- Lehet valami sok volt neki, nem tudom. Velem minden rendben, jól vagyok. Niel ül, én állva beszélek. – nem nagyon értettem meg, hogy miért fontos neki ennyire a pozíciónk, de ha már kérdezte akkor közöltem vele ezt. Váltottunk még pár szót, aztán csak úgy letette. Visszaadtam Nielnek a mobilját és javaslatot tettem neki, hogy itt maradok, segítek rajta. Lang is ezt tenné a helyemben. Csak ő valószínűleg ismerné a legjobb módszert Nielen, én nem tudom. Alapból nem szoktam hagyni másokat, hogy elsüllyedjenek a saját passzivitásukban, ezért hiába erősködik, hogy menjek el, nem fogok elmenni.
- Ne légy ennyire negatív. Dehogy megyek el, Lang is úgy akarná, hogy itt maradjak és hidd el, én is. – bár ezt lehetséges, hogy nagyon nehezen tudtam volna most bebizonyítani neki.
Hiába nyomatékosítja továbbra is, hogy menjek szépen haza, nem fogok. Ki tudja csinál valami végleges hülyeséget és engem perelnek be! Na még mit nem!
- Mindig jön egy új dobos, csak nem kell feladni. Tudom, hogy kurvára fontos neked a bátyád és rosszul érintett téged az, amit mondott és tett, engem is rosszul érintene, de nem adhatod fel. Érted? Már most van egy rakás rajongótok! Ha magadért nem akarod összeszedni magad, akkor bár értük tedd meg. Azt mondják a rajongók motiválják az előadókat, mutasd meg, hogy te is így érzel és nem csak kamu az egész. – ide kellett volna egy jó sör is mondjuk, de az részletkérdése, hogy a szövegem még inkább, nem is tudom, hihetőbb legyen, hogy tényleg gyógyítási szándékkal mondom ezt neki. De nem volt se söröm, se túl jó gyógyítási szándékom, mert bármit csak a növényeimmel tudtam volna tenni, így nem igazán.
- Van egy takarom a kocsiban, legalább azt fogadd el, amíg várunk, ha mást nem. – javaslom neki. Jobb ötletem nincs ugyanis, de itt hagyni, bármilyen ellenszenves is legyen, nem akarom.
Persze, hogy a csend kell most neki, a nyugalom és én minden vagyok csak nyugalom és csendforrás nem. De most nem is számít, ha így tenne, ha a mélységesen mély és negatív gondolataiba zuhanna, Lang biztos hasonlót élne át. Akkor meg kettejüket kellene összeszednem valahogy, ami csöppet se jó móka. A harmadik fél szerintem el van a barátnőjével és nem kell még őt is lelkesíteni. Legalábbis ezt remélem. Ha nem, tudok adni lelkesítési tanácsokat, elrettentő példaként is, meg olyat is, ami talán használ, talán nem. Ha legalább a takarót kéri akkor kiveszem a kocsiból és odaadom neki.
- Most várhatunk csendben, ha már ennyire nagy csendre van szükséged. – ha nem fogadja el a takarót és nem is kéri, akkor egyszerűen csak leülök én is mellé és nem mozdulok a közeléből, amíg a többiek meg nem érkeznek.