Re: Help me? You wanna help me?

**Nimue Valen** Vas. Szept. 15, 2024 1:11 pm

Nime & Csuzli & TaoNY Kikötő | 16:15 | Centuries

Nem igazán értem mi folyik itt, és mi ez a srác. De magyarázata alapján, egyszerűen csak ilyen. Így mély levegőt veszek, és igyekszem megérteni, több kevés sikerrel. Ugyanis nem csak rá kell figyeljek, hanem azért ellenőrzöm, hogy kik jönnek be az ivóba. Nem szeretnék több balhét mára, illetve a zsaruk ellen is jó lenne ha maradna a láthatatlanság
- Csúzli?- emelem fel a fél szemöldököm. - Mi felé becenév ez? - bár az x-menek között még idiótábbakat is hallottam. Viszont nyúlnak a testrészei, legalábbis úgy vettem ki, gondolom akkor ennek lehet köszönhető ez a fura becenév.
- Ismerem.... - reagálok ennyit, tehát Mexikó. Sejtettem, ezek szerint menekült lehet? - Bevándorló vagy, vagy vannak papírjaid? - csak hogy tisztázzuk még mennyire vagyunk szarban.
- Halkabban.... - ismét rá szólok, lelkesedésében ismét igencsak felment a hangerő. Közelebb hajolok. - Mutáns vagyok én is, őt fogalmam sincs. - biccentek Tao felé, nyilván vannak képessége, elvileg jövőbe is lát, de soha nem tisztáztuk még, hogy honnan vannak a képességei. Bár én is kíváncsi lennék, hogy milyen csodagyerek kategóriába tartozik.
- Helyes, ha viszont nem akarsz oda kerülni, tényleg vigyázz, mind a hangerődre, és hogy miket mondasz. Az ilyen dolgokat, csak is privát helyen beszéljük meg. - nem szégyellem a képességem, csak egy részét, amiről nem fogok soha beszélni. És igyekszem is, hogy ne törjön elő... nem hiába voltam eddig egyedül. De mivel Daniel ugyan olyan elcseszett, mint én, így részéről nem bántam, ha velem tart.
Nem értettem csúzli reakcióját, majd oldalra nézek magam mellé Tao-ra, és kipattannak a szemeim... vissza fojtott lélegzettel nézem a folyamatot, nem értem ilyenkor mit kéne... majd abba marad, és teljesen kényelmes en, mintha mi sem történt volna...
- Hogy mi? Ezt meg, hogy érted... - tehát ilyen ha látomása van? Baromi ijesztő. Viszont a sokk hatásom elmúlt, és mély levegőt veszek, lenyugtassam szív verésemet.
- Fantasztikus, és miért mennék ebbe bele? - úgy beszéljük ezt meg, mintha szerencsétlen csúzli ott se lenne... hát ha nekem ezt kéne egész nap hallgatnom..
- Jól van ne aggódj... - mondom végül az új srác felé nézve. Aki azóta is kikerekedett szemekkel bámul minket.
- Hogy mi? Te hajós kapitány voltál? - nézek rá, inkább jó kedvűen. Nos ezt nem igazán tudom elképzeli, csak abban az esetben ha egy ladikról van szó, melynek legénysége, csak ő maga volt.
- Tehát azt akarod mondani, hogy egy tapasztalt tengerész vagy? - kérdő tekintettel nézek rá. Majd igyekszem tartani a lépést, megérteni, felfogni, hogy mit mond. Ezek szerint, ahogy ő mondja egy tapasztalt tengerészről van szó, aki találkozott már lényekkel is. Kiakad a szemem. Lehet erre célzott Tao, hogy ezért fog hozzánk csatlakozni. Megköszörülöm a torkom.
- Nem, még ... nem mentünk ennyire távol... - a felújításokkal most kezdek végezni, már csak pár apróság van hátra, főleg, hogy feltöltsük a készleteket, és amúgy indulásra is készen állnánk. Bár konkrét célunk még nem volt...

Isley

**Martín Alvarez** Szomb. Szept. 14, 2024 9:16 pm

Milady Team Starting

Ez a lány nagyon nyugodt. Mint aki mindig tudja, mit kell tenni. Az én lelkesedésem meg nem érti, persze nem ő az első.
Még jó, hogy futó voltam, mert különben nem érném utol, olyan gyors. A parókával megint nem találtam el valamit. Vagy...
- Jó. Jó! - suttogom neki sokkal halkabban, hogy értse, nem vagyok én se dilinyós.
Csak nevetek, mikor szól, hogy ne piszkáljam a haját. Vigyorogva bólogatok.
A piák ára hallatán felcsúszik a szemöldököm, de amit ígértem, azt teljesítem. Megérdemlik a barátaim.
- Csúzli! Így is hívhatsz - vigyorgok bárgyún a gumifiúzásra és fel is hajtom a tequilát egy húzásra, mivel senki nem akart koccintani.
Vízzel nem is kell, a sört meg már megitta a kardforgató.
- Elárulom a titkot. Anyám még többet beszélt és mikor levegőt vett, ki kellett használnom, hogy egyszerre annyit dumáljak, amennyit csak bírok. Persze abba is belebeszélt, de mindegy. Nálunk sose volt csönd, állandóan egymás szavába vágtunk, nevettünk, énekeltünk, akár csak beszélgettünk, akár veszekedtünk.
Nem mindenki érti a latin temperamentumot.
- Mexikóból jöttem. Híres mesterségem címere... Ismeritek ezt a kártyajátékot? - kérdezem és kezdem is mutogatni, ahogy az óvodában játszottunk.
Lehet, hogy ahol ők felnőttek, ott nem ilyeneket nyomtak az óvónénik.
- Váó, ti is kísérletben vettetek részt? Vagy így születtetek? De jó, végre találok ilyen menő arcokat is! Örülök, hogy találkoztunk! - hadarok ismét, de már halkan.
Szétnézek gyanakodva, de izgatott vigyorral. Nem engedhetem el őket! Akik sorstársak, azokkal össze kell barátkoznom, de rendesen.
- Igenisss, tábornokasszony! - felelek tisztelegve. - Tényleg értem. Mikor vigyázni kell, akkor én vigyázok. Nem akarok se börtönbe kerülni, se valami hülye laborba, hogy megint vizsgálgassanak, mint az albínó fehér egeret. Vagy izé. Csak fehér egeret, mert az eleve albínó. Szóval értitek.
A kendős visszakérdezésére értetlenül nézek.
- Sok bába közt elvész a gyerek? Tehát, szóval, végülis, tulajdonképpen. Hálából jöttem utánatok, hogy meghívjalak titeket. Meg...különlegesek vagytok. Így nem harcol akárki. A suliban, meg a környéken sokszor volt bunyó, de ilyet még komolyabb bűnözőktől se láttam, akikből nem volt hiány Mexikóban. Késsel, meg boxerrel, géppisztolyokkal nyomultak, de senki se játszott olyat, hogy "Van zsák, nindzsák?" - méltatom őket szemöldökösszehúzós vigyorral.
Meglepődök, mikor meglátom a srác szeme fehérjét.
- Rohama lesz? Valamit a nyelve alá kell rakni, nehogy elharapja. Lehet a botodat? - kérdezem a csajszit.
Másodpercek telnek el és izzadok, hogy mi lesz itt? De a nagydarab nem rángatózik és ugyanolyan nyugodtan tér vissza közénk, ahogy eddig beszélt. Nem értem, hogy mit mond, mi marad rajtuk, de örülök, hogy jól van.
- Azt hittem, epilepszia. Jó, hogy nem a harc közben jött rád. Már minden rendben, kendős pajti? - nézek először a srácra, aztán a lányra, mert úgy látom, ő is tudja, mi történik.
- Ti mivel foglalkoztok egyébként? Én hajós voltam, először matróz, aztán kapitány is. Mert akkor jó a jó hajó, ha jó hajó. Folyami hajón szállítottunk mindenfélét, de meg akarom ismerni a tenger és a tengerészkedés minden titkát is. A vízen lenni valami fantasztikus! A csomókötés, a hullámok kikerülése, az időjárási jelenségek, a hányás a korláton keresztül, mikor kifordul a gyomrom, haha! Meg a csodák, mint az az alligatornő, akit láttam. Két lábon járt, de full alligátor volt, hatalmas állkapoccsal. Ahol viszont nőnek kellett lennie, ott még fullosabb nőies formákat mutatott. Komolyan bejött, mint valami mutáns szupermodell. Beszélni nem tudtam vele, mert eltűnt egy csatornalejáratban, de azóta tudom, hogy nem csak az idegenek különlegesek, hanem itt a Földön is van sok érdekes lény. Főleg a vízben. Ti láttatok hasonlót? Krakent, azonosítatlan úszó tárgyat vagy legalább egy Haitiről tutajon menekülő vudupapot?
Amíg várom a választ, dobolok az ujjammal, mert nagyon várom a választ. Úgy csillognak a szemeim, mintha a szülinapi ajándékomat csomagolnám ki.

Hangulatzene

**Daniel Tao** Hétf. Szept. 09, 2024 10:30 pm

Már megint balhé?

Ki vagy idegen?

A srác bemutatkozására nem reagálok, helyette szétnézek, követtek-e minket, a srác bátorságára, miután megpróbálta megtaperolni Nimu haját csak egy apró mosolyt engedek el. Maga a kocsma tele volt élettel, jó választás volt idejönni, rengeteg hozzánk hasonló kívülálló tartózkodott itt, ráadásul mindent áthatott a hal és alkohol szag, ami számomra maga volt a megtestesült afrodiziákum, persze Nimue illata se volt elvetendő.
Miután a fiú közölte mit szeretne inni, komoran bólintottam, majd a lányra szegeztem a tekintetem, aki hasonlóan hozzám jelezte igényét. Mivel nem mondott semmit, így biztos megint vizet akar inni, amire meg van a véleményem, de már rég lemondtam arról, hogy megpróbáljam rábeszélni a jó matrózok életmódjára. Komolyan, a vízen hajózik és úgy él, mint egy szerzetes.
Kikértem az italokat, majd mikor a csapos rám emelte a tekintetét a markát tartva a szalmakalaposra mutattam. – Látja azt a srácot. – kérdeztem, mire a fickó aprót bólintott. – Na amögött van a haverunk, Joe. Ő fizeti a számlánkat. – lódítottam egy hatalmasat, mivel tudtam a nevét, rá volt írva a mellkasán lévő kitűzőre, mire a csapos csak püffögött egyet. – Ez a Joe minden jöttmentet meghív. – rázta meg végül a fejét nevetve, mire én mosolyogva megrántottam a vállam. – Ilyen ez a Joe. – tettem hozzá vigyorogva, majd magamhoz vettem az italokat és az asztalunkhoz sétáltam.
- 35 dolcsi lesz gumifiú. – nyújtom a tenyerem a srác felé, majd ha ideadja az ital árát, elteszem a zsebembe és leülök Nimue mellé. Miért volt ez jó? Rengeteg trükköt tanultam a kikötőben, ahol éltem, a szerencsejátéktól az átverésekig, az ingyen pénzkereset minden lehetőségét meg kell ragadni, ezt meg Nimuétől tanultam. Persze, majd gyorsan le kell lépni, mielőtt Joe rájönne, hogy az ő kontójára iszunk.
A lány elszólására csak elvigyorogtam magam, nem igen lehetne már kibeszélni, tekintve, hogy a srác előtt változtatta meg a hajának színét és méretét, ő sem gondolja komolyan hogy Martin ilyen hülye lenne, hogy nem esik le neki, hogy mindannyian különlegesek vagyunk.
- Én már az elején leragadtam. – közöltem a tényt a szalmakalapos felé, ki elmesélte az egész ideérkezésének történetét, sokat dumál, de szórakoztatónak találom. Mialatt végzett a dumálással, az első kör sörömet le is gurítottam, mert magamnak két korsóval hoztam. Joe elég bőkezű volt ma.
- Azt a részét meséld el Gumipók, hogy miért jöttél utánunk. Meghívtál, így kvittek vagyunk. – mutattam a kezemmel az elhesegetés nemzetközi, félreérthetetlen jelét mímelve. Nem tudom, hogy Nimu meg akarja-e tartani a srácot, de úgy látom, hogy inkább idegesíti a jelenléte. Már éppen nyúltam volna a következő kórsomért, mikor egy látomás tört rám. Egész testem megremegetett, a szemeim felakadtak és teljesen kifehéredtek. Pár másodperc után tértem magamhoz és egy mélyet sóhajtottam Nimura emelve tekintetem. – Engedd el…rajtunk marad. – legyintettem végül, hiszen a lány hajóját láttam magam előtt, ahol öt személy állt a mólon, köztük a szalmakalapost, ki nagyot sikkantva emelte fel a kalapját és lábát az előttünk lévő hordóra vetette, mi pedig mindannyian követtük. Nimu már ismeri a jövőbe látó képességemet, az meg, hogy a srác rájön-e a legkevésbé sem érdekel.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Hétf. Szept. 09, 2024 2:19 pm

Nime & Csuzli & TaoNY Kikötő | 16:15 | Centuries

Csak tátott szájjal nézek a srácra, amint kifejti miért dicséret számára a gyufa fej... Egyáltalán szavakat nem találok, és a reakcióm inkább annyi, hogy csak nézek rá...
- Neked mi bajod? - tör ki belőlem a kérdés, majd további időt nem hagyva nekünk, hogy ezt megtudjam, felkapom a nyúlcipőt.
Átfutva az egész kikötőn, majd lelassítva, betérve a kocsmába. Megnyugszom, mikor meglátom Danielt, hogy utánam jött, így nem tudták elkapni. De mikor az "Új" gyereket is meglátom kérdőn tekintek rá.
A paróka kérdésre csak szigorúan ránézek. Most, és itt biztos nem fogom, főleg első találkozásra beavatni a képességeimmel kapcsolatban.
- Kicsit halkabban... - megragadom a karját, és biccentek Tao-nak, hogy hozzon piát, nekem tudja, hogy csak vizet. Majd a gyereket oda ráncigálom egy üres sarokba, ami pont nincs ablak mellett, és árnyékban ülhetünk, semmi feltűnőség.
- Szívesen, hogy segíthettünk, de ez nem ... - elcsapom a kezét, mikor a hajamat akarja birizgálni, szigorúan nézek rá, mint egy szülő aki épp nevelni akarja a gyerekét. - Egy kis teret, ha kérhetem..
Mire megérkezik a piákkal Tao is, csak hallgatjuk a srácot.
- Hogy lehet egyszerre ennyit beszélni? - felhúzom az egyik szemöldököm. Nagyon lelkes a gyerek, és egyszerűen muszáj vagyok szigorúságom mellett, elmosolyodom...
- Láttuk bajban vagy, de itt légy észnél, nem használhatod csak úgy a képességedet... Nem tudom honnan jöttél pontosan, de itt nem mindenki tolerál minket... - és kicsúszott a számon. Segítségért nézek Tao-ra aki csak iszik... komolyan, mint két szülő, akik próbálják helyre tenni a gyereket. Csak felsóhajtok, hogy kerülök én ide...
- A lényeg, ha itt vagy legyél vissza fogadtabb, halkabb, és ne használd a képességed... ez egy tanács, mert többet nem biztos, hogy leszel olyan szerencsés, és ott leszünk, hogy kihúzzunk a csávából. Érted? - szuggerálom, hogy figyeljen, és értse meg, hogy ez tényleg veszélyes számára is, és nem csak magára, ránk is.

Isley

**Martín Alvarez** Vas. Szept. 08, 2024 9:26 pm

Milady Team Starting

Ahogy esnek, úgy huppannak a srácok. Majd egy jó sörrel le fogják hűteni a kedélyeiket. Az életüket megkíméljük, hiszen ők se akartak minket megölni. Csak megverni és igaz, ez se szép dolog.
- Ó, hát a gyufa a legcsodálatosabb dolog a világon! Belobbantja a lángot a sütőben, ha készül a csirke a családnak. Hangulatot csinál, mikor egy jó illatgyertyát gyújtasz. Vagy ha a szomszéd megint rákapcsolta a magasnyomású mosót a hálózatra és kiment az utcában villany, neked meg kell a fény, hogy a kislábujjaddal ne találd el a szekrény sarkát - mutatom az ujjammal, hogy mi történik olyankor.
Azt hiszem, elég alaposan megmagyaráztam, miért gondoltam dícsérő szónak a gyufát. De nem fogom még egyszer így szólítani, akármennyire is vigyorgok szavaim megvédésén.
A csaj szépen sorozza a matrózokat, dőlnek ki, mint a dominók egymás után.
A szirénáknak én se örülök. Vigyorgok a lányra, mert ha ő se, akkor tudja, mit kell csinálni ilyenkor. Okosan menekülni. Megyek is utána, de olyan tülekedés van (a halpiacon akcióztak valamit, aminek az átlag halaknál is erősebb a szaga), hogy elveszítem. Csak odabent találom meg és a ruhájáról, meg a mozgásáról ismerem fel.
- Hány ilyen paróka lapul még a zsebedben? - kérdezek vissza.
Vigyorgok tovább és az ölembe veszem a szalmakalapot, miután a zöld hajú is megérkezett. Kendőben.
- Ügyees, ügyes! Álcázzuk magunkat. És ahogy mondod... Én Martín vagyok. Ti?
Könnyebb, ha meg tudom őket szólítani.
- Én egy tequilát kérek! És a végén én fizetek, ez csak természetes! - szólok oda a kendősnek, ha már volt olyan rendes és felajánlotta, hogy kihozza az első kört. Azok a szemek nagyon hidegek és ölni tudnának. Kint visszafogta magát. De a szíve jó, én látom. Rossz ember nem megy el, hogy italt hozzon nekünk.
- Segítettetek, mikor bajban voltam. Még szép, hogy meghívlak titeket. Ezért jöttem utánatok, mi másért? És megcsodálni ezt az új hajat. Hű, még a hossza is más, ugye? - nyúlok oda a szőke hajkoronához.
- Ma érkeztem a városba és a kikötőbe igyekeztem melóért. Csak hát jöttek ugye a baseball szurkolók, mert valami nagy meccs lesz és Mr. Izomagy kiszúrt magának, a többi meg már történelem. Ti mit csináltok itt? Hol tanultatok így harcolni? Nagyon menő volt! Mint a Tini Nindzsa Teknőcökben. Az egyik kardos, a másik botos, ööö... Pusztakezes meg akármelyik lehet, amelyiknél épp nincs fegyver. Az összes részét láttam, még a régieket is! Ti is bírjátok azokat a filmeket? - ecsetelem nagy vidáman és végignézek a zajongó sokaságon.
Mennyi ember együtt bulizik, tök jó hangulatban! Jeee, New York, megjöttem! Csillognak a szemeim és úgy vigyorgok, mint egy kisgyerek, aki a karácsonyi ajándékának örül.

Hangulatzene

**Daniel Tao** Kedd Szept. 03, 2024 7:55 pm

Már megint balhé?

Ki vagy idegen?

A három alak, főleg, miután látták, hogy a haverjaik csúfos kudarcot vallottak megtorpantak. Valószínűleg latolgatták az esélyeiket és a fejben számolással nem álltak túl jól, én is felegyenesedtem és úgy vártam, hátha valakinek még kedve támadna küzdeni. A távolban lévő beszélgetést annyira nem hallottam, de azt már innen is megállapítottam, hogy a srác rengeteget beszél. Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem, mikor az egyiknek a három közül mégis kedve támadt bepróbálkozni, nyilván a becsületért, de Nimue közbelépett és fejbe kólintotta, amivel egy mosolyt csalt ki az arcomról. – Szép. – bólintottam szűkszavúan, majd közelebb léptem volna én is hozzájuk, mikor szirénák zavarták meg a győzelmi ünneplést, valószínűleg, ránk hívták a yardot.
Nagyot ciccegve tettem el a kardjaimat és indultam el gyalog a tömeg irányába, a lányhoz és a szalmakalaposhoz képest nyugodtabban. Amint befurakodtam a bámészkodók közé, felvettem a fejemre a kék fejkendőmet és úgy követtem a többieket, bár nem féltem a rendőröktől, megküzdöttem volna velük is, de a lányt és a hajóját nem akartam veszélybe sodorni.
Nimu hajváltása még mindig idegen számomra, nem igen tudom megszokni, de szó nélkül hagyom, egyszer majd talán megkérdezem tőle, hogy zöldre is tudja-e változtatni, az nagyon tuti lenne. A kocsmában olyan nyüzsgés volt, a saját gondolataimat alig hallottam, de egy szalmakalapot nem volt nehéz betájolni, dulakodva, másokat kerülgetve jutottam el hozzájuk.
- Mert megmentetted. Ne csodálkozz. – válaszoltam a kis srác helyett Nimuénak, megpöckölve a homlokát. – Ha így akarsz legénységet gyűjteni, akkor jól csinálod. – ráztam meg végül a fejem gúnyosan mosolyogva, majd a pult felé intettem. - Hozok inni valamit, addig keressetek valami helyet hátul, ahol nem vagyunk feltűnőek. – szinte válasz nélkül indultam meg a csapos felé, persze, ha van valami különleges kérésük még meghallanám, ha akarnám, de leginkább sörre szomjazom, a jó matrózok azt isszák, néha egy kis lórúgással. Addig pedig Nimu lerázza a gumigyereket, már ha nem tart rá igényt, nem igazán értem ezt a nőt, egyszer nagyszájú és utálatos, máskor pedig még egy legyet is megmentene, ha tehetné. Nem értem én a nőket.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Szer. Aug. 28, 2024 8:38 pm

Nime & Csuzli & TaoNY Kikötő | 16:15 | Centuries

Ez a bunyó inkább megalázó számukra, mint véres, és ha olyan kedvembe lennék még szórakoztató is lenne. Nem teszünk nagy kárt az illetőkben. Reméltem, és remélem a srácok is így tesznek. Ezek csak részek matrózok, kik sokáig kint vannak halászni a nyílt vízen. Részben megértem a frusztráltságukat, de a sértegetést viszont nem tűröm, így csak kiiktatóm a fickót, de szerintem csak kicsit vesztette eszméletét.
Majd oda állok a fiúkhoz, hátha megijednek a taplók.
- Gyufacsajszit mondtál? Az ő sorsára szeretnél jutni? - biccentek a jelenleg eszméletét vesztette faszi felé. - Tipp: a nőket kedvesen becézgesd... - sóhajtok, majd, épp hogy kivédek egy kezdetleges ütést.
- Állj le ember, alig állsz a lábadon, ez marhára fog fájni reggelre. - fejbe kólintom a botommal, ami látszólag meglepi, és hátra lép egyet. Mintha a fájdalom kijózanította volna.
Majd távolba szólnak a szirénák.
- Francba... - elkezdek futni, de nem a hajó felé. Páran ismernek ők nem köpnek be, de a többinek nem kéne rögtön összekötnie a hajóval. Így igyekszem a tömeg felé futni, ahol hemzsegnek a rakodó emberek, kik az árukat szedik le a hajóról. Beljebb van egy halpiac, azután a kocsma. Nos ott annyian lebzselnek, hogy simán beolvadunk. A hajamat is gyorsan megváltoztatom, mielőtt belépek. Kicsit hosszabb, és szőkésebb lett szerintem. Nem tudom, nem koncentráltam, de még sem olyan feltűnő, mint a vörös.
Ha lenyugszanak a kedélyek vissza váltom, megszoktam...
Megfordulok, majd látom a fiúk mögöttem. Ránézek a kis szalmakalaposra.
-Te mi a fenéért jöttél utánunk? - kérdezem, hisz oké önszántunkból álltunk ki érte, de akkor is ő kevert ebbe a szarba bele. Bár annyira mindennapos a részeg matróz bunyó, hogy valószínűleg egy óra is vissza is mehetünk a hajóra.

Isley

**Martín Alvarez** Kedd Aug. 27, 2024 8:52 pm

Milady Team Starting

A csajt boldoggá tette az a tag, aki a legértelmesebb. Megfutamodik, mikor sokan vannak ellene. Jó, lehet, hogy ez nem értelem nála, csak beszariság.
Kajánul hátravigyorgok, mikor szinte egyszerre mondják azt, amit így meg is cáfolnak. Még bólogatok is hozzá.
- Akik nem barátok, azok hogy tudnak olyan egyszerre megszólalni, mint az ikertesók? Hm, hadd gondolkozzak, katonák vagytok? - hergelem az ellenfeleinket azzal, hogy tényleg egyenruhásnak nézzék a barátaimat.
- Mi? Neem! Dehogyis! Soha életemben nem késeltem meg senkit. Még tyúkot se vágtam le. Azt nagymamámnál láttam, de én sajnáltam a kis tojót. Ez a hapek itt nem is rám célzott, hanem az összes mexikóit szidja egyszerre. Csak mondja, amit a tévében hallott és úgy tűnik, nem azt hallotta, amit mondanak - hadarom el gyorsan a választ a zöld hajúnak.
Aki nekem támadt az előbb, az most már nem szólal meg. Az az érzésem, hogy nem józan belátásból. Nem arról van szó, hogy rájött, semmi értelme nem volt annak, amit eddig mondott. Inkább...most már semmi sem fordul meg a fejében, csak az adrenalin dolgozik benne.
Ahogy a lány a bottal elkaszálja a másikat, aki még annyira se dumás, de töményebb nyomja fullban a kretént, vigyorgok egyet és a szemöldökömmel biztatom a főszurkolót, hogy jöjjön csak.
- Kiszakadt a gatya. Mama majd megvarrja. Menj haza hozzá, ne itt balhézzá'! Ez jó vers, nem? Most írtam! - kiabálok neki, miközben újra megrohamoz.
Nem akarok állandóan radírt, meg befőttesgumit játszani, úgyhogy most a mozgékonyságomat vetem be. Elhajolok az ütése elől és megint meggyomrozom. Közben azt nézem, hogy jöttek még hárman.
- Jaj, ne vágd szét őket azért darabokra! A Hannibal menő sorozat volt, de szeletelni a diszkóban kell! - szólok oda a zöld frizkósnak és csinálom is a szeletelős táncmozdulatokat.
Az ellenfelem közben megpróbál belém rúgni és hát megint nem figyeltem, ezért a bokámat jól eltalálja a cipőjével.
- Áú! Nem focilabda vagyok!
Ezzel viszont adtam magamnak egy ötletet. Mikor az izompacsirta megint rúgna, összegömbölyödök és gurulni kezdek felé. Rendesen gömb formájúra tudom magam köré tekerni a karjaimat és nagy lendülettel megyek neki. Asszem, jó lesz az irány is. A kardos gyerek tök finoman üti-veri a három borvirágos képűt. De hogy ne egyedül kelljen velük megbirkóznia (pedig az is menne, látom), a főszurkolót labda alakomban úgy meglököm, hogy a három matróz felé zuhan.
- Góóól! - kiabálom, miközben felállok és a levegőbe bokszolok egy nagyot.
- Gyere, gyufacsajszi! Segítsünk neki! - kacsintok a lányra, kinek feje a rőzséjétől pont olyan vörös, mint egy gyufaszálé.
Ő már előbb kezdett rohanni, de most én is igyekszem utána. Hosszútávfutó voltam, de azért sprintelni is tudok. Nem érdekel, hányan látnak, hányan videóznak. Sokan csak néznek és röhögnek, meg mutogatnak. A szurkolók már elmentek, őket nem zavarta, hogy itt verekedés megy. Helyettük van még pár ivós figura.

Hangulatzene

**Daniel Tao** Szomb. Aug. 24, 2024 11:58 pm

Már megint balhé?

Ki vagy idegen?

Anélkül is tudtam, hogy itt balhé lesz, hogy látomás gyötört volna, bár, ha nem Nimue kezdeményezte volna a csetepatét, akkor tuti én ugrottam volna, miután rájöttem, ezzel a kalappal még dolgunk lesz. Mondjuk inkább lehet mégis csak a srác a lényeges, aki a kalap gazdájának mondja magát, de hát engem a részletek nem érdekelnek, ezek a látomások körülbelül olyannyira segítenek nekem, mint amennyire idegesítenek, hiszen folyamatosan kétségekbe ütközök általa.
A srác válaszára csak egy enyhe megjátszott vigyor hagyja el a számat, végül fintorrá konyul a mosoly, nyilván azt gondolta, hogy én is berágok rá, de a társam védelme alatt áll, így kénytelen vagyok én is beszállni a buliba.
- Nem vagyunk barátok. – válaszolok szinte egyszerre a lánnyal, miután a fiú fennhangon közli a huligánokkal, hogy velünk kell szemben állnia, ha nem csatlakoznak valami felvonuláshoz.
unott arccal figyelem a matrócok tanácskozását, az egyik elvonul, a többi pedig bár így hátrányba kerülnek, de becsületről kezdenek papolni, mire én csak püffögtem egyet. Azonban nem fejtem ki a véleményem, nem az én szokásom a sok duma, inkább a tettek vezérelnek, ezért is kezdem már unni a szócséplést.
- Te tényleg nőket késelsz? – fordulok oda a bondor hajú gyerekhez kétségek közt gyötrődve, miután a matróc sértegetni kezdi őt. Persze ez a rasszista hozzáállás nem kenyerem, de azt se szívlelem, ha valaki kezet emel egy nőre.
Eközben a srác felpattan a lábam elől és a nagy szájú férfival kezd el párbajozni, igen csak groteszk módját választva a leszámolásnak, Nimue pedig a csendesebbet veszi kezelésbe, így nekem nem maradt partnerem. Egy pillanatra meg is dicsértem volna az égieket az elosztás miatt, de másik három fickó szállt be a buliba, nyilván itt mindenki mutánsgyűlölő. Nimue kérése nyomán, miszerint vérontás nélkül kellene itt elvégeznünk a piszkos munkát, ismét fintort eredményez amúgy sem túl boldog arcomra
Kihúzom katanáimat, fordítok rajtuk egyet, hogy az életlenebb éle legyen elől, lendületet veszek és úgy kerülök a másik három tag elébe, hogy azok ne zavarhassák Nimuét és a kalapos srácot.
- Ti jártatok a legrosszabbul. – mozdultam feléjük széttárva kardjaimat, majd figyelve, ahogy viharvert eszközöket vesznek elő maguk mögül, megrohamoztam őket. Az egyiknél egy bunkós bot volt, kikerültem és tarkón vágtam a kard életlen oldalával, a másiknak a térdhajlítójához vágtam a markolat gombbal. A szemben álló egy bokszerrel akart lesújtani rám, még a képességem nélkül sem okozott gondot elhajolni előle, de csak egy lábkisöprés kíséretével törtem utat magamnak a móló szélére. Ha az éles felét használtam volna a kardoknak, már végeztem volna, meg kell köszönnöm a némbernek, hogy több munkát ad nekem a túlzott jólelkűségével.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Kedd Aug. 20, 2024 11:05 am

Nime & Csuzli & TaoNY Kikötő | 16:15 | Centuries

Nem tudom miért jövök segíteni, nem nagyon jellemző rá. Lehet bennem maradt, a mentsük meg a mutánsokat dolog, vagy egyszerűen csak azt nem szeretném, hogy a rendőrök kijöjjenek, és akkor már átkutassák a hajókat, papírokat. Meg valamiért szegény srácot is megsajnáltam. Ki nem állhatom, ha egy ember ellen kiállnak többen nagypofájúan. Mikor aztán megjelenünk mi is, azért az egyik nyúlcipőt ragad. Erre egy félmosoly kerekedik az arcomon.
- Remek, ráadásul egy ostoba rasszista, ez a legjobb. - sóhajtok. Azért ránézek Daniel-re. - Vérontás nélkül ha lehet, te se szeretnéd, ha a rendőrség ránk szállna. Vigyáznunk kell... - fűzöm oda halkabban, csak ő hallja. Mondjuk nem tudom mennyire tudom befolyásolni a magas vérmérsékletét, de egy próbát megért.
- Nem vagyunk barátok... - fűzőm neki, szinte egyszerre Daniel-el, miközben megpörgetem a botomat, még félelmetesebbnek tűnjek. De a paraszt, valami fajta becsületbeli ügyet kreál a helyzetből, mire neki is állnak a támadni.
Danielre nézek, egy utolsó figyelmeztető pillantással: semmi képesség, és vérontás...
Így beszállok a buliba, egy-két segg szétrúgása még talán belefér a napirendembe, hogy ne legyen nagyobb balhé belőle. Az tuti, hogy utána fel kell szállni a hajóra, és a nap további részét a vízen tölteni, míg le nem csillapodnak a kedélyek.
A csöndesebb fickót kapom, ki kutya módjára követi a rasszista haverját. Elsőnek seggbe, tarkón, majd fordulok egyet, és tökön ütöm a bottal. Erre összegörnyed.
- Ribanc... - nyögi ki, én pedig közelebb hajolok hozzá.
- Hogy mondtad?
- Ri.. - ezzel a lendülettel arcon csapom, ezúttal nem a bottal, hanem az öklömmel. Meglepődik, mivel a talaj adja a másikat. Nem vagyok ennyire erős, szerintem inkább a tökbe ütés, és a váratlanság az ami ennyire kizökkenti lendületéből.
Majd felnézek gyorsan, mielőtt erőre kapna, bár kötve hiszem, hogy fiúk, hogy állnak, és ésszel harcolnak e.
Nos az a helyzet, még hárman beálltak a balhéba, nem éppen szomjas matrózoknak tűnnek, gondolom minden indíték nélkül, se ütni lehessen. Mély levegőt veszek és oda sietek hozzájuk...

Isley

**Martín Alvarez** Hétf. Aug. 19, 2024 8:33 pm

Milady Team Starting

Gurulás közben valahonnan hallok egy provokáló női hangot. Most kihez szól? Mindenkihez, mert együtt bontunk rendet? Nem akarom, hogy bevigyenek! Akkor komoly bajba kerülhetek.
Mikor lábakba ütközök és felnézek, nem tudom hova tenni a srácot. Gyúrós ő is, de a nézése nem olyan, mint egy izgalomba jött, balhéra éhes szurkolóé. Mégis a földhöz tudna szegezni ezzel a komoly nézéssel.
- Bocsi! Nem szokásom csak úgy nekigurulni másoknak az utcán. Úgy jöttem, hogy löktek! - adok egy kis magyarázatot, de közben magabiztosan vigyorgok.
Ha már a zöldhajú így megmondta nekik, lassan állok fel és a fejemre teszem a kalapomat, Egy gyönyörű vörös hajú lány is itt van, harci botot forgat, mint az Ip Manban vagy melyik volt az a menő harcművészfilm? Végignézek rajtuk és füttyentek. Ezek fél kézzel eltángálják az izompacsirtákat! Látszik, hogy értenek a harchoz.
- Látjátok, nekem ilyen barátaim vannak! Na, ugye nem akarjátok folytatni? Olyan jó az a felvonulás, miért nem mentek velük inkább? Úgyis szurkolni jöttetek, nem? - fűzöm rá én is a mondandómat a kardos srácéra, csak finomabban.
Mélyen a balhés fiúk szemébe nézek. Nem mondanak semmit, csak a többieket nézik.
- Én leléptem - mondja az egyik, majd meghátrál és eltűnik a tömegben.
A nagypofájú, aki rálépett a kalapomra, hátranéz és köp egyet.
- Gyáva féreg...
A másikra néz, aki be van rezelve, de nem ment el.
- Ezt megcsináljuk. Becsületből.
Egymásra néznek és bólintanak. Csodálkozva bámulom ezt a nagy tanácskozást. Még az is kisülhetett volna belőle, hogy lenyugszanak. De nem!
- Ti húzzatok innen, senki nem szólt hozzátok! Te meg nyögd már ki, mi vagy? Mutkó? Vagy az űrből jöttél? Vagy csak egy újabb mexikói... Elveszitek a munkánkat, megkéselitek a nőket, randalíroztok. Ússzál haza, rohadék! - kérdezi a kopasz, a társa meg beáll mellé, szemben a két új barátommal.
Hű, de csúnyákat mond! Ajkaimat összeszorítva bólogatok, mint a DAT ASS mémen a srác.
- Találgass még! Ez nem az ötezer dolláros kérdés. Fog menni!
De nincs több ötlete, hanem ököllel akar fejbeütni. Jó nagy lendületet vett, én meg hagyom, hogy a fejem hátrafelé megnyúljon, mint egy vászon, amibe belebokszoltak. A lendületet viszont visszafordítom és a kopasz egy hálóba rúgott focilabda módjára pattan vissza. Pont a seggére esik és el is szabja a nadrágját. Ezen jót nevetek. Közben a haverja a többieket próbálja megtámadni.

Hangulatzene

**Daniel Tao** Hétf. Aug. 19, 2024 3:01 pm

Már megint balhé?

Ki vagy idegen?

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, mióta kikötöttünk. Szokásomhoz híven a hajó orránál ültem és medidáltam, hiszen Nimue megkért, maradjak és őrizzem a hajót. Nem is igen szokott érdekelni, milyen emberekkel kokettál, míg pénzt látok belőle, abból pedig tudok italt szerezni. Mindenki nyer. Persze általában figyelek arra, hogy egy-másfél órán belül végezzen, hiszen ha tovább időzik, úgyis szóvá teszi azt, múltkor elindultam érte, de sajnos eltévedtem, így ő talált meg végül engem.
A hajó körüli zajok nem igen zavartak, ki tudtam zárni a külvilágot, amikor a belső tudatalattimban jártam, általában olyan válaszok után kutatva ki vagyok én. Egyébként sem szokott zavarni a hajósok mulatozása, évekig én is matróz voltam egy kis szigeten, mikor befogadott egy család, tehát gyorsan rám ragadt a virtus és megtanultam élvezni ezt a kellemesnek nem mondható kornyikálást.
Mikor valaki fellépett a hajóra vettem egy mély levegőt, karjaimat a levegőbe emeltem kardjaimat szorosan tartva, majd lassan fújtam ki azt lezárva a meditációmat és a látomásaim értelmének kutatását. Némán néztem a mellettem elhaladó lányra, aki szintén szó nélkül hajított felém egy kisebb borítékot. Gond nélkül kaptam és vágtam a nadrágom zsebébe, mert tudtam mi van benne, azt, hogy mi volt ebből az én részem, nem nagyon érdekelt. Tudta Nimue nagyon jól, hogy csak miatta vagyok a hajón és mert keresem az igazi önmagamat, azt az embert, akit elfelejtettem évekkel ezelőtt. Míg ő lent babrált a hajó fenéket a korláthoz sétáltam és unottan az övembe süllyesztettem a kardjaimat. Mosolyogva figyeltem a matrócok bohóckodását és zenélését, közben elővettem egy ovális kulacsot és nagyot húztam belőle. Japán szaké, a kedvencem, igaz felmelegítve a legfinomabb, de hát mindig megiszom, mielőtt azt rendesen felmelegíteném és csészébe öntve fogyasztanám. Miközben elégedetten ízleltem az ital ízét a látomásomban látott kalapon kezdtem el elmélkedni. Nem volt hosszú álom, nem volt sok értelme, csak egy egyszerű szalmakalap lebegett a szemem előtt és nem igen értettem mivégre.
Az égre nézve fújtattam egy nagyot, hiszen sokszor hiába reménykedek egy tiszta látomásért, sajnos homályos utalásokat kapok csupán, azon kívül, hogy Nimue bomba csaj és mindig történik körülötte valami, csak azért vagyok itt vele, mert a félszigeten vele volt többször is látomásom, most meg ez a kalap tűnik elő a semmiből. Igaza volt apusnak, ezek a nők csak homályba taszítják a férfi elmét.
Elmélkedésemből a mólon feltörő hangok zavartak fel, melyek nem örömködéstől, sem mulatázástól voltak zavaróak. Ketten próbáltak meg elverni egyet, mire én csak mosolyogva megráztam a fejem. Legalább történik valami, csak azt sajnálom, hogy nincs itt valaki, akivel fogadásokat köthetnék.
Végül Nimue is oda áll mellém és kérdőn nézi ő is a torzsalkodókat, én csak mosollyal az arcomon rántom meg a vállam. – Semmi komoly. Valami kalap miatt veszekednek – válaszoltam még mindig szórakozottan, mire felkapom a fejem. Várj, kalap?
Ránézek Nimuéra, ki eltolta magát a korlátról és ajkába harapva nézett rám. Ismerem ezt az arcot. Rosszabb, mint mikor pénz áll a házhoz. – Nimue várj… - fognám meg a kezét, de fürge akár a macska, én pedig mondhatnám, hogy nem láttam ezt előre, de a kalap, ami a látomásomban volt, felkeltette az én figyelmemet is.
Nagyot sóhajtva tettem el az itókámat, majd felugrottam a korlátra, onnan a móló horgonykötél oszlopára, melyen Mylady állomásozott, végül pedig Nimue mellett értem földet. Ezuttal sem voltam gyorsabb nála, hiszen még azelőtt szólt bele a balhéba, mielőtt felhívhattam volna a figyelmét arra, jobb lenne hallgatva figyelni a műsort, de elkéstem vele, továbbá a srác, aki a kalapjáért hajtott neki is gurult a lábamnak. Jobb lábamat megtámasztottam, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom, majd úgy néztem le, bár leginkább nem a srác érdekelt, hanem a kalapja. Ugyanaz volt, mint a látomásomban.
- Srácok, a bulinak vége, menjetek utatokra, mert a társam meg akarja menteni a srácot. Ha meg a társammal balhéztok, akkor bizony a pengém élére hánylak titeket. – egyenesedtem fel, nem is foglalkozva azzal, hogy felsegítsem a fiút, kezemet óvatosan a kardom markolatára helyeztem, felkészülve arra, hogy itt bizony kaszabolni fogok. Nimuéval ellentétben engem annyira nem zavart, ha el kellett vennem néhány életet ahhoz, hogy nyugalmat teremtsek.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Vas. Aug. 18, 2024 10:48 am

Nime & Csuzli & TaoNY Kikötő | 16:15 | Centuries

Pont végeztem a csomag átadásával. Nem akarom tudni mi volt benne, és nem is kérdezősködöm. Nekem a pénz a lényeg, ami igencsak jelentős össze volt érte. Természetesen bármennyire is a munka számít, vannak határaim. Például ember csempészet, és drog. Ez a kettő kizárja egymást. Ami azt illeti a illegális dolgokat igyekszem kerülni. Csak kincsnek, csecsebecsék esetén teszek kivételt, mikor árut hoznak át feketén. Azon belül pedig kérdéseimet megtartom magamnak, de az esetek nagyobb százalékában a munkaadó, a becsületétől függően elárulja miről van szó. Sokan vannak kik illegálisan csempésztetnek be valamit, vagy adásvétel történik így, de egyáltalán nem rossz indulatból, vagy rossz dolgot tesznek, egyszerűen más megoldásuk nem volt. A is előfordult, teljesen legális módon csak egy rokont kellett elhajóztatni, mert így gyorsabb volt, vagy látványosabb... ilyet mondjuk borsos összegért vállalok, hogy idegen kerüljön a Milady fedélzetére, de így is volt mikor megérte... ez a nagyon ritka munka.
Most viszont lelkesen számolgatom az import árum utáni fizetséget. Feltudjuk tölteni a készleteinket. Daniel is segített, így a részét megkapta, amivel azt csinál amit akar. Én még félre is tudok tenni. Muszáj spórolni is, mert soha nem lehet tudni, mikor kell, illetve a hajót is folyamatosan karban kell tartanom, kagyló vakarás, takarítás és a többi, ezek mind költségek.
Elrakom a kis ládikámba a pénzt, jól bezárom, majd vissza megyek a fedélzetre. Daniel nagyon néz valamit, a hajó korlátnak támaszkodva.
- Balhé van? Végre némi izgalom. - oda állok mellé szintén támaszkodva, és nézem mi történik.
Mikor a srác nyúlós kezét használja, kiakad a szemem.
- Basszus... - csúszik ki a számon. Látszik, hogy nem ide valósi. Hezitálok, már eltoltam magam a korláttól, és nem tudom... mit tegyek. Ajkamba harapok, nézek Tao-ra... a tekintete jelzi.. " ne merészeld" , legalábbis én ennek olvasom...
- Picsába... - eltolom magam jobban, majd lemegyek a hajóról.
- Mi a baj fiúk? - kérdezem, miközben egy gomb nyomásra a botom kinyílik, és már harcra kész van.
Képességemet nem használom, igyekszem titokban tartani... nem vagyok már x-men tag, és az emberek mindig félnek attól ha valaki erősebb, különlegesebb... ismeretlenebb. Nem akarok balhét, nekem itt még munkát kell találnom. De a srác... nem tudom mi bajom van mostanában, de úgy érzem helyesnek ha segítek...

Isley

**Martín Alvarez** Csüt. Aug. 15, 2024 10:28 am

Milady Team Starting

Most szálltam le a buszról New York legdélibb részén. Azt mondták, ez a legdélibb és láttam is a térképen, hogy vannak itt szigetek, félszigetek, vízi utak, az óceán pedig csak egy köpésre van! Épp a Coney Island felé tartok. Az összes kapitányt le fogom szólítani az összes kikötő összes hajóján és ha kidobnak az összes ajtón, bemászok az összes ablakon. Na jó, egyszerre csak egy ablakon tudok bemászni, de azon aztán! Eltengődtem idáig, hosszú út vezetett Új-Mexikóból ide kulimelóval, krumplipucolással, fedélzet takarításával, ládák rakodásával, de most már elég messze vagyok ahhoz, hogy a rendőrség ne keressen. Kis halnak számítok, a szövetségieket nem küldik rám, se fejvadászt, szóval itt már nyugi van és végre nekivághatok a tenger felkutatásának. New York fantasztikusan nagy város, rengeteg a lehetőség, sok a víz, sok a hajós. Nekem való! Ha elmegy ez a díszes társaság, ami feltart.
Micsoda felvonulás! A szurkolók sokan vannak és zászlókat lengetnek, törülközőket lóbálnak, énekelnek. Szuper látni ezt a lelkesedést, átragad rám is, pedig nem vagyok baseball rajongó. Idefelé jövet a busz ablakán át láttam a plakátokat. Most két olyan nagy csapat játszik, amit még Mexikóból is lehet ismerni. Annyira elkap a hangulat, hogy én is kiáltozni kezdek, a levegőbe bokszolva.
- Hajrá, hajrá! Hú, győzelem!
Még fel is ugrok, a szél meg lefújja a szalmakalapomat a fejemről. Pedig az jól jön ilyen hőségben! Utána ugrok és felvenném, mikor egy nagy láb nagy cipőben rátapos, engem meg arrébb rúg.
- Hékás! Nem disznószar ez, hogy eljárd rajta a csűrdöngölőt! - kiabálok oda neki.
Nem számítottam rá, úgyhogy fájt egy kicsit a rúgása. Felállok és karomat hosszúra nyújtva kirántom a vigyorgó nagydarab kopasz lába alól a kalapot, hogy leporolgassam.
- Beszóltál, csíra? Mi vagy te, valami ufó?
A fickó kiválik a tömegből két társával. Fiatalok, mint én, jó erőben vannak és piásak is, ez látszik. A többieket nem nagyon érdekli, ők csak szurkolni akarnak. Ezek meg itt csak a balhét keresték, úgy látom.
Hát helló, New York! Hülye egy indítás. Nem baj, engem nem kell félteni. Pofont akar adni nekem a gyúrós, de gyors vagyok és elhajolok, cserébe kap egy gyomrost. A haverja viszont fellök és megint a földön vagyok. Valakinek nekigurultam. Felnézek rá, hogy ki az? Még egy begőzölt baseballszurkoló?

Hangulatzene