Marvel: Madness Returns
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Marvel: Madness Returns
Oldalplotok Ta LoMorlockokTVAS.H.I.E.L.D.EmbertelenekWakandaBayville S.A.B.E.R.Raft Bosszúállók Sentinels Üdv!Köszönt Téged a Föld-6969!
Pánikra semmi ok, mind össze vagyunk zavarodva. A kérdéseink és a kételyeink visznek minket előre. Csatlakozz hozzánk! Keressünk együtt válaszokat, fedezzük fel és formáljuk a valóságot! Bizalmunk jeleként hozzáférést biztosítottunk számodra az itt található tudásbázishoz. Izgatottan várjuk, hogy Te is nyomot hagyj benne!
Üdvözlettel: Interdimenzionális Diplomáciai Testület
Fontos linkekSzabályzat Világleírás MCU canon lista ET minta Univerzum foglaló Foglalt avatarok IC híreink Elkészültem! OOC híreink Eddig történtek Kredit Discord szerverünk Update'24
SZEPT 14
Oldalunk új kinézetett kapott, az Ana Codes mintája alapján.
'24
MÁJ 15
Az oldalra beköszöntött a tavasz, így jelenleg is 2026 tavaszát írjuk az oldalon.
'23
NOV 19
A Marvel: Madness Returns megnyitotta kapuit.
'XX
X X
A következő eseményünk ide kerül ki hamarosan!
BelépésJelentkezel a Bosszúállók közé?

Elfelejtettem a jelszavam!

Az oldal vezetősége Percike, a Mindenható Stan Lee, a Mesélő
Pusztulás számláló
Rise of Hydra
20%

Multiverse of Madness
15%
Chatbox
Legutóbbi témákJelenleg futó küldetéseink
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor

» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor

» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm

» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm

» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm

» Egy utolsó fejezet
by Danny Ketch Szer. Szept. 18, 2024 9:18 pm

» two disasters
by Volstagg Szer. Szept. 18, 2024 8:35 pm

Statisztika
Összesítőnk
Ki van itt?A S.H.I.E.L.D. és HYDRA aktív ügynőkei

Re: Looks like great minds dress alike

Peter Parker Szer. Szept. 11, 2024 7:25 pm
• doing good for good reasons •
red team
'Cause two reds are better than... hey, who messed with the colors?
- Ez most komoly? - felszökő szemöldökeim mellett hirtelen csak ennyivel tudok reagálni a taxisofőr szavaira, és ennyit is csak akkor tudok már kipréselni magamból, miután a kezdeti sokktól rájövök, hogyan kell újra köpni és nyelni. De miután az ürge komoly arckifejezése, s vele a lenyomott szövegének valósága lassan leülepszik bennem, a hüledező felháborodás helyett, mi a kezdeti költői kérdés hangvételét jellemezte, átlépek a beletörődés mezejére, és kicsengetem neki a fuvardíjat. Elvégre, én sem vagyok különb, mindketten az ország munkásosztályát erősítjük, és utálnám magam érte, ha miattam adódna kiesés a bevételében. No meg ott van az is, hogy valahol jogos volt a húzás a maszkos utasának részéről, mert tényleg kinevettem a korábbi felvetéséért és úgy általánosságban is igaz, hogy talán nem közelítettem meg ezt az egész helyzetet túl nyitottan. Sebaj, megvolt a tanulópénz. Meg aztán, kit akarok azzal áltatni, hogy ebben a hónapban kifizetem az albérletet? Az már a második héten elúszott, a megtakarítás pedig gyengéknek való. Remélhetőleg majd csövezhetek May kanapéján a F.E.A.S.T.-nél, ha beüt a krach. Ami be szokott, a kérdés csak annyi, hogy ezúttal mikor történik majd meg. Hívhatnánk ezt az élet természetes rendjének is akár, de én csak Parker-szerencsének szoktam.
Lényeg a lényeg, százhatvan dolcsival könnyebben indulok meg a kapott címre, miután a sofőr megnyugtatott, hogy az összegből nem az általa emlíett 57 cent meríti ki a kenőpénz összegét. Ha már egyszer legomboltak, legalább jó helyre menjen és ne testvériesen osszák el a pénzt.
- Te tényleg nem kamuztál a mexikói étel szeretetéről. ─ jegyzem meg, mondhatjuk, hogy inkább magamnak, mint neki, hiszen a szókimondásával eddig se volt probléma, de azt hiszem, ezt a részletet mindeddig inkább betudtam random csapongás verbális eredményének, mintsem tényleges személyes ténynek.
- Személy szerint ennél lokálpatriótább vagyok és a new yorki pizzára esküzök, ami nem nemzeti étel, de amilyen jó, akár az is lehetne. ─ nem kérdezte és ha tippelnem kéne, feltételezem, nem is kíváncsi rá, de talán jégmegtörésnek jó lesz, miközben a felkínált helyre pattanok és helyet foglalkok mellette.
- Ha már az őszinteségi szakaszába ért ez a rögtönzött munkakapcsolat, nekem újra rá kell mutatnom, hogy fogalmam sincs kikről beszélsz, nem szokásom szektásokkal nyomulni. ─ bár, ha valamiféle szuperbandáról beszél, valahol megértem az asszociációt, a rikító jelmez ilyen szempontból könnyen megzavaró lehet. Vagy a maszk. Vagy a kettő egyszerre.
- A Bosszúállókkal volt dolgom korábban, de azok az esetek általában nem sültek el jól és nem is csatlakoztam közéjük soha. Vannak ők elegen, és ha közös edzésekre meg megbeszélesekre kéne járnom, nem foglalkozhatnék azzal, ami miatt belevágtam ebbe az egészbe. ─ gesztikulálok magunk köré, az utcákra utalván. Persze, fontos a kozmikus csapások elhárítása meg az egés multiverzum balhézás, de az ilyesmi nem az én reszortom. Vannak erre nálam sokkal kompetensebb jelöltjeik. Ott van például a fickó, aki pantomimezéssel átjárókat tud nyitni bárhová.
- Őket viszont azt hiszem kizárhatjuk, mert mikor legutóbb csekkoltam, a római számok között nem szerepelt "A" betű. ─ de ki tudna manapság minden csoportosulást nyomon követni? Elvégre Bosszúállók sincsenek. Legalábbis, tudomásom szerint, legfeljebb névlegesen.
- Ott a pont, ezt nem fogom vitatni. ─ bólintok, ezzel is jelezve, hogy én el tudom fogadni azt, hogy ennyivel rövidre zárná a témát. Jogos is. Álszent volnék, ha azt mondanám, hogy az én első gondolataim annyira nemesek és önzetlenek lettek volna, amikor a képességeimet szereztem. Akkor pedig még inkább nem voltak azok, miután meghalt a nagybátyám. Szóval nagyon is meg tudom érteni a számla benyújtására való igényét, hiába tűnhet úgy, mennyire mások vagyunk. És akkor az én sérelmem még csak nem is volt ekkora kaliberű, elvégre én nem estem át akkora kínokon, mint ránézésre ő. Abban meg mindenképp meg tudunk egyezni, hogy egyikünk se akar ilyen szervezeteket a környéken tudni, ennél az alapnál számomra mindegy, mennyire térnek el az indokaink.
- Eddig oké, viszont ha ennyire elhatározták magukat, hogy újra akarják kezdeni az egész üzletet, miután az majdnem megbukott, akkor ahhoz teljes újraszerveződést kellett eszközölniük. Vagyis, van valaki, aki átlátja az egész menetét és koordinálni tudja őket. Tudsz valamit arról, hogy ki lehet az új vezetőjük? ─ azt, hogy mi lett annak az Ajax nevezetűnek a sorsa, már említette és különben sem lett volna túl nehéz kikövetkeztetnem abból, miként rendezte az ügyet a fogdmegekkel.
- Hős palánták? Értem én, hogy a szerkóm mindent takar és ezáltal még akár Tom Holland is lapulhatna alatta, de azért közlöm, hogy ha hősök tiniklubot akarnak alapítani valamiféle Ifjú Seggrúgók néven, engem már nem fognak oda meginvitálni. ─ de nem fogok hazudni, az egómat azért simogatta a feltételezés. Viszont már nem vagyok kamasz és bármennyire is szeretném tartani ugyanazt a könnyed stílust, mint pályafutásom kezdetén, azt se mondhatnám pókerarccal, hogy tegnap kezdtem az ipart. Könnyebb lenne, de az óhaj és sóvárgás még sajnos nem fogja igazzá tenni.
- A kaja rendben van, mert azzal engem is könnyen le lehet fizetni, a többit majd attól teszem függővé, hogy miként alakul a buli a laborban. Egyébként láttad te manapság az üzemanyagárakat? Én nem vagyok Tony Stark, az állami bértábla szerint kapom a fizumat. ─ ami önmagában is vicces, csak nem a jó indokok miatt. Félreértés ne essék, imádom az M.S.S.T.-t, és fontosnak tartom, amit a tantermekben tehetek a srácokért, de azért a juttatások védelmére nem fogok kelni.
- Csoda, hogy a saját szénhidrátszükségletem még nem juttatott az utcára. Ha lenne egy saját cégem, már rég csődeljárást kellett volna indítani. ─ ami azt hiszem, többet árulhat el rólam és arról, hogy nem kezelem a világon a legjobban a pénzt. Ebben hpzzájárulhatott az, hogy sosem volt sok, amit kezelni kellett.
- Igen, ami azt illeti volna! A jelmezedet te varrtad vagy van különbejáratú szabód? ─ még nem térek rá az öltési tippek megvitatására vagy arra, hogy az övét hány fokon szokta mosni. Mégse akarom elijeszteni.
- Jah, és egy másik: hol a labor? ─ mert akár arra is kitérhetünk majd, VISZONT:
- Mindketten tudjuk, hogy ebből a kettőből a ruha a nagyobb fajsúlyú kérdés. ─ teszem még hozzá gyorsan mielőtt válaszolhatna, a miheztartás végett, nehogy nekem még megbolygassa a végén fontossági sorrendet.
2026. 03. 20.
Queens, New York


_________________
Ezért imádom ezt a helyet: mindig meg tud lepni. Nézz csak meg engem... néha falra mászok, mégse lennék képes itthagyni.

Re: Looks like great minds dress alike

Wade Winston Wilson Vas. Aug. 25, 2024 7:50 pm
• doing bad for good reasons •
To: Peter Parker
Mégis mit tehet a magamfajta magányos szuper, amikor egy pizsamás, magát pójnak tituláló csávó elkezdi a nagy hegyi beszédet azzal kapcsolatban, hogy miképpen kellene szuper létemnek megfelelően kezelni ezeket a marhákat. Ez tényleg beveszi ezt a totális jófiú dumát? Mintha X professzor valamelyik fullajtárját hallanám, de ez a feltételezésem rossz. Elvégre nem esett le neki az utalás az X-menekre. Időnként elmosolyodom, hol összevonom a szemöldököm, jelezve, hogy nem biztos, hogy egyetértek azzal, amit mond, sőt! Aztán rájövök, hogy engem nem érdekel a hegyibeszéd, ő meg nem fejezi be. Még akkor is nagyban tolja a rizsát, amikor a Skulótáskát próbálom betolni a taxiba. Egyedül akkor szólalok meg, amikor kiröhög, mert feltettem egy ajánlatot, hogy hazafuvarozom a lányt és közben dumálunk.
- Nem szép dolog kinevetni a szociálisan hátrányos helyzetben lévőt! Neked biztos valami bizalomgerjesztő, cuki kisfiú képed van, lehet még borotválkoznod sem kell. Én meg azt kívánom időnként, bárcsak borotválkozhatnék! Feldughatod magadnak a jófiús ezt ne tedd, azt ne tedd hegyibeszédet! Majd akkor dumálhatsz nekem, amikor már méteres szakállat növesztettél, addig a kis pelyhes álladdal, másszál vissza egy sarokba és sírd ki a lelked ezekért a rohadékokért. - történetesen, hol is vettem volna észre, hogy bármilyen kis elektro rágcsálót dobott volna a taxi aljára. Nem fogllalkozok ilyenekkel. Én biztosan, egy könnycseppet, annyit se hullajtok Ajax volt bérenceiért, akik annyit se érdemelnek, hogy ügyvéd jelenlétében végezzem ki őket. Ez a kis levakarhatatlan ürge, mert itt dumál nekem. remélem nem csodálkozik, hogy szó nélkül hagytam a prédikációját. Bevágódok a taxiba, miután a Skulótáskát sikeresen bepréseltem hátulra és a középső ujjammal integetek neki egy "isten veledet". Méghogy Pókember. Pókbarom.

Amikor Pókember bekopog az utastér ablakán, a taxi majdnem lesodródik az útról. Dopinder ázsiai forgalomban szereztt végtelen gyakorlatának és türelmének köszönhető, hogy nem ütköznek össze egy szirénázva száguldó mentőautóval. A Sárga Fenevad sofőrje, hol az egyik, hol a másik visszapillantó tükörbe bámulva, próbálja megszóüítani Pókembert, miközben a taxi hátsó ülésén, életnagyságú, papírkartonból készült Deadpool fekszik.
- Mr. Ember, Mr. Pool azt mondta, hogy mivel maga egy kifényezett szuperhős, nyugodtan merjem közölni Önnel, hogy csak akkor mondom meg, hogy hol tartózkodik, ha kifizeti a Taxiórán látható összeget. Borravalóval együtt, 152 Dollár és 57 cent lesz. Ebbe beletartozik a kenőpénz, amit nekem szándékozik kifizetni, hogy elmondjam Önnek, hol találja Mr. Poolt.

Gőzöm sincs, hogy Pókember végül kifizette Dopindernek az előre megbeszélt összeget, amivel megtámogatom az életét, de nem sokkal rá, hogy Tom Chimichanga Falodája mögötti konténerre felültem, immáron szuperhős ruhám nélkül, felbukkan. A Hoodie-t a szemembe húztam és lazán, lábaimat lóbálva ülök a konténeren, amikor előkerül Pókember. jobbom mutató és középső ujjait a halántékomhoz érintve, tréfásan tisztelgek, majd a magam mellett, kicsit lesepregetett konténer fedélre mutatok, hogy üljön le. A mellettem lévő rózsaszín rádióból, eközben felcsendül egy örökzöld sláger a Calendar girl.
- Előre leszögezem, hogy egyáltalán nem érdekel, ha te is beállnál a római tizest imádó szektások közé. Mindenkinek van valami dilije, én a Chimichangát szeretem, te meg a fényesre csiszolt igazság tökét. Van ez így, nem haragszom. - felnézek rá és mivel pont senki nem jár erre, hátrahajtom a kapucnimat és láthatóvá válik nem csak az arcom, de a fejem is.
- Rohadtul rühellem azokat a szadista pöcsöket, akik ezt művelték velem. Nekem szerencsém volt, mert sikerült megszöknöm a laborból. De már az ottlétem során, legalább egy féltucat szerencsétlent kínoztak halálra, mert a genetikai anyaguk nem volt elég potens, ahhoz, hogy üvöltő szerencsétleneken kívül, bármi is legyen belőlük. S tudod mit mondok?! Megbaszhatja mindenki a Morális iránytűjét és fel is dughatja magának, ha azt hiszi, hogy az én helyemben, Ő másképpen cselekedett volna. - zártam rövidre és tettem pontot a: "ne lövöldözz" dumára. Remélem elejét vettem is az újabb hegyibeszédnek. Nem vagyok hajlandó, a módszereimről, különösebb vitát nyitni. Én sem szólok bele abba, hogy ő miért ragaszkodik a jófiús, hős fantáziájához. Biztos mielőtt hős lett volna, tutira egy kis surmó volt. Biztos folyton őt buzerálták a suliban.

- A lényeg, akiket ma járdapuszival jutalmaztam, valahogy meglógtak a korábbi tisztogatás elől és újra akarták kezdeni az egész rohadt, mutáns bizniszt, amivel Ajax a saját és a haverjai fejére hozta a halált. Teljes szívjóságból és önzetlenségből, mások jólétéért fogok elmenni az új laborba. Ha akarsz jössz, de előre szólok, hogy pendelyes tökű, hős palántákkal, csak akkor dolgozom együtt, ha te fizeted a Chimichangát és a benzint! - mondom teljesen nyugodtan és a lábaimat, még mindig tini módjára lóbálom a konténeren ücsörögve.
- Kérdés?

Peter Parker a Nap Hősének tart

Re: Looks like great minds dress alike

Peter Parker Szer. Júl. 31, 2024 8:05 pm
• doing good for good reasons •
red team
'Cause two reds are better than... hey, who messed with the colors?
Szólásra nyitom a számat... aztán be is csukom. Bosszantó, amikor egy beöltözött fegyveresnek van igaza és holmi UNO-s visszafordító lapként előrántja a farzsebéből a "racionális érvelés"-kártyát. Nem mintha egyébként ez gyakran megesne. Még szerencse, mert ellenkező esetben sürgősen el kellene kezdenem átgondolni az életemet.... amit amúgy egyébként sem ártana megtennem, ha már itt tartok. Ez az egész "tégy úgy, mintha te lennél az egyedüli szuperhős a városban és hordozd a vállaidon a világ sorsát" kezd még számomra is elavulttá és unalmassá válni. Most pedig, hogy már New York felhőkarcolói több pókképességgel bíró egyén (Minek is hívta őket Kaine? Variánsoknak, talán?) jelenlétének is örvendhetnek, épp itt lenne az ideje, hogy a pókszerkót kispadra ültethessem. Vagyis, szögre akasszam. Kukába vágjam. Na jó, ezutóbbit kihúznám a listáról, mert csak egy totál idióta tenne ilyet és hagyná, hogy hulladékszállítók bukkanjanak rá. Ennél körültekintőbb vagyok. Általában.
- Fogalmam sincs, kik azok az "X-es Boyz and Girlz", egy ideje nem köetem már az új slágereket. De biztosan nagyon tehetségesek és tök jó, hogy támogatják a fiatalokat. ─ legalábbis én a sulis megjegyzésből ennyit szűrtem le, a többi számomra inkább ízesítésre váró szósalátának hangzott. Ez van akkor, ha az ember le van maradva! Utoljára akkor éreztem így magam, amikor elbuktam egy fogadást az egyetemen az egyik könyvelés hallgatóval (azt hiszem... Bob? Pocsék névmemória újra lecsap!) és el kellett töltenem egy egész estét a költészet klubosokkal.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy ezzel a logikával az Amerikai Hadsereg lőszerkészlete sem lenne elég? Plusz, ezzel az agresszív fellépéseddel előbb fognak téged is elkapni, semmint bármiféle szignifikáns változást érnél el. ─ mert az ténylek becsülendő, hogy ezek szerint tud különbséget tenni jó és rossz között, illetve akadnak olyanok, akiken hajlandó segíteni. Egyetértek ettől még a módszereivvel? Nyilván nem. És nem is gondolnám, hogy hosszútávon célravezető lesz az, amit csinál.
- Azzal, amit ma tettél, még több ember lesz bizalmatlan a szuperképességűekkel és azon belül is az álarcos metahumánokkal szemben. Ami, ha nem is azonnal, de pontosan az olyan körök létrejöttét fogják eredményezni, ami ellen most is dolgozol. ─ gesztikulálok a szebb pillanatokat is megélt utcarész, főleg a pórul járt emberkereskedők felé. Gyomorforgatónak találom, amit ők csinálnak (vagy, ebben az esetben, tenni készültek volna), persze, de ettől még a tüzet tűzzel való legyőzés metódusa egyedül erdőtüzet eredményez majd a nem túl távoli jövőben.
- Lehet, hogy te magad nem vagy mutáns, bár, ha már itt tartunk, ez az egész Anti-Télapós duma elég zavaros. És a jóérzés érdekében megelőlegezem és remélem, hogy gyerekek közelében nem szoktad elsütni. ─ mármint a dumát. És semmi mást se. Különben ha így folytatódik, még nekem is szülői felügyelet fog kelleni ehhez az egészhez, akárminek is nevezzük ezt a rendkívül bizarr beszélgetést.
- A lényeg, hogy most pont azoknak fogsz hosszú távon ártani a rossz publicitással, akiken elviekben a csempész szervezet felszámolásával segíteni próbálsz. ─ bár, azt hiszem, azt már így is tisztáztuk, hogy elég érdekes definíciót társít a "segítség" fogalmához. Hasonlót, mint én az ideális hétvégi időtöltéshez, a mellékelt ábra alapján.
- Nem volna akkor már célravezetőbb olyan módszerrel operálnod, amivel nem okozol közben tömegpánikot és nem igazolod vele a megvetést? ─ kissé kemény a konklúzió, amire kivezetem az itt történteket? Meglehet. Mindazonáltal nem gondolnám sarkításnak. Az igazamnak majd az idő lesz a megmondója, még úgy is, ha most ezt kéretlen szentbeszédnek titulálja magában. Amit szintén megértek. De tekinte, hogy ezen az útszakaszon jelenleg egyedül ő és én hordunk maszkot, legalább láthatja (remélhetőleg), hogy tapasztalatból beszélek, ami a megvetést és fegyvercsövekbe való bámulást jelenti. Apropó, ha már maszkok! Arra legalább részleges választ kapok, hogy ő miért ohrdja az övét. És nem... nem fogom megkérdezni, hogy miért hord magánál bevetésekre mexikói kaját. Nem, rossz Peter!
- Hogy őt? Abban? Veled? ─ előbb a fejét megrázó Casey-re, majd a kérdéseket felvető, nem épp tip-top állapotban lévő taxira, végül a falatozó Walking Dead statisztára nézek. Kurtán fel is nevetek a felvetésre.
- Az jó plot lenne egy akcióvígjátékhoz, majd beküldhetjük a Warner Brosnak. ─ vagy a Disneynek. Noha őket kétlem, hogy érdekelné ilyesmi ennyi erőszakkal és egy azt félvállról vevő maszkos ürgével a dolgok sűrűjében.
- Köszi az ajánlatot, de mivel az ifjú hölgy nemrég borult fel egy autóval, jobban örülnék, ha szakértők néznék meg, hogy nem-e esett baja és ezt nem annyira bíznám rád. Semmi személyes. ─ nem egészen a megnyerő személyiségéről győzött meg az elmúlt percekben. De legalább őszinte volt, úgyhogy ennyivel lógok én is.
- Viszont az illegális kísérletek témát még nem zártuk le. Úgyhogy arra még visszatérünk. ─ mutatok a taxi rendszámtáblájára, hogy így jelezzem, a nyomukban leszek, amint Kacey már biztonságban lesz. Éljenek a közlekedési kamerák (és az NYPD-s kapcsolatok)! Na jó, igazából csak a figyelmet akarom vele elterelni, mert ha csekkolja, amerre mutatok, addigra én már a levegőbe szökkenek, átkarolva diákomat. Ám mielőtt még a sürgősségi felé vennénk az irányt, egy jól irányzott mozdulattal nem hálót szövök ki, hanem egy apró, pókformájú nyomkövető szerkezetet, ami megtapadás után bemászik cuki géplábaival az alváz alá, hogy rejtve maradhasson a kíváncsi szemek elől.
Eme házilag barkácsolt pajtimnak köszönhetően landolhatok negyed órával később a taxi tetején, hogy az utastér ablakán kopogva még ráadásként jelezhessem a jelenlétemet. Visszafogott, aláírom, de kard nem volt kéznél.
- Dumálást ígértél, szóval... ─ szóbeli befejzés helyett széttárt karjaimmal jelzem, hogy itt vagyok.Mert mit mondhatnék, engem nehéz levakarni.
Főleg akkor, ha még vannak, akik segítségre szorulnak.
2026. 03. 20.
Queens, New York


_________________
Ezért imádom ezt a helyet: mindig meg tud lepni. Nézz csak meg engem... néha falra mászok, mégse lennék képes itthagyni.

Wade Winston Wilson a Nap Hősének tart

Re: Looks like great minds dress alike

Wade Winston Wilson Vas. Júl. 28, 2024 7:12 am
• doing bad for good reasons •
To: Peter Parker
Olybá tűnik, hogy egyáltalán nem tetszett vagy nem értékelte, hogy a biológiai tudásomat megvillantva, felvázoltam előtte annak a lehetőségét, hogy nem csak piros lehet a vér. A Pizsamás-Pók, azonban nem úgy tűnik, mint akit különösebben meghat, pedig eskü képregényekből vettem a tudásom egy elenyésző százalékát. Azt hittem, hogy értékelni fogja. Azon viszont meglepődöm, hogy nem érti, hogy miért nem laknék itt.
- Tényleg nem tudod? Ember! Most akartak elrabolni valakit, lövöldözés volt az előbbi pár pillanatban és ami még durvább. Itt emberek haltak meg. - bólogatással és a maszk miatt nem látszik, de elérzékenyült pofával jelzem, hogy ezek nagyon durva dolgok. Mégis milyen környék az, ahol mutáns rabbló pudvaretkek tudják elrabolni az ember lámnyát és le kell lőni őket ahhoz, hogy megakadélyozzák az emberek ezt a fajta nem támogatott viselkedést.
- Biztos nem ezen a környéken nevelném a gyerekeimet. Nem csodálkozom, hogy a X-es Boyz and Girlz, miért nem itt húzta fel a sulijukat. Nem is olyan őrült a doki. Ugye, jól sejtem, hogy ti se szeretnétek itt lakni? - utolsó kérdésemet az X-men tagjainak címzem, elvégre ők laknak másik környéken, tehát nem akarnak itt lakni.

A rögtönzött morális és etikai kislexikonból való, fejből idézésre, csak csóválom a fejem és forgatom a szemeimet. Miért akarja minden hős megmagyarázni, hogy hogyan végezzem, a náluk ezerszer hatékonyabb melómat? Francis emberei, kötve hiszem, hogy megjavulnának bármikor is, a bőrötnök dugiog vannak. Ráadásul a mai napon, közel hős voltam, elvégre senki nem fizetett azért, hogy lekapcsoljam ezeket a fickókat.
- A kérdésekkel kapcsolatban nincs igazad, már kérdeztem. Arról a részről lemaradtatok és nem velük beszélgettem. Eleve meg sem kellett volna próbálniuk senkit sem elrabolni, elhurcolni, kísérletezni és akkor bele se keveredtek volna olyan szituációba, ami miatt, esetleg otthagyhatnák a fogukat.- szerintem tiszta sor csak, hogy az ilyen rohadékok, mint ez a pár szerencsétlen hulla, maguknak keresték a bajt.
- Nem, teljesen nem ment el az eszem. Éppen annyira ment el, hogy tudjam, kit lőjjek le és ki az, aki megmentésre szorul. Viszont feltehetnéd magadnak is a kérdést. Ahelyett, hogy a lányt biztonságba vitted volna, egy fegyveres őrülttel vitatkozol. mondjuk, nem én leszek az, aki bántani akarja. haza is vihetnéd, szegénykém totál ki van borulva. Sírni fog, álmatlan éjszakái lesznek, időnként be fog pisilni és pszichológushoz kell majd mennie, mert Te még mindig velem vagy elfoglava. - zárom is le a beszélgetést, hogy kinek is ment el az esze. Én nem vagyok hős lovag, hogy hazavigyem szegény lánykát. Meg feltehetően Isten Büntető Bal Kezével, nem is menne haza. Ki érti ezeket a hőscincéreket.

Miközben éppen kiderítem, hogy hol maradt a skulótáskám, hiába jeleztem, hogy ne szóljon bele a privát beszélgetésembe Dopinderrel, a Pizsamás-Pók-Fiú a sarokról, csak nem bírja tartani a száját és elkezd mindenféle kérdésekkel, meg visszatekerréssel zaklatni.
- Na jó, csak és kizárólag a te kedvedért, lelőném mégegysezr ezeket és elmondanám mégegyszer a teljes monológomat, amire alig figyelsz. - mondom, miközben a kezemben tartom a mobilom és letakarom a mikrofon részét. Micsoda kérdés, hogy mutáns vagyok-e. már, hogy lennék mutáns?
- Nem, én az Anti-Télapó vagyok, aki Karácsonyt megelőzően, Virgácsot oszt az olyan rosszcsontoknak, mint ezek itt. Van a puttonyomban minden jó, Chimichanga - Play Boy Yoooo! - beszarok, még ettől sem áll be a szája és olyan kérdéseket tesz fel, amire tudok némi választ adni, de nem ennyi nézelődő és éppen megmentett, majdnem áldozat előtt. Pár szót, még váltok Dopinderrel, majd leteszem a telefont.
- Dumálni akarsz? Felőlem dumálhatunk, de vidd haza a lányt. Eleget látott és hallott. Hamarost befut a lovasság! - alig mondom ki, érkezik Dopinder a sárga taxival. Egyből kinyitom a hátsó ajtót és kiveszem a Skulótáskát, ami le is esik a földre, felpattan a cipzárja és kiesik belőle egy jó nagy Chimichanga.
- Munka után mindig megéhezek! - mondom azzal felhúzom a maszkomat, annyira, hogy nyugodtan ehessek a mexikói kultúra, eme csodálatos remekjéből. Megfeledkezem arról, hogy zombikat megirgylő képem ezzel láthatóvá is lesz. A Chimichanga mindenért kárpótol.
- Nézd, Dopinder taxiórája ketyeg, most vagy beszálltok és hazafuvarozzuk a lányt, közben dumálhatunk, vagy én lépek. - mondom, azzal elkezdem vissztuszkolni a táskát a hátsó ülésre. Nem könnyű a művelet, hiszen 30 kilónyi fegyver, Chimichanga, lőszer és pornó van benne.

Peter Parker a Nap Hősének tart

Re: Looks like great minds dress alike

Peter Parker Szer. Júl. 17, 2024 12:04 pm
• doing good for good reasons •
red team
'Cause two reds are better than... hey, who messed with the colors?
Nehezemre esik kiigazodnom rajta és eldöntenem, vajon egy őszintén segíteni akaró figuráról van-e szó (a lány épségben való hazajuttatása, amit már többször felemlegetett, utal ilyesmire és mindenképp jó pont) vagy inkább egy közveszélyes dilinyósról. Ha a módszerei nem volnának elegendőek, a duma, és vele a teljesen random gondolatmenet, amit a szén-dioxiddal dúsított vérről nyom le, az utóbbi felé terelgeti gyanúmat nem is annyira szelíd lökésekkel. Vajon ez is olyasmi lehet, mint a "vékony a határmezsgye a zseni és az őrült között"? Még fontosabb gondolat, amit ez az egész felvet, hogy vajon én is ilyen benyomást keltek-e másokban, mikor felbukkanok egy-egy zűrös helyzet helyszínén. Talán jobb, ha ezen a kérdésen nem most kezdek el filozofálgatni, mert a végén még belesodrom magamat egy egzisztenciális krízisbe, holott jelen pillanatban kiemelten fontos volna, hogy fókuszáljak, arra az esetre, ha ez a fazon újra a ravasszal akarná megvakarni viszkető ujját. Lehet, hogy Texasból jött.
- Miért, mi a baj ezzel a környékkel? ─ döntöm enyhén oldalra a fejemet, maga a kérdés kvázi ösztönszerűen gördül le ajkaimról, mielőtt még útját állhatnám. Nyilván messze nem ez a legfontosabb azok közül, ami egy ilyen szituációban felmerülhet, de azért lokálpatriótaként helybéliként hadd háborodjak fel a borderline sértő megjegyzésén. Queens nem olyan rossz hely. Én is itt nőttem fel és egész normális... oké, ez mind most nem fontos, a lényeg, hogy nem olyan rossz hely ez.
- Őszintén szólva, ez nekem inkább érződik olyannak, mintha egy spanyol dumálna egy katalánnal. ─ ha már a beszélt nyelvet hozta fel. Szemmel láthatóan nem nagyon fogunk mi itt egyetértésre jutni, ami azért probléma, mert így csupán elodázni próbáljuk az elkerülhetetlent, pedig én csak egy egyszerű, konfliktus- és konfrontációmentes péntek délutánt szerettem volna.
- Teljesen mindegy, mivel próbálod magyarázni a bizonyítványt, a cél nem fogja szentesíteni az eszközt, amit ma használtál. ─ rossz emberek lehettek, ráadásul olyan rossz útra tért emberek, akiknek fegyvereik voltak. Igen, ezeket a részleteket eszem ágában sincs vitatnom, elég régóta vagyok már ebben a szakmában és nem ők voltak az első ilyen alakok, akikkel volt "szerencsém" találkozni. Ez azonban még nem változtat azon, hogy a vérszerkós pasas miként kezelte a helyzetet. Sem azon, hogy az egész sokkal rosszabbul is végződhetett volna. És legyünk őszinték, csak azért nem lett katasztrofálisabb a végeredmény, mert itt voltam, akár tetszik neki és elfogadja ezt az igazságot, akár nem. Éppen ezért türelemmel hallgatom végig Télapó élcelődését (valaki szólhatna neki, hogy tavasz van!) a seriff dologgal kapcsolatban, amiben, részben még igazat is adnék neki (abban a részében, hogy az őrködésem alatt haltak meg emberek), ha épp nem feledkezne meg az érme másik, nem kevésbé fontos oldaláról:
- Eleve nem is kellett volna meghalnia senkinek, ha te nem döntesz úgy, hogy karddal dartsozol és előbb lősz, mint kérdezel! ─ kénytelen vagyok erre rávilágítani, akármilyen szájbarágós fejmosásnak tűnik is ez most, hiszen az időzítéséből arra következtetek, hogy hozzám hasonlóan ő is követte már egy ideje a csoport mozgását. Ha egy kicsit türelemmel lett volna, az egész minimális erőszakkal megoldható lett volna és akkor az Astoria utcája most nem nézne ki úgy, mint egy kisebb háborús övezet. Felőlem terelheti a felelősséget, ha attól neki könnyebb, de az a valóság, hogy ez az ő sara volt és ez nem fog változni az alátámasztásul nyújtott indokai nyomán. Ám emellett nem tudok tovább kardoskodni (rossz szóhasználat, belátom), mert leköti figyelmemet az egyik rosszfiú túszejtési kísérlete. Fejben kalkulálok, miközben jobb lábam előremozdul, ahogy megiramodok, és már épp kilövöm a hálót a fegyver csöve felé, amikor egy durranást követően vészjósló süvítés csapja meg kifinomultabb hallásomat. Hiába tudom, mi fog történni, sajnos a lövedéket már nem tudom megállítani Clark Kent módra, így még egy elkeseredett mozdulat keretében átkarolom Casey vállait, gyengéd erővel fordítva el a lányt a nem éppen családbarát jelenettől. Ez nem óv meg egyikünket sem a fröccsenő vértől, de az egyéb részletek nélkül is épp elég terápiára kell majd járnia ezek után.
- Neked teljesen elment az eszed?! ─ csattanok fel, testemmel még mindig a lányt védelmezve, noha a felvetés maga egy költői kérdés részemről, hiszen az imént lényegében meg is kaptam rá a választ.
- Az egyetlen, ami rosszul fog érinteni, az az, hogy... ─ a fenygetésemet arról, hogy ki fog kettőnk közül mindjárt járdahamburgert ebédelni, nem tudom befejezni, mert leint és időt kér. De legalább, amíg ő valamiféle skulótáskáról vakerál, addig nekem jut idő arra, hogy újraelemezzem fejben az iménti szóhasználatát.
- Várj, visszatekerhetnénk ahhoz a mutánsrablós részhez? ─ nem illendő mást telefonálás közben kérdésekkel zaklatni, de a helyzetre való tekintettel pont nem érdekel az illem. Érzem, hogy Casey a közelemben megremeg, én pedig egy bátorításnak szánt gesztusként gyengéden szorítok egyet a vállán.
- Te mutáns vagy? ─ marginális kérdés, elvégre a fogalommal egyértelműen tisztában van, ami több, mint a lakosság nagyjáról elmondható és meg is magyarázná az irigylésreméltó célzóképességét. Továbbá végérvényesen kizárhatóvá válik, hogy együtt dolgozott volna korábban ezekkel a fazonokkal, hacsak nem teljesen elfuserált a kooperációról alkotott képe.
- Mit tudsz ezekről a kísérletekről? ─ az eddigiekkel ellentétben a hangom most mellőz mindennemű ítélkezést és kioktató háttértónust. Ugyanezt a kérdést nem volt alkalmam feltenni a furgon utasainak, de ha töbnben is vannak ebből a bandából a közelben, akkor arról tudni akarok, mindegy, mennyire nem értek egyet Télapó módszereivel.
2026. 03. 20.
Queens, New York


_________________
Ezért imádom ezt a helyet: mindig meg tud lepni. Nézz csak meg engem... néha falra mászok, mégse lennék képes itthagyni.

Re: Looks like great minds dress alike

Wade Winston Wilson Kedd Júl. 09, 2024 11:32 pm
• doing bad for good reasons •
To: Peter Parker
Miért kell nekem kifognom a hősködő pókfajzatokat? elkeserít, hogy mennyire tagadja, készült rá, hogy esetleg összevérzi magát, jön nekem a kékszínnel a ruhájában. Az enyémben is van fekete, aztán mégsem hányja a szememre senki, hogy nem voltam elég alapos! Egy dolog teljesen biztos, a furgonban utazók, a lányon kívül beadták a kulcsot. Még amelyik leesett a villanyoszlopról, feltehetően az sem élte túl a lövésemet és utána a zuhanyást a betonra. Ügyes Deadpool, még váron is veregetném magamat, de ... ehh, már megint.
- Na és ha széndioxiddal dús vért fröcskölnek rád? - teljesen logikus és megmagyaráz mindent, elvégre a bioszkönyvekben, amennyire emlékszem, mindig kékkel volt jelölve a kilégzésre szálított széndioxiddal telített vér. Erre több szót nem is kell ejteni, a vitéát megnyertem, egy null Deadpoolnak. Úgy tűnik, hogy a Pókmanusnak humorizálni támad kedve, hogy idevalósi vagyok-e. lemondóan csóválom meg a fejemet.
- Neem, nem, ezen a környéken én egy percig sem laknék. - mondom szépen nyugodtan, bár még mindig az én kezemben van plusz két pisztoly, ugyanakkor ellenfelemnél nincs és nem is látok nála fegyvert, szóval Ő valami speciálisabb formában harcol. Ugyanakkor még egyetlen olyan mozdulatott sem tett, ami arra utalna, hogy ő most nagy vérengzést szeretne csapni, nekem meg semmi kedvem kiulyukasztani olyanoknak a bőrét, akik nem szolgáltak rá arra, hogy Deadpool seggberúgja őket.

Megpróbáltam felszólítani arra, hogy kegyeskedjen arrébb menni, de úgy őszintén, ha lehetne még ma. Ugyanakkor ő még mindig jópofizik és mondandójának az első felére, bólogatok.
- Látom egy nyelvet beszélünk mon ami. - a kérdésének második felére, viszont megrázom a fejemet. Nekem nem kell kvóta, hogy tudjam, hogy mennyi embert lőjjek le és kit ne lőjjek le.  
- Nézd, Én a Télapó vagyok, aki nagyon bedurvult, mert ezek a kis rosszcsontok, igazán csúnya dolgokat műveltek, annyira, hogy előrehoztam nekik a virgácsosztást. Ahelyett, hogy itt dumálsz és adod itt nekem, a szuperhőst, aki megvédi az utcát, foghatnád a lányt és hazavihetnéd, hogy biztonságban hazaérjen! Akkor és akkor igazán nagy hős lennél, legkevesebb az én szememben, mert kevesebb gondot okozol és végre valami hasznot is hajtasz! - nem fogok vele szépen bánni, mi a fenének kell beleütnie mindig minden béna manónak az orrát az én dolgomba. Ez a város teljesen meghülyült, hogy mindenki azt hiszi, hogy rajtam fog presztizst szerezni az idióta jelmezes hősimidzsének? Hát nem! Lassan teszek előre egy lépést, mert az egyik kardom, annak a marhának a nyakában áll még mindig és szeretném hazavinni. Nem a csávót, hanem a kardomat. Erre kiderül, hogy jelmezbálban képzeli magát, mondván, hogy ő a Sheriff és mindent tökéletesen a kezében tart.
- Hahah! Beszarás! Ti is hallottátok ezt a dumát? Azt mondja, hogy ő a sheriff és mindent kézben tart! Ember, most halt meg három emberrabló, miközben te annyi tettél, hogy tornászmutatványokat tartottál a furgon tetején és bénán felkötötted azt a csávót a villanyoszlopra. Csinálhattad jobban is, hogy előbb beadja a kulcsot, de még tisztességgel sem tudsz felkötni egyetlen rohadékot sem.  Szerintem váltsák le, nagyon gyorsan ezt a Sheriffet. - Következő kérdésére, ami arra tér ki, hogy mennyire akarom én megnehezíteni az ő dolgát vagy éppen ő az enyémet, szóban nem válaszolok. Elkerekednek a szemeim és kezeimben a Desert Eagle mordályokkal, az arcomhoz kapok, mint egy sipítozó háziasszony.
- Hááá!. - hagyja el a számat a korábban említett sikoltás. Mindazok ellenére, hogy kezdek tisztában lenni azzal, hogy ez a fickó nem a kiszemelt rohadékokkal van, mert ahhoz túlságos szűklátókörű és hősködő hősangyal, csak mögé mutatok. Hallhatja az eddig bámészkodó tömeg sikítozását is és amikor megfordul, ha megfordul, hogy komolyan vegye a jelzésemet, láthatja, amint a furgonból előkocorgó egyik mutánsrabló éppen a korábban megmentett lányt kapja el. A hapsi előrelátó volt, mert barna nadrágot vett, de nem különösebben beszari, mert pisztolyt szorít a lány fejéhez és arról fröcsög, hogy fogalma sincs, hogy kik vagyunk, de rossz emberrel kezdtünk ki, mert kilyuggatja a lány fejét, ha sokáig baszakszunk még vele.
- Ő a helyi sheriff! Én nem szólhatok bele, pedig hidd el, szívesen keresztül lőnélek, de sajnos Pókember az illetékes!

Nem lennék Pókember helyébe, elvégre Ő nem tudja, hogy nem fogom lepuffantani. Egyik irányból van egy általa nem ismert, de veszélyes fazon, alias én, a másik irányból, meg a presztizsén kell dolgoznia, hogy micsoda hős megmentő. Tudom mit beszélek, ez is ilyen kényszeres jó és igazságtevő, hősködő őrangyal. Bahh. Simán ki tudom számítani, hogy a lány megmentésére fog sietni. Arra nem várhat, hogy én tegyem meg, mert köztem és a rohadék mutánsrabló között áll. Tehát neki kell cselekedni és azért is, hiszen, jól tudjuk, hogy kényszeres. Amint elmozdul, hogy a lányon segítsen...
- Maximális erőbedobás!- néhány lépésnyi nekifutás után, egy pillangórugással rugaszkodom el, amely hatására megcsavarodom legalább egy tengelyem körül. Ez azonban egyáltalán nem zavar meg, hogy amikor a mozdulat keltette csavar végénél járok...
- BANG! * újra felüvölt a Desert Eagle és a Pókember által kezelésbe vett rosszfiú homlokának a közepébe, egy extra orrlyuk robban, beterítve a lányt és a Pókembert is, a különböző lágy és folyékony anyagokkal.
- Púkembör, az a helyzet, hogy csúnyán ráfaragtál, mint Sheriff. Ezek a mutánsrabló rohadékok most már nem okoznak senkinek sem problémát, sem álmatlan éjszakát. A hölgyet hazaviheted. Ezt nevezem százszázalékos hatékonyságnak! Ügyes Deadpool. - mondom és a korábbi szaltó, elrugaszkodás, rúgás mozdulat végeztével a kardom közelébe kerültem, és játszi könnyedséggel húzom ki a pengét.

- Hacsak nem akarsz te is valami mocskos kísérleteket eszközölni, akkor szabadon távozhatsz sehriffkém, ellenkező esetben kiutalhatok neked is egy járdapuszit, de hidd el, az nagyon rosszul érintene téged. - azzal megpörgetem a pisztolyomat és visszcsúsztatom a tokjába, majd látványosan a földön hagyot táskám ...
- Idő! Stipi Stopi! - kezeimmel a sportból jól ismert jellel jelzem, hogy álljon meg a menet. - Hol van a Skulótáskám? - Pókember felé fordulok. - Te láttad a skulótáskámat? Senki nem látta a skulótáskámat? - Jobbom mutatóujját felemelve, jelzem Pókembernek, hogy szavát ne feledje és balommal előveszem a Hello Kitty-s hátlapú mobilomat és feltárcsázom Dopindert.
- Láttad a Skulótáskámat?! A hátulsó ülésen van? Baszki!

Peter Parker a Nap Hősének tart

Re: Looks like great minds dress alike

Peter Parker Kedd Júl. 09, 2024 8:15 pm
• doing good for good reasons •
red team
'Cause two reds are better than... hey, who messed with the colors?
Azért csúnya füllentés volna részemről, ha azt állítanám, hogy nem szalad fel szemöldököm a homlokom közepéig a maszk alatt a felbukkanó férfi stílusától. Szinte biztos, hogy a fegyverből szivárgó füst belélegzése károsabb az egészségre, mint az elektromos cigaretták. Még jó, hogy döbbenetemből a mozdulatlan, fekete kerettel ellátott, kifürkészhetetlen lencsék ebből semmit nem adnak a külvilág tudtára. Nem kerülte el a figyelmemet egyébként, hogy a korábbi sejtésemmel ellentétben nem magát a fickót szemelte ki az iménti lövés célpontjaként, csupán a lefegyverzését intézte el meglehetősen sajátságos módszerrel. Kezdek összezavarodni azt illetően, hogy felvágással egybekötött fegyverbemutatót akar-e tartani a nyílt utccán vagy netán valamiféle nagyon bizarr módon kifejezett segítő szándék vezérli. Akárhogy legyen is, az intenciói, bármik legyenek, még nem változtatnak azon, hogy a ténykedésébe ma valaki belehalt és a körültekintése hiánya (vagy talán tudatos ignorancia) miatt az a valaki akár Casey is lehetett volna. Ebből kifolyólag ugyanúgy készenlétben állok, mint eddig. Szememet nem veszem le a jelmezes fazonról, izmaim pedig egy másodpercig sem ernyednek, hogy a pókösztönöm első bizsergésére a levegőbe szökkenhessek és a lehető leghamarabb a földre bírhassam az alakot.
- Ha így lenne, az nem magyarázná a ruha kék részeit, nem gondolod? ─ a hangom könnyed, már amennyire azt az adott szituáció engedi, nem árulva el semmit arról, hogy fejben épp különféle módszereket rakok össze arra, miként kapcsolhatnám le a legkíméletesebben, abban az esetben, ha rákényszerít. Ami a témát illeti, a visszakérdezésemet veheti egy udvarias rávezetésnek a nemleges válasz felé, ugyanis felesleges volna úgy tennem, mintha az általa említett praktikális szempont állt volna a színválasztásom hátterében. Sőt, az igazság talán több szempontból is kiábrándítónak bizonyulhat bárki számára, akivel megosztanám.
- Jól sejtem, hogy nem vagy idevalósi? ─ van némi rosszallás a hangomban? Iiiigen, ez bizony könnyen meglehet, viszont ennek semmi köze ahhoz pletykához, hogy mi new yorkiak utálnánk a turistákat (ez csak rosszindulatú szóbeszéd, semmi több). Sok minden lepereg rólam, ahhoz például már egészen hozzászoktam, hogy Jameson minden adandó alkalommal közveszélyes bűnözőnek, felelőtlen szenzációhajhásznak vagy derűsebb napjain egyenesen az emberiség átkának titulál, de az, hogy egy random maszkos ürge egy kamaszlány zaklatásával kössön össze, már egy egészen új élmény. De ez a lehetőség kapóra jön ahhoz, hogy megpróbáljam szóval tartani és kissé többet megtudni arról, kivel van dolgom. Ő a jelek szerint legalább név szintjén (hé, ez is valami, azt már megtudtam, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt tizenkét év!) ismer, így igazán nem róhatja fel nekem a puhatolózást.
- Persze, akkor én csak elszökdelek és hagyom, hogy befejezd a melót, ami... várjunk, mi is? Van egy kvótád arról, hogy hány embert kell kardra húznod? ─ döntöm enyhén oldalra a fejemet, amit úgy néz ki, mégsem akar kilyuggatni. Némi visszafogott szarkazmus csöpög közben a szavaimról, és nem is vagyok rá túl büszke, de a helyzet az, hogy nem nagyon láttam őt máig a környéken (arra tuti emlékeznék), és balszerencséjére én bizony vagyok olyan territoriális, hogy rossz néven vegyem, ha valaki hazai pályán kezd el nekem utasításokat osztogatni. Az ilyesmit még Amerika Kapitánytól elnézném, de hacsak Sam Wilson nem valami kapuzárási pánik miatti, nagyon radikális imidzsváltáson megy keresztül, sajnos csalódást kell okozzak Mr. Vörös Power Rangernek. Az már azonban elvitathatatlan tőle, hogy nem szükséges magabiztosságért átgyalogolnia New Jersey-be, és mint ilyen fickó, megérdemli, hogy én is ennek megfelelően reagáljak.
- Nem tudom, mi okból pécézted ki ezeket az alakokat, de mint láthatod, a helyi seriff már kiérkezett a helyszínre és tökéletesen kordában tartok mindent. ─ jó, nem hordok csillagjelvényt a mellkasomnál és az sem elképzelhetetlen, hogy ha a szomszédságból valaki JJJ "Csak a tények" podcastjének lelkes hallgatója, akkor nem bírja a búrámat, de önkéntes védelmezőként ennyi költői túlzással hadd éljek az említett "seriffségemmel".
- Az egyetlen kérdés itt annyi, hogy mennyire akarjuk megnehezíteni egymás dolgát. ─ ami egy nem is annyira enyhe túlzás, mert azért közel sem ez az egyetlen kérdés... kitérhetnénk mondjuk a nevére is, de fogalmazzunk úgy, hogy az elkövetkező percekre nézve az általam feltett kérdés az egyetlen, ami a leginkább számít. Azt mindenesetre láthatja rajtam, hogy megvetett lábakkal állok közte és az autó között, rezzenéstelen izmaim pedig nem épp arról árulkodnak, hogy mostanában akarnék elmozdulni.
2026. 03. 20.
Queens, New York


_________________
Ezért imádom ezt a helyet: mindig meg tud lepni. Nézz csak meg engem... néha falra mászok, mégse lennék képes itthagyni.

Re: Looks like great minds dress alike

Wade Winston Wilson Hétf. Júl. 08, 2024 11:29 pm
• doing bad for good reasons •
To: Peter Parker
" Szerintem egyiikőtöknek sem kell elmagyaráznom, hogy mennyire meglepődtem, amikor megtudtam, hogy egy Ajax álnevű fazon, mutánsokat fogdos össze titokban. Ekkora hülyeséget nem csinálhattam, hogy Baszott Pöcs Francis-t rosszul lőttem fejbe. Szerintem mindenki, aki egy kicsit is ismer engem, az azonnal levonja a következtetéseket, hogy itt valami turpisság van. Nem, nem fogom megmondani, hogy hány fejet kellett betörnöm, mire kiderítettem, hogy az eredeti szarzsáknak nem végeztem minden emberével. Így adódhatott, hogy valami barom, a főnöke fedőneve alatt, hogy némi extra figyelmet szerezzen magának a megfelelő körökben, folytatni akarta a mutáns bizniszt. Egyetlen dologgal nem számolt, hogy a nevével és a működésével, azonnal magára vonja a figyelmemet és elérte nálam, hogy le akarjam lőni. Most komolyan, mégis milyen ember vacakol megint a mutánsokkal, hogy pénzt csináljon. Félre ne értsetek, akkor se lett volna szimpatikus az ürge, ha embereket rabolt volna el, de így...

Amint korábban ígértem, eszem ágában sincs megmondani, hopgy pontosan hány fejet törtem be, mire megkaptam a megfelelő és kellő információkat. Micsoda baromság, hogy az erőszakkal nem lehet megoldani semmit?! Mégis melyik X szektás baromagyú találta ki ezt a dumát is? Kapásból lenne egy két tippem és nem akarom nevén nevezni Colossus-t, de tuti, hogy most valahol X-suli prospektussal osztja az észt. - elváltoztatom a hangom. - " Az erőszak rossz! Csatlakozz az X sulihoz, ott minden jó! "  Persze, meg ahogy a Professzor megálmodta. Az a suli annyira biztonságos, hogy többször akarták felrobbantani, bezáratni, szétlőni, mutáns erőkkel elfolyósítani és a fene se tudja, hogy még mit. Én mondom nektek, az X-ek imádják, ha rájuk támadnak! Higgyétek el, hogy tele vannak felgyülemlet tesztoszteronnal, viszket a tenyerük, hogy valakit végre megüthessenek! Aztán jön valami barom, aki úgy gondolja, hogy sokkal jobbak felrobbantva, megfőzve, X génektől megfosztva, szuper robotok által terrorizálva és lemészárolva és ... szóval ezek, erre várnak, hogy végre kiadhassák a felgyülemlett gőzt. Miután szétverték valakinek az arcát, visszülnek a kanapéra vagy, ami maradt belőle és mantrázzák tovább: Az erőszak rossz, de a suli jó. Ohm Mani Padme Hum, buddhista szerzetesnek állhatnék, ennyi erővel.

Oké bevallom, időnként átszoktam ruccanni a suliba, hogy megnézzek egy filmet Negaszonikus Tini Torpedo-val, Yukioval és időnként a bádogembert is odaengedjük. Nem tehet róla szegény, én még ezzel az elcseszett pofával is dögösebb és szexibb vagyok! Na és a többi bentlakó, miért nem találkozik velem, ha bejáratos vagyok? Azért, mert le vannak tiltva rólam! Korhatáros sztorit tolok, amire ti kis töpörtyűk még nem vagytok beengedve! De térjünk vissza a történethez, aminek a forgatókönyve elég izgalmasnk hangzott, szóval vállaltam.

Az egész a mai napon kezdődött, amikor végre megkaptam a fülest, hogy az újdonsült Ajax, merre fog menni a stílusosan, rosszfiúk által használt, sötétített ablakú furgonjával. Elégedett voltam, elvégre ezeket a kasznikockákat elég könnyű kiszúrni. Nem is értem, hogy miért nem cserélték még le a bűnözők a kedvenc ember és mutánsrabláshoz használt járgányaikat, valami másra. Most kicsit kiabálni fogok, mert amint halljátok, betétdal megy! Azoknál a jeleneteknél, amikor Super Deadpool éppen bepakol a Skulótáskába, mindig valami kafa zene szól! Halljátok?!! Basszus én nem hallom a saját szavaimat! Szóval, aki még nem tudná, mert egyetlen epizódot sem ismer csodálatos kalandjaimból, azoknak a tejbetökiknek elmondom, hogy a Skulótáska, egy nagyon fontos felszerelési elem. Jól megszoktam pakolni lőszerrel, fegyverrel, pornóval és az elmaradhatatlan Chimichangával! Utóbbit csakis frissen egyétek és a McDonald's-ban nem fogtok kapni. Tipik utcai kaja, Mexikói ízvilággal, de amikor beleharapsz.. Freddy Te most ne hallgass ide! Szóval, amikor beleharaptok, elszabadul az íz orgazmus, mint amikor bekokózva maszt ... Tudjátok mit? Bőven elég, ha azt tudjátok, hogy a Chimichangánál nincs jobb és kész! Szóval, miután megpakoltam a Skulótáskámat, hogy mindere fel legyek készülve, három napi utcai kaja, pornó egyedül maradás esetére, lőszer és fegyverek, hogy minen szembejövő baromarcúnak kioszthassak egy járdapuszit, felhívtam Dopindert, hogy kellene egy fuvar. Dopinder a legjobb taxis a városban! A Sárga Fenevad, amit hajt, úgy szakít keresztül a városon, hogy Nightcrawler hozzá képest csiga! Dopinder a legjobb haverom is, mert már az első találkozásunkkor is kiderült, hogy jól megértjük egymást. Neeeem. Valamit kifelejtettem! Ezek nélkül a csodálatos játékszerek nélkül, a Skulótáska semmire sem jó. Dupla Desert Eagle és az Edo korszak egyetlen értelmes, Japán találmánya, a Katana! Ha ezek a játékszerek vannak nálatok, garantáltan összeszarják magukat a rosszfiúk. " Belövöm a zenét és a kezeimben a Deaglekkel gengszterrappes, zenére táncolni kezdek. Amikor végetér a zene, kinyomom a kamerát és leállítom a streamelést Youtubera.  
- Kezdődhet az előadás!    

A füles jó volt, a fekete furgon éppen ott keccsölt, ahol mondták, hogy járni fog. Valami isteni szerencse vagy éppen balszerencse, hogy éppen "felvettek" egy kislányt. Uraim, ez tettenérés! Éppen mondtam volna valamit, de gyorsabbak voltak és el is akartak szelelni. Na neeem, milyen szuper Deadpool az, aki hagyja a kockfejű marhákat megpattanni, miután éppen elraboltak valakit?! Egy keleti harcművészeti elemekkel megtoldott cigánykerékkel mozdultam, hogy a mozdulat végére a kirántott, hangos szisszenéssel köszönő katanát, egyenesen a sofőr nyaka és feje közé dobjam. A damaszkolt penge úgy szelte át a gégét, a csontokat, az inakat, az izmot és a bőrt, mint forró katana a gégét, csontokat .. na jó, értitek a lényeget! Meghalt a faszi, mielőtt észrevette volna, hogy le fog esni az álla. A sofőr halálának köszönhetően, a furgon meg is dobta magát, mint döglött kutya a lőtéren és ekkor nem akartam hinni a szememnek. Valaki, hozzám hasonlóan előrelátóan vörösbe öltözött. Wáóóó, ez tutira nagyon menő és ... megakadályozta, hogy a furgon tovább boruljon és tömegkatasztrófát idézzen elő. Nehéz dolgom lesz, ha egy szuperhős is csatlakozik a partyhoz. Indulnék el, hogy kibelezzem a furgont, amikor ez a fazon feltépi az ajtaját, kisegíti az elrablásra szánt lányt, ez jó pont, helyes, jó Hős! S ezekután, lengőcéltáblának kiakasztja az egyik rosszfiút a villanyoszlopra. Apropó, ilyesmit már láttam. Selyem is tud efféle trükköket.  Azzal a különbséggel, hogy akkor éppen én haltam meg, mert neki köszönhetően lelőttek. A barom nem látja, hogy amíg örült magának, hogy mekkora nagy májer, mögötte kiemelkedik a furgonból az egyik szennyarcú.
BANG! - üvölti a Desert Eagle a kezembe és a vörös ruhás fazonon nem látszik meg, ahogy a fickó agyveleje beteríti. Előrelátó pajtás!     Ezekután vesznek csak észre, először az elrablás áldozatának szerepét játszó csaj, aki nagyon jól tolja a rémült és sokkos állapotban lévő mellékszereplőt. Lehet, tényleg sokkos? Elvégre egy bőrcafat lóg a ruhájáról. Utána a pizsamás csávó vesz észre és elkezd valamit halandzsázni az idei tavaszi kollekcióról. Újabb oldalra vetülés és bukfencből, térdelőhelyzetbe érkezés és ..
BANG! - újra üvölt a Desert Eagle, a villanypóznára, mellkasánál összeragacsozott, felhúzott fazon kezéből kiesik a pisztoly, majd leesik a villanypóznáról és elterül a betonon.

- Tökös vagyok vagy tökös vagyok?! - teszem fel az eldöntendő kérdésnek, eléggé könnyű kérdést és miközben a forró pisztolycsőből, beszívom a puskapor szagú füstöt, laza, termékenységi táncnak is beillő mozdulatokkal, "megáldom" a másik pisztolyomat.
- Akkor rossz partin vagy Pókember, mert ez nem egy divatbemutató. Előrelátásból jeles vagy, mint én! Te is pirosat vettél, hogy ne lássák, ha összevérzed!? - éppen csak annyira fordítom a fejemet a sokkos lány felé, hogy a látóterembe maradjon a divat majmoló Pókmajom és laza kérdést intézek az egyetlen nőnemű mellékszereplőhöz, aki ebben a balhéban számít. -
- Ez a férfi, zaklatta Önt? - kérdezem és a Desert Eagle egyik csöve, éppen Pókpofa szemei közé figyel. Az ujjam a ravaszon és ha a kislány igennel válaszol, akkor Pókruhás pernahajdernek, nagyon rossz vége lesz.  A kislány megrázza a fejét, elkerekedett szemekkel. Nem tudom, hogy nem akar hinni a szemének, amit az előbb látott vagy arra utal, hogy a másik vörös ruhás fazon, nem a furgonosokkal van. Igazából hülye a kérdés is, elvégre én láttam, hogy nem velük van.
- Oké! Akkor legyél szíves, játsszd haza a hölgyet és kotródj arrébb a furgontól. - ezt már a még mindig a helyemen, menő szuper Deadpool pózban állva, a pókemebernek címzem.

Looks like great minds dress alike

Peter Parker Hétf. Júl. 08, 2024 8:25 pm
• doing good for good reasons •
red team
'Cause two reds are better than... hey, who messed with the colors?
Apróságokkal kezdődött az egész. Olyan elenyészőnek tetsző részletekkel, amelyekkel vélhetően már a legtöbb oktató találkozott, sőt, azok, akik több évtizede koptatják a katedrát, nem is foglalkoznak ilyenekkel, hiszen annyira a hétköznapjaik szerves részeivé váltak, mint a reggeli kávé. Visszahúzódó viselkedés, fáradtság, dekoncentráltság, egyre gyakoribbá váló felkészületlenség... a szokásosak... gondoltam én még az első alkalommal, amikor észrevettem az intő jeleket. Csakhogy az évek során fekete öves mestere lettem a béna kamuszövegeknek, ami így első hallásra nem tűnhet túlzottan hasznos képességnek, pedig kapóra tud jönni, ha az ember másodpercenként három kifogással előrukkoló kamaszokkal foglalkozik. Szerencséjükre viszont nem én vagyok a legszigorúbb tanár a Midtown High repeortoárjában, és mindeddig, valahányszor füllentésen kaptam valamelyiküket egy-egy beadandót vagy projektmunkát illetően, mindig sikerült elütnöm a dolgot egy könnyedebb megjegyzéssel, mielőtt rávilágítottam volna arra, hogy pótolják a hiányosságot. Ennek ellenére, mikor észrevettem a zúzódásokat Casey karján, amiket a lány pólója ujjának lehúzása mellett azzal magyarázott, hogy önvédelmi órákra jár suli után Mr. Liefeldhez, én ráharaptam a nyelvemre, útját állva minden szónak, mi legördülhetett volna, és csak hümmentettem egyet. Elvégre, elég hihető magyarázat, nem? De, az lenne. Ha Rob nem hagyta volna abba az önvédelmi órákat még januárban. Éééés, ha az én átkozott orromat nem csapta volna meg a kamuszag már akkor, amikor láttam, ahogy idegesen húzgálja lejjebb felsőjét. A helyzet az, hogy ismerős mozdulat volt. Nekem nem egyszer kellett rejtegetnem kék-zöld foltokat nem sokkal azután, hogy megcsípett az a pók. Egyébként köszi érte, univerzum, de ha létezik következő élet, nem lehetne, hogy abban inkább egy génmódosított Zendaya harapjon meg? Csak kérdezem.
Szóval, így jutottam el oda, hogy péntek délután háromkor egyik tetőről a másikra ugorva követem az egyik diákomat, ahelyett, hogy mondjuk Warren doki nyakára járnék vérminta hasznosítása miatt, amiről még csak nem is sejti, hogy az enyém vagy felkereshetnék egy bizonyos csendes életmódot élő fővarázslót (valami ilyesmi volt a titulusa, nem?) és megkérdezhetném tőle, hogy aggódnom kellene-e a multiverzum állapota miatt. Vagy... nem is tudom, élhetnék normálisabb életet és elvihetném a barátnőmet egy normális, nyugis közös programra. Megbeszélhetnénk végre azt a vakációt, amit még egy hónapja vetettem fel. De ha azt vesszük, a tavaszi lágy szellőben maszkban lengedezni is egy hasonlóan jó szabadidős tevékenységnek minősíthető. Jogosan merülhet fel a kérdés: "Miért annyira más ez az eset, mint a többi?" Neezhetjük felelősségérzetnek, elvégre, ő is, mint minden diák biztonsága a csoportomban és úgy általánosságban az iskolában is, az én felelősségem. Mondhatjuk jelen cselekedeteimet ugyanígy a bűntudat produktumának, tekintetbe véve, hogy én voltam az, aki két évvel ezelőtt rács mögé juttatta a bátyját és a mostani gyanús viselkedése könnyen lehet annak eredménye, hogy hasonlóan rossz társaságba keveredett. Ki tudja, talán éppen azért, hogy a frissen szabadult testvérén segítsen. Talán pont a bátyja a zúzódások okozója. És igen, alapvetően semmi közöm a családon belül történő erőszakhoz, de miután szemtanúja lehettem annak, hogy vonakodva szállt be egy sötétített ablakú furgonba, egyre erősebbé vált a gyanúm, hogy itt valami másról lesz szó. Valami komolyabbról. Márpedig ha eddig nem állt görcsben a gyomrom az idegesség miatt, a pókösztönöm jelzésére apró kaviccsá válik, szívem pedig felugrik a torkomba és eldobol a manduláimon egy Metallica számot. A felboruló furgon épp hangos csikorgással simítja végig az aszfaltot, miközben én egy erőteljesebb rúgással ellököm magam a tetőről, hogy lehetőleg egyetlen hálóal az útjába érhessek és pusztakézzel tartóztassam fel, mielőtt még elérhetné a gyalogutat.
- Mi a... ? ─ a meglepettségtől befejezni sem tudom a kérdést, ahogy a szélvédőből kiálló kardra pillantok, majd ide oda kapkodom a fejem, hátha meglelem a gazdáját.
- Gondolom, nem maguk hagytak el egy katanát, igaz? ─ a járókelők némelyike legalább veszi a fáéradtságot, hogy megrázza a fejét, mások csak tovább videózzák a dolgot.
- Feltéve, hogy katana egyáltalán. ─ mormogom, leginkább magamnak, mint bárki másnak, mert nem szakértőnek a legkevésbé sem mondanám magam. Az utastérről dörömbölést hallok, mintha alaki kirúgni próbálná az ajtót, ezért egyetlen ugrással a jármű oldalán termek, hogy egy laza mozdulattal feltépjem az ajtót és a rögtönzött parkolóhely mellé dobjam.
- Jól van, hölgyem? ─ nyújtom kezemet először a ránézésre sokkos állapotban lévő Casey felé, hogy egy óvatos mozdulattal kiemeljem onnan, lesegítve őt az autóról, mielőtt a többi utasra fókuszálnék, csakhogy amint visszahajolok, egy fegyer csövével nézek farkasszemet.
- Tudod, ami töltényűrt illeti, ez a darab kimondottan tiszta. Szép munka, az inspekviónak vége! ─ döntöm enyhén oldalra a fejemet, hogy a fegyver helyett a tulajdonosára pillanthassak.
- Mi most elmegyünk a kis kurvá... ─ befejezni nem tudja, mert előbb a száját hálózom be, míg egy másik, a mellkasára lőtt pókfonállal felrántom őt a legközelebbi villanypóznára.
- Nem, azt nem hiszem. Ráadásul káromkodásmentes övezetben parkoltatok, és még azt is hibásan. Csak úgy repülni fognak azok a hibapontok! ─ csóválom meg fejemet rosszallóan, miközben ellenőrzöm a többiek állapotát. Az anyósülésen ülő férfi teljesen ki van ütve, ami mázli, mert egy elég tekintélyes gépkarabély. Mégis kik ezek a fickók? És miért kellenek ekkora csúzlik egy tinédzser lányhoz? Sajnos a sofőrön már nem tudok segíteni. Az üvegen átfúródott kard telibe találta. De a haverját óvatosan kiemelem az ülésből, hogy félreugorjak vele a járdára, hogy alélt testét az épület falához támaszthassam. Szerzett magának egy fejsérülést, vélhetően egy szép agyrázkódást is, de más, komolyabb sérülést nem látok rajta. Mivel nem úgy néz ki, hogy Csipkejózsika mostanában szeretne felkelni a csúnyán megkésett téli álmából, már épp a póznáról lógó zsémbes alakhoz fordulnék néhány kérdéssel, amikor újra végighalad gerincoszlopom mentén a hatodik érzékem jól ismert jelzése. Nem kell megfordulnom ahhoz, hogy sejtsem, új jelentkező csatlakozik hozzánk.
Az eldördülő lövés útjából nem nehéz egy szökkenéssel és némi levegőben való átfordulással kitérnem. Beletelik egy pitoszekundumba, mire tudatomban megfogan az aggasztó gondolat, miszerint azért lehetett ilyen egyszerű a manőver végrehajtása, mert nem is én voltam feltétlenül a lövés célpontja. A vér meghűl az ereimben és egyből olyan sebesen kapom fejemet Casey irányába, hogy még a nyakam is beleroppan. Hála az égnek, sértetlenül áll a járdán, és zavarodott tekintettel mered valamire... vagy, valakire... az út közepén. Tekintetét követve az enyém megállapodik a jövevényen. Még inkább annak felszerelésén.
- Pókember vagyok a divatrendőrségtől és szinte biztos vagyok benne, hogy sem, lő-, sem, szúró-, sem pedig vágófegyverek nem képezik az idei tavaszi kollekció részét! ─ szólok a vörösruhás alak felé. Nincs más dolgom, mint addig magamra terelni a figyelmét, míg közelebb nem ér, onnantól kezdve a lefegyerzése már csak fürgeség kérdése lesz.
Amúgy arra kitértem már, hogy most épp MJ-vel is randizhatnék?
2026. 03. 20.
Queens, New York


_________________
Ezért imádom ezt a helyet: mindig meg tud lepni. Nézz csak meg engem... néha falra mászok, mégse lennék képes itthagyni.

Re: Looks like great minds dress alike

Ajánlott tartalom

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.