál. Az elvarázsolt mosoly az ajka szegletében és az alapozó alatt felsejlő pír azt üzente, hatott rá a trükköm.
– Kérhetek egy széket?
Odatolta nekem a sajátját. Nincs rá szüksége, muszáj mennie, megbeszélése lesz – efféle magyarázatokkal felelt a köszönetemre.
Kicsomagoltam a válltáskából a laptopot. A kellékektől legitimebbnek tűnt az Interjú című színjáték. Míg az üres dokumentum betöltött, felvettem a szemkontaktust Miss Watsonnal.
Bűbáj nélkül is elcsevegett volna velem, mert kedves, emberi karakternek alkották meg, ám ettől még nem vált naivvá vagy óvatlanná. Nekem pedig több kellett holmi csevegésnél. A bizalmát akartam, és hajlandó voltam a képességemmel kicsikarni.
– A szuperhősök társadalmi folyamatokra gyakorolt hatásairól írok értekezést – vezettem fel. Egy jó jelenetnek íve van. Nem csaphattam rögtön a közepébe. – Így adtam el a professzornak, hogy az unalmas témajavaslatai helyett kosztümös igazságosztókról fogok filozofálni a kreditekért. – Szétterítettem az ujjaimat a klaviatúrán, és cinkosan felsandítottam a nőre.
Előkészítettem a terepet a világépítéshez és az infóadagoláshoz. Egyértelmű a szcenárió: közvetlen hangnemben, puszta kíváncsiságból faggattam őt, alacsony tétek mellett.
Arra jutottam, egyetemista Han Yeonunak, aki új az országban és hivatalosan nem az angol az anyanyelve, jól állna egy leheletnyi esetlenség. Épp annyi, hogy bájosnak hasson, de ne inkompetensnek.
– Akkor kezdem is – jelentettem be azzal az árnyalatnyi esetlenséggel, majd megköszörültem a torkom.
– Ön szerint kik azok a szuperhősök, akik a leginkább hatással vannak a város történéseire? Milyen formában és miért éppen ők? Felzárkózott már a törvényhozás és a rendfenntartás a jelenlétükhöz? Milyen strukturális változtatásokra lenne szükség? Lehet igazság abban, hogy a pozitív és a negatív pólus egyszerre erősödik, ezért a szuperhősök mellett nagyobb kaliberű gonosztevők vetik meg a lábukat? Tudna ilyen jelentős személyeket vagy ellenerőt említeni?
Nem vártam el, hogy elém tolja a szinopszist. Néhány nyomot reméltem tőle, semmi többet. Valamit, ami mentén elindulhatok.
Cserébe nem romboltam le az illúzióit. Alkalmazkodtam a forgatókönyvhöz. Joviális, ártalmatlan szociológus hallgatóvá avanzsáltam, akinek csillogott a szeme a kíváncsiságtól és a tisztelettől, olyan sokra tartotta Mary Jane Watson véleményét.
– Nyugodtan szóljon, ha túl gyorsan haladok – vakartam meg a tarkómat. Félig lesütött pillák alól fürkésztem az arcát. – Illetve, ha tömény így az interjú, és szüksége lenne mellé egy kávéra, szívesen meghívom...

Spoiler:

**Mary Jane Watson** Hétf. Nov. 27, 2023 9:26 am

MJ & Yeonu

~ ~

Nagyon belemerültem a Fisk ügybe, így mivel nagyobb cikken dolgozom, nem igazán adtam el nagy horderejű dolgokat, csak kisebb cikkeket, és ezen ezúttal nem húztam fel magam. Meginterjúvoltam Manhattan legjobb hot-dog árusát, ami egyébként nem csak szóbeszéd, valóban legjobb. Akkor megint eluralkodott rajtam a nosztalgia, mikor képesek voltunk Harryvel és Peterrel messzire menni a legjobb pizzáért. Viszont most remegve állt meg a kezem, mikor üzenetet készültem írni mind a kettőjüknek. Peterrel azóta se beszéltünk, Harryről pedig semmit nem tudok. Nem akarom zaklatni a fiúkat, főleg, hogy nem tudom jelenleg vagyok e velük már annyira jóba, hogy megengedhetem e magamnak. Így most is leadtam egy kisebb cikket, a helyi fodrászról, akihez elvileg Natasha Romanoff is járt, nos ebben nem tudom mennyi az igazság, szerintem semmi, de legalább interjú alatt megcsinálta a hajam, így most nagyon dekoratív frizurával ülök a szerkesztőségben. Persze erre is megkaptam a csípős megjegyzést, hogy ráérek fodrászhoz járni, ennyire érdekes volt ez a riport...
Így mostanában minden szart megkapok, de nem ellenkezem, Robie meg is kérdezte, hogy minden rendben van. Azóta aggódik értem. Elmondtam neki egyszer, min is dolgozom, akkor be pánikolt. Ő is Fisk ellen igyekszik összeszedni mindent, ami azt illeti neki sok bensős forrása is van, de mivel én vagyok a "tanítványa", így óvaintett attól, hogy bármennyire is belefolyjak Fisk ügyeibe. Ugyanis tudja, hogy halálos ítélet. Mind JJJ-vel megtapasztalták Fisk dühét. Így érthetően nem reklámoztam ezúttal, hogy mibe ártottam magam, attól félek, amíg nem lesz meg a kész leleplező cikk, addig még az állásom is veszélyben lehet itt.
Szóval nem igazán lepődök meg, mikor JJJ hangja átszeli az irodát, hogy valakit hozzám küld, mivel Watson ráér. Vissza nyelek némi megjegyzést.
- Jó napot. Mary Jane Watson, Hírharsona újságírója.- mutatkozom én is be, bár kevésbé menőbben hangzik, mint az övé. Hogy a rajongóm lenne, csak felszalad a szemöldököm. Semmi nagy tettet nem hajtottam eddig végre, maximum a hősök védelmébe írott cikkeim, amit persze JJJ nem volt hajlandó címlapra tenni, csupán pár oldallal később egyik sarokba. Viszont egy két pókemberről készült képem már kikerült oda.
- Ez igazán kedves, köszönöm. - mondom kissé zavarban. Gondolom nincs más választásom. Így közben azért elpakolok egy két aktát, amiben Fisk szerepel, és besüllyesztem a zárható fiókomba. Nem lehet elég óvatos, a tűzzel játszom.
- Hát akkor, halljuk a kérdéseket. Miben segíthetek? - egy aggodalmas mosolyt megejtek. Általában én kérdezek, és nem fordítva. Nem szerettem soha a kamera másik felén ülni.

With great power comes great responsibility...

✿ Elli

**Han Yeonu** Vas. Nov. 26, 2023 1:24 pm

INTREPID REPORTER TROPE:
"An Intrepid Reporter is an investigative journalist who goes out and finds stories, rather than letting them come to them. Sometimes this seems to be the only kind of reporter used in fiction." – tvtropes.org

mj & yeonu

Szalmaszálakba kapaszkodtam, és cselekményszálaknak tituláltam őket. Íme! Felfedeztem a végsőstádiumú nihil ellenszerét: naiv optimizmus.
A legújabb cselekményszálamat Mary Jane Watsonnak hívták.
Amikor meghaltam, a valódi világom szuperhős történetekben fuldoklott, nekem pedig eresztett a karúszóm. Az öcsém rajongása szúrta át, naponta, lelkesen bökdöste ki belőle a levegőt. Végül annyi sztori került a tüdőmbe, hogy három élettel később is felköhögtem belőle valamit. Például a Hírharsona újságíróját, avagy Pókember barátnőjét.

Civil formában, férfiként udvaroltam ki a protekciót, így járultam a szerkesztőség alfahímje elé. Hivatalosan az esszémhez kutattam, a szuperhősök társadalmi folyamatokra gyakorolt hatásairól. Nem mintha John Jonah Jamesont meghatotta volna az ürügyem.
Megszokásból magamba szívtam a fanyar energiáját, miközben kezet fogtunk, az elbűvölésével azonban nem fáradtam. Boldogan lemondtam a szimpátiájáról. Sőt, arra volt szükségem, hogy más nyakába varrjon. Lehetőleg Mary Jane Watsonéba.
Végre egyszer az én forgatókönyvemet követtük.
A helyszínt összezsúfolt fülkékkel és munkát szimuláló mellékszereplőkkel népesítették be. Jameson zsémbelődését bedarálták a zajok: klaviatúrák kakofóniája, telefonok csörgése, rekedt nyomtatók. A kölnije szaga viszont felülkerekedett a kávé és a tinta illatán. Pont olyan markánsan kellemetlen volt, min ő maga.
Tekintettel a professzorom tekintélyére, elkísért Miss Watson asztalához, ám ennél tovább nem terjedt a szívélyessége. Foghegyről odavetette a hölgynek, hogy foglalkozzon velem, hiszen ráér, és már ott sem volt.
– Bocsánat – szabadkoztam a Jamesonhoz hasonló tapló karakterek nevében, majd egy bátortalan mosollyal a nő felé nyújtottam a jobbomat. – Yeonu Han, a Wakandai Egyetem szociológia tanszékéről. Bizonyára ezer jobb dolga van annál, hogy engem szórakoztasson, de olvastam a cikkeit, és nagy rajongója vagyok. Lekötelezne, ha válaszolna pár kérdésemre.