A vonat kirablása, sokkal nagyobb eredménnyel zárult végül, semmint, azt elsőre reméltem volna. Nem elég, hogy további tapasztalatot szereztem a képességemet illetően, de kellő mennyiségű Electrumot is szereztem ahhoz, hogy a páncélomat tovább erősíthessem. A finomítása jelenleg egy kicsit túl lett kalibrálva, a jelen állapotában, fölösleges, irányíthatatlan kinetikus energia szabadul fel, ami ártalmatlan, apró hulladékot mozgat. Bánatomra, nem tudom irányítani ezt a másodlagos hatást és sajnos túl sok időúbe telne, hogy újabb kalibrációt végezzek. Kénytelen voltam működés közben tesztelni a Fekete Arkhónt és a megszerzett tapasztalatok és megfigyelések függvényében újraállítani. Ez van akkor, ha az ember agya, őrjítő mennyiségű Telekinetikus energiát generál, de szükséges használnia valamilyen eszközt, hogy kordába tarthasd a saját képességedet. Még mindig a retek Csótányra vadásztam és hiába állt rendelkezésemre nagyon sok pénz, hogy megbízhatatlan zsoldosokkal kutattassak utána, valahogy mindig kicsúszott a markomból. A nyavajűs, mintha mindig egy pillanattal előttem járna. Hihetetlen, hogy minden alkalommal, "meglátja", hogy veszélyben az élete és lelécel, még azelőtt, hogy egy irdatlan nagy papuccsal pofánverhetném a büdös dögöt. A tervem összekötötte a kellemest a hasznossal. Egy bűnöző palántának, kerülő utakat használva eljuttattam egy az enyémhez hasonló kináézetű páncélt. Igaz, amit ő kapott, az messze nem volt olyan hatásfokú, mint az enyém és teljesen más elven működött, rejtett még egy meglepetést. T9-es ipari energiaforrást használt, amely a nehézjármű építésben leszerelésre került, mert instabilnak számított. Távvezérelt túlmelegítésre alkalmasnak építettem meg és raktam a páncélba, a piros gomb nálam volt. Mivel a Csótány egykori területén volt dolga szegény flótásnak, úgy terveztem, hogy előcsalja a Csótányt és amikor ezek ketten éppen elég közel vannak hozzá, akkor egy ötven méter sugarú körben, mindent lenullázó robbanás kíséretében, a hamis Black Archon és a Csótány is meghal. Tökéletesen elvarrt lenne minden szál, betlejesítettem volna a bosszúmat és mindenki boldog lenne, míg meg nem hal. Kivéve, ha olyan bosszantó, mint Csótány.

A tervem odáig tökéletesen működött, hogy a lóti-futi szerencsétlen, elkezdte a hepajt, erre lezárták az egész környéket, forgalom terelés, meg minden, amit el lehet képzelni ilyen helyzetben. Az egyszerű rendfenntartó személyzet és felszerelése hasztalan volt, az ürge ellen. Jó eséllyel felbukkan Csótány. A tervem itt fuccsolt be, ugyanis nem Csótány volt, aki előkerült, hogy önjelölt hősként megküzdjön a "protezsáltammal", hanem valami feltörekvő hősöcske, aki éppen most készült debütálni. Annyira szívtelen azért mégsem voltam, hogy azonnal felrobbantsam az emberem, ezzel megölve az új hőst, de kiiktatva a lehetőséget, hogy a levegőbe repíthessem a Csótányt. Öltözékemmel, tökéletesen fedtem a páncélomat, ami elég könnyű és vokony volt ahhoz, hogy mozgékonyságom megmaradjon. A tömegben ácsorogtam, álcámat használva és vártam, hogy esetleg mégis megjelenik a rohadék, aki felelős volt a feleségem és a gyermekem halála miatt. Egyre több és több ember gyűlt össze, valaki még egy motort is letámasztott és hátrahagyta, hogy jobban szemügyre vehesse a gonosztevő kontra hős küzdelmét. Voltak, akik már videóztak, hogy aztán feltölthessék valamelyik videómegosztó platfromra. Én kezdtem unni.  Nem tudom, hogy mások mennyire találhatták izgalmasnak a jó és a gonosz előttük megelevenedő csatáját, nekem az volt a véleményem, hogy itt az idő a patronált, ál Black Archonnak kicsit besegíteni. Elvégre a páncélt jól használta, az elterelő bűntényt, ügyesen megoldotta. Fölöslegesen robbantanám fel, most.

A tömegben az emberek furcsa dologra lehettek figyelmesek. Egy öltönyös fazon zsebéből, magától kiugrott a toll, egy futár logóval ellátott baseball sapkája lerepült a fejéről. A Páncélom jelenleg ehhez hasonló huncutságokat csinál, a túlcsorduló Kinetikus energia miatt. Végül arra lehettek figyelmesek az emberek, hogy pörögve, egy motor száguld a hős felé. Lachlannak nagyon ismerősnek tűnhetett a motor, ami telibekapta az önjelölt hőst. Az emberek, mint a riadt madarak ugrottak félre, amikor észrevették, hogy felbukkant az igazi Black Archon. A Filmekben ilyenkor szokott felhangzani a drámai belépője a gonosznak, de nem filmben vagyunk. A protezsáltam ügyesen kihasználta, hogy a hőst éppen az imént döntötte le a lábáról egy motor, ami meglepő módon némi karcolással, de nem vált ronccsá. A hős valamilyen csoda folytán, még így is képes volt két pofont kiosztani ellenfelének, szóval úgy döntöttem, hogy rövidre zárom. A túláradó energia apró hulladékot és kisebb tárgyakat kapott föl, hogy pár centivel arrébb letegye, ahogy kinyúltam a hős felé, hogy elkapjam. Kezeim egyetlen mozdulatára elkezdett szerencsétlen fazon először a vertikális, majd a horizontális tengelye körül forogni, amíg végül azt se tudta, hogy merre van előre. Alaposan elszédült, de ami sikoltozást és menekülést váltott ki az emberekből, az az volt, amikor a veszte hős, nagy sebességgel emelkedni kezdett. Hátot fordítottam a felfelé száguldó hősnek és ebből fakadóan megszűnt vele a szemkontaktus. Mögöttem éppen még egy bátor civil állt, aki kamerázott a telefonjával.
- Imádkozz, hogy tudjon repülni. - mondtam nyugodtan, majd elindultam, hogy elhagyom a tett színhelyét. a kamerás még visszakérdezett, hogy: "miért?" Amikor a hős hatalmas csattanással érkezett meg az aszfaltra.
- Nézd meg magad. - mondtam és elindultam a dolgomra.