Egyetértően bólintok: pontosan erről van szó, jobb felkészülni! Szerencse, hogy nem tartja számon az egyetemi félévek szokásos rendjét, így nem is hangzik gyanúsnak, hogy három hónappal előtte már tanulással töltöm a szabadidőmet.
Olyan kevés feladat jutott a csapatunkra az elmúlt hetekben, hogy már az összes könyvemet kiolvastam, amit a következő három hónapban terveztem; a napi edzés kvótámat minden nap többszörösen kimerítettem és több idegen szakos órának voltam már a vendéghallgatója, politikától a biológiáig. Nem tudom, mi lett volna a következő lépcsőfok, ha Cessily nem rángat ki ebből az állapotból.
- Ötszázezer feliratkozó? Ezt mindenképp meg kell ünnepelnünk! - mosolygok rá őszinte örömmel. - Csak mondd, minek örülnél a leginkább, és én intézkedem. - Tudom, hogy ha az én sikeremről lenne szó, ő mindent megtenne annak érdekében, hogy a tökéletes módon adózzunk az alkalomnak. Én is ki szeretnék tenni magamért.
Remek dolog lehet rábukkanni egy olyan szenvedélyre, amivel feltöltődhet és eredményeket érhet el, közben hasznosan töltve az időt, még akár egy kis pénzt is keresve. Nekem is valami hasonlóra lenne szükségem... Nos, főként az utóbbira. Lévén, hogy a muszlim nők számára nem támogatott egyedül utazni és férfiak között dolgozni, vagy ha már itt tartunk, tulajdonképpen bármilyen interakcióba lépni velük, hacsak nem húznak gyűrűt az ujjunkra, nem marad túl sok választási lehetőségem.
- Nehéz lenne nem támogatni - mosolygok vissza rá, majd eltűnődöm egy pillanatra. - Jól érzem, hogy a professzor még nem tud az ötletedről? - Nem mintha bármi is huzamosabb ideig titokban maradhatna előtte.
A múltam felidézése némiképp megnehezíti, hogy praktikus szempontból vegyem sorra az intézetben átélt első tapasztalataimat. Eleinte kételkedem benne, hogy bármilyen hasznos ötlettel szolgálhatok Mercury számára, azonban újból fellelkesülök a projektünk iránt, mikor lecsap a technológiával kapcsolatos ötletemre és jegyzetelni kezd.
- Igen, és ott van a Feketerigó is: tarthatnánk rajta egy idegenvezetést, a pilóta fülke megfelelő elzárásával. - Oké, lehet, hogy ez az ötlet már túl meredek ahhoz, hogy engedjék megvalósulni.
Nevetnem kell, mikor elkezdi sorolni a potenciális figyelmeztető táblákat a társaink számára. Hazudnék, ha azt mondanám, nekem nincsenek ötleteim a témát illetően, de helytelennek érződne becsatlakozni a többiek kifigurázásába. Egyébként sem jutnak eszembe ilyen elmés, vicces, ezzel együtt mégis ártatlan becézések, mint inkább: érzelmeket manipulál, megközelíteni csak saját felelősségre! Azt hiszem, túlságosan is ki vagyok élezve a szobatársamra. Pontosabban a szokására, miszerint kontrollálatlanul rám zúdítja a képessége nem kívánt mellékhatásait.
- Jobban belegondolva nem vagyok benne biztos, hogy mindenki szeretné felvállalni a sajátját. - Vagy készen áll rá, hogy így tegyen.
Még vetek egy lopott pillantást a Cessily által felfirkantott üzenetre, mielőtt elindulnék utána a kijárat felé. Nem okoz csalódást. Arcomon féloldalas mosollyal követem őt.
- Igazad van. - Annyira megszoktam már a terepet, hogy egészen megfeledkeztem róla, milyen volt a tájékozódás az első itt töltött hetemben. - Esetleg készíthetnénk egy leegyszerűsített térképet, amin meg vannak jelölve a legfontosabb tantermek és közösségi terek - vetem fel az ötletet. Ehhez még rajztudás sem kell: elég, ha szerzünk a könyvtárból egy tervrajzot, amit lemásolhatunk, aztán már csak fel kell dobnunk némi színnel és ábrával, hogy könnyen emészthető legyen.
- Ami pedig az ismerkedéssel való kombinálást illeti... Mit szólnál egy nyomkeresős játékhoz? - Ha igazán népszerű programot akarnék javasolni, szóba kerülhetne a szabadulószoba is, de attól tartok, nem lenne túl biztonságos egy légtérbe zárni a tapasztalatlan újoncainkat. Ki tudja, hogyan reagálnának magára a bezártságra. Vagy egymásra a zárt terekben. - A csapatmunka összehozza az embereket. Főleg, hogyha tétje van. Alkothatnának több csapatot is, és az nyerne, aki először megfejti a rejtélyt.
Elfogadom a felém nyújtott karját, nem is árt, ha magunkra öltjük az ártatlan diákok álcáját.
- Ó, azt hiszem, nem igazán voltam kapható körbevezetésre. Mire pedig meggondoltam magamat, már senki sem ajánlotta fel. - Vállat vonok, végül is elég nagy itt a forgalom ahhoz, hogy senki se maradhasson sokáig új lány vagy új fiú.

Ha a csapatunk fiútagjai itt lennének, bizonyára most jönne el az a pont, ahol fejvesztve menekülnek Cessily elől - az üdvözlésébe ugyanis annyi öröm vegyül, hogy ha eddig csak gyanakodtam rá, innentől kezdve nincsenek kétségeim afelől, hogy fárasztó néhány órának nézek elébe. Persze, erősen rácáfol a belső szenvedésemre az arcomon szétterülő mosoly. Mint azt a mellékelt ábra alapján ő is nagyon jól tudja, nincs az az őrült ötlet, amiben ne támogatnám.
Azért csak óvatosan közelítem meg a széket, amit kihúzott számomra. Míg ő elbűvölően rebesgeti felém a pilláit, én sokat sejtő, sanda pillantásokat vetek rá a szemem sarkából, mintha legalábbis attól tartanék, hogy egy beélesített bomba várja, hogy kényelembe helyezzem az előkelőségem.
- Minden rendben. - A szűkszavú válasz csípőből érkezik, és azt sem mondanám, hogy a felspannolt állapota az oka a visszafogottságomnak. Utólag mégis észreveszem magamat, és egy apró köhintést követően meg is próbálok emelni a kommunikációs színvonalamon: - Kicsit előrehoztam a vizsgákra való felkészülést, mert tudod, mi van, ha hirtelen mutánsok árasztják el New Yorkot vagy ilyesmi. - Megvonom a vállaimat, hiszen ez egy olyan eshetőség, ami bármikor bekövetkezhet, és szó sincs róla, hogy ne találtam volna magamnak a tanulásnál jobb programot. - Veled mi a helyzet?
Közben elhelyezkedem a széken, nem is robban fel alattam, amit lehet, hogy még sajnálni fogok a közeljövőben.
Sosem találtam volna ki, hogy a gólyáknak szeretne üdvözlőpartit tartani, de nem is kellene meglepődnöm ezen: olyan kedves kezdeményezés ez, ami csakis neki juthatott eszébe. A vonásaim egyetlen pillanat alatt lágyulnak el a nikábom mögött.
- Dehát ez remek ötlet, Cess! - adok hangot az újonnan feltámadt lelkesedésemnek. Máris elgondolkozok rajta, miben lehetnék a legnagyobb segítségére. Sosem tartottam magamat igazán vicces vagy kreatív típusnak - habár másokban mindkét tulajdonságot értékelem -, a feladatok kiöltéséhez pedig mindenképp szükség lesz ezekre a vonásokra. A könyvtárt elborító nagy halom holmit elnézve azonban feltételezem, hogy máris akadt egy-két ötlete.
Kissé visszavesznek a lendületemből a nekem szegezett kérdések, láthatja is rajtam, hogy hosszú ideig nem találom a megfelelő szavakat. Nem könnyű visszagondolnom arra az időszakra, hiszen alig néhány hét leforgása alatt szabadultam ki a többéves fogságomból, ismerkedtem meg az X-menekkel és hagytam el az országomat, hogy egy teljesen más kultúrában kezdjek új életet. A legnagyobb segítség az lett volna, ha hírt kapok a családomról, bár a hírek természetétől függően könnyen lehet, hogy azonnal vissza is fordultam volna.
- Minden iszonyúan modernnek tűnt - jut eszembe végre egy olyan gondolat, ami alkalmas a megosztásra, még ha továbbra sem túl általános. Az ideköltözők többsége azért találkozott már előzetesen a modern technológia vívmányaival. - Azon kívül időbe telt, mire rájöttem, ki miért viselkedik úgy, ahogy: hiszen sok esetben nem egyértelmű, milyen képességekkel bírunk, és mi az, ami esetleg átlépi a komfortzónánkat vagy bántónak hat. Főként, mivel annyiféle helyről és élethelyzetből érkezünk. Valami ismerkedős játék biztosan jól jönne, hogy ezek a kérdések már az elején tisztázódjanak.

Tíz perccel az asztalom rendbetétele után még mindig a tananyagból kiragadott véletlenszerű szakkifejezések és fogalmak visszhangoznak a fejemben, mint régi ismerősök berögződött szófordulatai. Mindössze ennyi időmbe telt ugyanis, míg minden addigi tevékenységemet félbehagyva a közösség előtt is prezentálható állapotba hoztam magamat, hogy elinduljak Cessily elé a könyvtárba. Nem is választhatott volna megfelelőbb alkalmat a megkeresésemre: borzasztóan szükségem volt már egy kis változatosságra.
Persze sejtem, hogy közel sem olyan égető a dolog. Ennyi év barátság után megtanultam már dekódolni Mercury üzeneteit - jobban, mint bármelyik csapattársamét -, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ez is van olyan jó módja a pihenésnek, mint bármi más, ha közben távol maradhatok a jegyzeteimtől.
A helyiségbe lépve hamarabb észreveszem a hozzám legközelebbi asztal teljes hosszán elnyúló rakományt (hogy érzékeltessem, egy focicsapat is elférne körülötte), minthogy megpillantanám Cesst. Némiképp elbizonytalanít, amikor az egyik szatyor mélyéről egy flitteres parti kalapot látok kivillanni. Azt hiszem, ha nem rejtené nikáb az arcomat, most akkor sem fedezhetne fel rajta több érzelmet a sztoikus belenyugvásnál. Lehet, hogy nem is olyan soká még újfajta hasznát veszem majd a szenvedésem palástolásához. Én, a partik és a velük járó tömeg nem igazán vagyunk kompatibilisek egymással.
De korai még bármilyen következtetést levonni - segítő szándékkal érkeztem.
- Szia! - köszöntöm mosolyogva. - Elárulod, miről van szó? Valakinek szülinapja lesz? - Úgy tudtam, nem igazán van oda a szülinapokért, viszont nem csodálkoznék rajta, hogyha valamelyik fiú (főleg Kevin vagy Julian) kedvéért mégis kivételt tenne.