A szobám ablakából könnyedén ki lehetett mászni az épület tűzlétrájára. Hogy miért ezt az utat választottam? Ez egy bonyolult történet. Az egész úgy kezdődött, hogy a legjobb haverom átlökött egy másik univerzumba, amiért megdugtam a barátnőjét. Ez azért bárkivel előfordulhat, gondolom. Sok problémával jár, ha egy új világba csöppen az ember. Nem volt otthonom se pénzem, amiből szállást fizethettem volna magamnak, de még csak igazolványaim sem voltak. Abban a világban hivatalosan nem születtem meg, így nem tudtam munkát vállalni sem. Gyorsan ki kellett találnom, hogy hogyan fogom túlélni ezt a változást. Nem aludhattam az utcán, az nem nekem való. Egy délután kevés let volna összeszedni annyi pénzt, hogy ki tudjak venni egy albérletet, ezért úgy döntöttem, hogy másnál szállok meg. Sosem okozott gondot felszedni valakit, de ez nem volt elég. Valakit annyira el kellett csábítanom, hogy belemenjen az összeköltözésbe rekord idő alatt. Profi voltam a manipulálásban és a képességem is segített ebben, így sikerült is találnom valakit, aki egy este alatt teljesen belémzúgott. Mindent elhitt nekem és bármit megtett volna, hogy vele legyek.
Egy gyönyörű, szőke, de nem buta csak szimplán könnyen befolyásolható lány volt, aki befogadott. Sikerült megkedveltetnem és megsajnáltatnom magam vele. Kaptam a lakásában egy külön szobát. Eleinte a közös szobát erőltette volna, de lebeszéltem róla. Kellett nekem a saját tér, meg persze nem is állapodtam meg mellette. Nem tudott sem az erőmről, sem az illegális tevékenységeimről. Ezeket igyekeztem titokban csinálni. Ezért használtam a tűzlétrát az esti üzleteimhez. Elkezdtem kialakítani a vevőköröm ebben az univerzumban is. Elérhető áron adtam minőségi anyagot, hiszen nekem nem volt nehéz és költséges az előállítás. Egyre többen kerestek fel. Ezen az estén is egy új vásárlóval találkoztam egy elhagyatott útszakaszon, ami ki sem volt világítva rendesen.
- Hoztad a pénzt? - kérdeztem az előttem álló, pár évvel idősebb sráctól, aki vagy az idegesség miatt vagy az elvonási tünetek miatt már remegett.
- Először te - ingerült volt. Nem tudtam, hogy mi lehet a baja.
- Vagy ideadod a pénzt és megkapod amit kérsz vagy a hulládtól fogom ellopni - én higgadt maradtam, hogy ezzel is mutassam felé azt, hogy nem viccelek. Sose hatott meg, ha meg kellett ölnöm valakit.
- Befogod a pofád és ideadod a drogot! - kiabált rám miközben hirtelen előrántott egy pisztolyt, amit felém szegezett. Látszott rajta, hogy amatőr. Csak sóhajtottam egyet és elővettem a zsebemből a kiscsomagot.
- Tessék - nyújtottam felé. Óvatosan kezdett közeledni felém és a fegyevert végig tartotta rám. Amikor elég közel ért, hogy elérjük egymást, az egyik kezemmel megragadtam a pisztoly csövét, oldalra toltam, a másik kezemmel pedig behúztam neki. Meglepően jól bírta az ütést, sőt vissza is támadott. Nem csak lőfegyvert, de még egy kést is hozott magával, amivel megpróbált megszúrni. Szerencsére el tudtam ugrani, de az oldalam így is végig vágta. Először felszisszentem, de utána csak nevettem. Ezzel csak még jobban ráijesztettem. Az általa okozott sebből hirtelen indák nőttek ki, amig nagy sebességgel indultak meg felé. Amint elérték őt, szorosan rátekeredtek a kezére, a lábára és a nyakára. Különböző irányba húzták az indák, de nem akartam széttépni, csak mozdulatlanná tenni. El is emeltem a testét a földtől, hogy a levegőben még kiszolgáltatottabb helyzetben legyen. Miután felvettem a kését a földről, amit elejtett, elindultam felé.
- Olyansok módon megölhetnélek, de tényleg megsajnáltalak, olyan balfasz vagy. Nem foglak megkínozni - imádtam nézni azt az ijedt tekintetét, ahogy minden egyes szavam egyre jobban megrémítette. Amint elég közel értem hozzá egy hirtelen mozdulattal elvágtam a torkát szemből. A vére spriccelni kezdett, ezzel összemocskolva engem is. A vágás nem volt olyan mély hogy rögtön meghaljon. A kis beszédemmel ellentétben én azt akartam, hogy szenvedjen. Valamit mondani próbált, de hang nem jött ki a torkán csak vér.
- Psssszt! Ne beszélj, annál rosszabb - csendesítettem el miközben az egyik ujjam az ajkaira nyomtam. Letöröltem az ujjammal a szájáról egy kis vért, közben pedig elkezdtem leereszteni őt a földre. Hátat fordítottam neki és csak az ujjam végét figyeltem magam előtt tartva. Nem kellett sok idő, az áldozatom véréből egy virág kezdett kinőni az ujjam végén. Ezzel egyidőben a holttestéből is ugyan ilyen virágok nőttek ki.
- Gyönyörű - suttogtam magamnak.
Elindultam a hosszú elhagyatott úton hazafelé, de nem sokáig jutottam. Igazából csak pár lépést tudtam megtenni, utána rosszul lettem. A testemet teljesen elhagyta az erőm és le kellett ülnöm.  Az egyik fa tövébe ültem le és vártam, hogy újra lábra tudjak állni. Túl sok indát használtam, ami sok energiámat emésztette fel. El is aludtam pár percre, de felébredtem, amikor egy kocsi a közelben leparkolt. Nehezen felálltam a földről és elindultam a fény felé. Valaki az áldozatomat világította meg, hogy jobban szemügyre vegye. Amikor elég közel értem hozzá, hogy meghallja a lépteim, rám világított. Szerencsére nem a szemembe, de így is megálltam egy pillanatra. Nem tudtam, hogy mi lesz a rekaciója, ha meglát ilyen állapotban. Tudtam, hogy csak egy esélyem van, ha elhitetem vele, hogy én vagyok az áldozat.
- Se...segíts - nem kellett sokat rájátszanom a rosszullétre. Az egyik kezemmel az oldalamhoz nyúltam, ahol a seb is volt. Pár lépést még mentem felé, majd elestem, bízva abban, hogy ő majd segít rajtam.