Mindig imádom hallgatni Volstagg-ot, és maga a lelkesedése egy ilyen indok, hogy igyad a szavait.
Az is lelkesítő ahogy a családjáról beszél. Sajnos engem kérdezne,és kérdezett az este tovább részében.. de nem igazán tudtam mit mondani. Apám szigorú volt, anyám pedig a bűvöletébe, ő volt a mindene. Kemény kiképzés, neveltetésben nőttünk fel az öcsémmel. Néha azért belegondolva nem volt olyan rossz, bár a gyerekkor teljes hiányát is jelentette. Soha nem sajnálom magam ez miatt, mert ezért lettem olyan amilyen, és erős. Így hálával tartozom a szüleimnek. Nem is úgy meséltem neki, mintha valami sanyarú sorsom lenne. Egyszerűen büszkén, és vidáman fogtam bele. Lehet, hogy a pia teszi, de hirtelen honvágyam támadt, és holnap első dolgom lesz felhívni az öcsköst... de lehet még ma... vagy fogalmam sincs már mennyi az idő. Tehát ha már kipihentem a mai napot, és kijózanodtam.
Teljesen igaza van a kapu nyitogatással, de valószínűleg létezik olyan megoldás, hogy felügyelet alatt, csupán tényleg addig kinyitni egyet, míg át nem lép. Wong asszem Steven Strange társa, és nem hiszem egy ilyen biztosítékot nem tudnak neki nyújtani. Nem értek hozzá, de az is megfordult a fejembe, hogy nem zavarják e meg az erőt, az olyanok kik más dimenzióból jöttek át ide. Vagy ez teljesen rendben van? Nem, nem értek hozzá.. ezt meg se osztom vele hangosan. Ehhez biztos értenek azok, kik ezzel foglalkoznak... remélem. Gondolom ha tudnak neki segíteni, akkor segítenének is neki... gondolom. Maximum én annyiban tudok, ha időm megengedi, főleg így, hogy visszatérek, elmegyek majd vele Új Asgardba.  Hátha Danny is csatlakozna.
Végül ennyi sör után Volstagg felhozza, hogy dobjuk fel a bulit. Hát miért is ne? Egész éjszakát szó szerint végig mulattjuk, megmutattak jó norvég néptáncokat, amit végképp marhára élveztem. Jól rég éreztem ilyen szabadnak, és jól magam. Az tuti, hogy elhozom következő alkalommal Danny fiút is, alig várom, hogy táncolni lássam. Volstaggnak pedig minden elismerésem, és nagyon hálás vagyok neki, ezért a felejthetetlen estéért.

Köszönöm a játékot  

Tehát sok gyermeke van, és valójában több generációról beszélünk. Mosolygok, jó nagy család, és a tekintetéből, szavaiból egyértelműen az jön ki, hogy igencsak harmonikus, és boldog családról van szó. Hát ez nekem nem adatott meg. Bár az is tény, hogy a családfajtákat tekintve, vadászokon belül, még elég szeretett teljes volt a gyermekkorom... kinek mi.
- Akkor nagyon nagy helyen tarthatjátok a családi ünnepeket, ebédeket. - vigyorgok, jó nagy terjedelmes, és hangos találkozók lehetnek ezek.A kérdésre meglepődök, lehet én értettem félre szavait, amit valljunk be,hogy különleges nyelvezete miatt nem éppen nehéz. Így gondolom én értettem félre. Leteszem a korsót.
- Elnézést. Akkor csak félre értettelek, teljesen úgy értettem, hogy te érted úgy, hogy itt az egyik. Egyébként, gondolom ebben a dimenzióból származó volstagg-nak is lehetnek itt gyerekei nem? - mármint tudom, az nem ugyan az. De valamelyest a honvágyat még is lehetne valahogy csökkenteni vele, főleg hogy az e világi Volstagg halott, így apa nélkül maradtak.
Majd kiderül arról is van szó, mire gondolok. Szóval e világi.
- Fuh ez eléggé bonyolult nekem, bevallom, no meg nem tiszta fejjel. - nevetek.
Majd elkezd mesélni, és megvallom kissé sok nekem. De türelmesen végig hallgatom, néha közbe szólok, hümmögök, hogy értem. Nehéz koncentrálnom már, és ugye a nyelvezet miatt amúgy is jobban kell koncentrálnom. Csak nevetek azon a részen, hogy felismerik, szinte sztárként ünneplik.
Vérfarkasos kérdését se igazán értem, csak összeszűkölt szemekkel igyekszem koncentrálni.
- Mi? Nem, mármint egy vérfarkas, likantropija, azaz egy vérátokkal kezdődött, ha minden igaz. A lényeg, hogy teliholdkor az ember, átváltozik farkassá. Vannak akik eszüknél vannak, és tudnak magukról, emlékeznek rá. De vannak olyanok akik semmit, és igencsak szeretik a vér ízét, a vadászat örömét. Így ők igencsak veszélyesek az emberekre. - legalábbis ha jól értem, hogy nem tudta mi az a vérfarkas. - Sok film, sorozat van belőlük, amiiiik nagyjából helytállóak, nem úgy, mint a vámpírokkal.
Csak áhítatva sóhajtok, mikor a házisárkányokról van szó. Bárcsak lehetne nekem is... sajnos ezen a földön nem igazán elterjedtek. Bár az is igaz, lehet annyival is meg lennék elégedve, hogy láthatok egyet.
Az ajánlatán el gondolkodom, most nem igazán mehetek el, sok dolgom van, itt van Danny is. Ő meg kötve hiszem elfog utazni norvégiába.
- Mindenképp szólj, mikor esedékes. Az a helyzet, hogy ... a nyaralásomnak nagyon úgy tűnik pont vége szakadt, így a munkám beindul. - össze kell szednem magam, vissza kell hoznom a vadászok nevét, és utána is kell néznem pár dolognak, találkoznom kéne pár emberrel. Nagyon rossz az időzítés, de nyitva hagyom a lehetőséget.
Aztán megkapom a részletes listát, és leírás gyermekeiről, amin csak pislogok. Mondjuk, ahhoz képest, hogy valaki századokig él, még elég csekély számnak is tekinthető. Az se semmi, hogy még ennyi gyermek, és felelősség mellett, még be is fogadtak mást. Minden elismerésem neki, és a nejének.
- Nem semmi egy lista. Elég kemények lehetnek a gyermekeid, akár csak te magad. Ha jól értem még büszke is vagy rájuk, az tök jó. - nos ez az, amit én soha nem fogok megtudni. Hogy apám büszke volt e rám. Nem semmi leírást igyekszem emészteni, rengeteg név, és mindegyik más-másban jó. Nyilván ezt egy szülő megjegyzi, én bevallom talán egy nevet. A hangja büszkeséggel volt teli, a tekintete viszont csupa szomorúságot. A szívem pedig összezsugorodik.
- Ha bármiben, tényleg... bármiben tudok segíteni abba, hogy haza juss... ne habozz szólni, kérlek... - ha tudok segíteni abban, hogy újra a családjával legyen , tényleg bármit megteszek... Ezen ne múljon.
- Hallottam erről Dr. Strange-ről. Talán ő tudna neked segíteni. A feljegyzéseink szerint valami köze van a multiverzumhoz. - de nem vagyok benne száz százalékig biztos, nem értek hozzá, viszont egy kiinduló alapnak biztos jó.

- Oh hidd el, tudom hogy kell kiadnom magamból, és nem fogom vissza magam. Az tény, hogy jobb, mikor van egy aktív, és méltó ellenfél hozzá... - vagy társ, de itt pirulásomat a sörös korsó mögé rejtem.
- Hát akkor igencsak jófajta. Mondjuk a fülledt, zárt helyiség is segít abban, hogy hamar a fejembe szálljon. - nevetek, akkor nincs benne varázsfű, vagy valami viking gomba. Ez már asszem jó hír. Sóhajtok, de igaza van, kérünk kis vizet, és még hozzá rágcsát.

Megköszörülöm a torkomat, már említette több gyermeke van. Rákérdeztem pontosan mennyi? Nem igazán emlékszem rá.
- Pontosan hány kis Volstagg rohangál? - kérdezem, úgy hiszem annyit tudok, hogy elég sok, számokat nem igazán. Az egy dolog, hogy több száz évesek, de attól függetlenül kellett némi pihenő gyermekvállalások közepette, nem? Vagy csak belőlem hiányzik ennyire az anyai ösztön?
Ki is kéri nekem a vizet, de egyszerűen a szóhasználatok egy jó ízű nevetés kényszerítenek ki belőlem. Imádom.
- Köszöni Pofon Verő Elsa a vizet. - nevetek. - Nem akarok átesni a ló túloldalára, egészen pontosan. - vigyorgok. Majd a korsókkal ismét vissza ülünk a helyünkre, szerencsére nem foglalta el senki, ennek örülök.
Komolyan, ahogy újdonsült barátom örül az éteknek, nekem is megjön az étvágyam. Étek? Jesszusom ez a verses forma kezd ragadós lenni. Szerintem Danny a saját lakásomból penderítene ki, ha én így szólalnék meg otthon. Miért jut még erről is ő az eszembe? Kezdek megbolondulni. Sóhajtok, egyre inkább az az érzésem, hogy bekövetkezik, amitől a legjobban tartottam: érzelmek.
"Tudod te, milyen érzés hassal becsapódni egy seregbe és minden erőnek megfeszítése nélkül, súllyal harcképtelenre nyomni az ellent?"
- Őőőő... legalább puhára esel? - szólok itt közbe, de persze vigyorogva. Igencsak hasznos lehet akkor a pocak, és a testsúly. Eszegetek, iszogatok, néha kissé elmerengek, de igyekszem figyelni a szavaira, mert még mindig nehézkes józanon is megértenem őket.
- Semmilyen ilyen dolgot nem próbáltam, nem is volt rá igényem, sem alkalmam. Fittnek, és naprakésznek kell lenni mindig. - bár azért a vadászok többsége dohányzik, és szeret inni, gondolom a megannyi szörnyűségeket valahogy fel kell dolgozni.
Tehát vannak barátai, sikerült teljesen beilleszkednie, ezt örömmel hallom. Nem vagyunk híresek amerikaiak az idegenek befogadásáról, pláne ennyi támadást követően.
- Na várjunk csak. Tehát van egy lányod, aki itt van ebbe az univerzumba?  - ha jól értem legalábbis. Viszont az már egy jó dolog, nem teljesen van távol a családtól. De ha tényleg jól értem, akkor hogy került ide?
Xavier iskola, igen hallottam róla, tudunk róla. Titokban dolgozunk, az árnyak között, de tudunk mindenről. Ez is a munkánk része. Viszont soha nem jártam ott, bár a kíváncsiságom határtalan. Viszont nem tudom, szánt szándékkal csak úgy sosem keresném fel.
- Úgy hallottam befogadnak minden különcöt. - vigyorgok rá. - De akkor találtál melót, barátokat, tanítványokat. - nevetek.- Ez tök jó. Szerencsés vagy. A végén kiderül több embert ismersz mint én, aki egész életében itt élt. - vigyorgok. De ez nem rossz dolog, sőt. Volstagg sokkal beszédesebb, és például egyáltalán nem vagyok. Nem vagyok az a barátkozós fajta, mindenkit akit ismerek gyermek korom óta életem része, soha nem kellett haverkodnom. Elég nyers, és bunkó vagyok, nem éppen jó alap a barátkozásnak, nem is volt rá soha igényem.
- Eléggé színes egyéniségek vannak ott. - vonom fel a szemem, hallottam a mutánsokról, van pár feljegyzésünk, illetve amit a tv-ben láttam. Eléggé érdekes emberek lehetnek, és változatosak.
- Házi állat? Oh dehogy, nálunk nem igazán van ilyen.  Kétszer gyerek koromba akartam, egyszer egy vérfarkast akartam örökbe fogadni, a denevérnél legalább anyám nem üvöltötte le a fejem, de egyik se jött össze. - megvonom a vállam, majd belekortyolok a piámba.
- Úristen, mármint szó szerint van házisárkányotok? - felcsillan a szemem. - Aztaaa Asgard egyre menőbb, és menőbb lesz a szemembe..  - durcásan hátra dőlök. - Én is akarok egy mini sárkányt... - dünnyögöm a sörömbe, ezzel habot képezve. Végül felülök, vissza téve felnőtt Elsa-t, és nem éppen nőies karmozdulattal letörlöm a habot a fél arcomról.
- Esküszöm, ha volna rá lehetőségem megnézném Asgardot, ellátogatnék oda nyaralni. - nevetek. - Mennyire lenne egyébként veszélytelen számomra, ha esetleg megvalósulhatna ?

Őszintén szólva, nekem jól esett ez a kis "Baráti csetepaté". Nehezemre esik vissza fogni néha a dühömet, illetve ehhez kapcsolódóan az erőmet. De ezek a gyenge férfiak mindig mulattatnak annyira, hogy meg sem kell erőltetnem magam.
Csak kérdőn nézek Volstagg-ra miközben az ajtó felé megyünk.
- Nem dühödtem fel, drága. Jobb ha úgy nem is látsz. Igazából csak zavarnak a bunkók. Nagyon durván eltorzítja az alkohol az átlag embereket. Jut eszembe átlag ember... itt tesznek még valamit a sörbe? Mert én nehezen rúgok be, de azért rendesen a fejembe szállt. Gyorsan regenerálódok... - nézek rá kérdőn, nagyon remélem nem valami drogot, mert tuti kiszedem a csapost a helyéről.
- Rendes közelharcot is tanulunk, az az elsődleges, csak utána jönnek a fegyverek. Szóval átlag emberekkel is simán eltudunk bánni, ha nagyobb szörnyetegeknek ígérkeznek, mint maguk a szörnyek. - savanyú mosolyt ejtek meg. Sajnos néha az emberek rosszabbak tudnak lenni, mint bármilyen lény.
Csak felnevetek a reakcióján, a kérdésem után.
- Rendben akkor Mr. Tátongó Üresség, akkor nyomjuk még egy kört, fiatal az este, lehet még egy-két rossz arcot meg kell majd nevelni. Ki tudja.- forgatom a szemeim. Majd ismét benyitunk a kocsmába, ahol ugyan úgy kissé ködösnek tűnik a szellőzetlenség miatt a hely, és üvölt a norvég zene. Hangulatos, meg kell hagyni.
A csaposhoz vesszük az irányt, ahol Volstagg beszámol a két tökkelütöttről.
- Hárítottuk őket, és elküldtük, viszont más lehet veszélybe lehetett volna, ugyanis kés is volt nálunk. - teszem hozzá, igazából ezért voltam mérges. Persze egy bökővel nagy ember tudott lenni.
Cole drága nem repes az örömtől, hogy Volstagg ingyen ételt kért cserébe, hogy elűztük a fickókat. Enyhe szemforgatás közepette.
Mire leültünk alig telik el pár perc, és jön a hatalmas nagy kaja adag.
- Nos eléggé tematikus a hely, pont ennyi kaját képzelek, hogy egy 2 méteres viking benyakal egyszerre. - nézek a kajára, majd Volstaggra. Én is nagy étkű vagyok, főleg hogy hála a kőnek az emésztésem is kiválló, anyagcserémre nem lehet panasz, így hamar felszívódik a színhidrát, és a zsír, és nem hízok. Viszont megvannak a határaim, nem rögtön emésztődik meg, és ha ezt én mind megeszem kifog gurítani az ajtón. Szóval csak falatozgatok, aztán meglátjuk mennyi fogy el vala...
- Oh én dohányzok. - mosolyodom el. - Sosem kedveltem, büdös, és egészségtelen. Bár tény, hogy nekem nem ártana. Hát hm... gyorsan regenerálódok, jó az anyagcserém. Például ezt az egész tálat befalnám gyorsan teli lennék, de lehet csak egy órára, és nem látszana meg rajtam.  - ezt olyan információ az erőmmel kapcsolatban, amit feleslegesnek tartanék nem megosztani vele, így hogy kérdezi. Nyilván minden részletet, és mindent nem mondok el, nem mondom hogynem bízom meg benne, de a feltétlen bizalmat akkor is ki kell érdemelni. Amúgy se szeretem teljes egészében kiteregetni a kártyáimat.
- Régen még mondható volt, hogy igen. Manapság csak egy morgó csávó a haverom... - és egyebem de nem is tudom, ez publikus? Dannyvel most mi együtt vagyunk? Fuh fogalmam sincs a kapcsolatunk státuszáról. - Vele szoktunk görbe estéket tartani..- mondom, és érzem, hogy melegszik az arcom. Gyorsan egy korsó sör mögé rejtem.
- Na és te ? Mondtad sok helyen megfordulsz, és szerepelsz a médiába? De barátaid is vannak, akikkel megéri, és jót lehet mulatni? - kérdezem kíváncsian. Nem lehet egyszerű egy másik univerzumból beilleszkedni. Bár amennyit hallottam tőle, neki elég könnyen megy.

Csak elismerően hummögök egyet, és utána belefér még egy pohárkával.
- Eléggé bonyolult egy népség vagytok. - mondom őszinte mosollyal- Nem könnyű titeket követni, és mindezt megjegyezni. Meg ez az egész. Tényleg a Vikingek bitang kemények. - nevetek. Eddig is tudtam eléggé hard core népség voltak, de mindig meglep főleg, hogy egy igazi viking istennel beszélhetek, hogy milyenek voltak. Az is lehet csomó minden nem is szerepel a mitológiánkban. Nem mintha mindent tudnék róluk, például ez a körforgásos világ pusztulás cucc is teljesen kimaradt.
- Ilyen történetek majd akkor mesélj tovább drága barátom, mikor már józan is vagyok rájuk figyelni. Előtte ne itass le, mert hiába jár ekkor a szád. - kacsintok, de azért elnevetem magam.

Imádom, rajongok érte, ahogy Volstagg kezeli a helyzetet, és ahogy beszél hozzájuk. Biztosra veszem amúgy se könnyű neki, ide beilleszkedni fura külleme, és pláne beszéde miatt. Gondolom, hogy többen is kötözködtek már vele, mióta itt vannak. És került e fajta helyzetekbe, mikor erőszakkal kellett megvédenie magát. Egy hétköznapi emberrel is előfordul, nem hogy egy olyannal, aki még kicsit is, de eltér tőlük. Utálom az ilyet. Már így felhúzom magam rajta csak, hogy spekulálok.
- Itt se lenne rossz ötlet, ezért tömlöcbe zárni, főleg, hogy késsel fenyegetett a férfiak gyöngye.- itt még jobban megcsavarva egy kis karocskát, amit épp fogok, tartok, csavarok. Nyöszörögj csak, örülj neki, hogy nem töröm el.
Mikor elkezdi a fickó a fenyegetőzését, én is fél szemöldökömet megemelve figyelem a folytatást. Mikor a másik feladja elengedem, de azért seggbe rúgom, hogy megsegítsem a gyorsaságát.
- Meg ne lássuk titeket, akár a kocsma közelébe se. - mondom kissé derűsen, de a szemem szinte szikrázik, és valószínűleg még simán feltudnám felük gyújtani. Csak hasra esve eliszkolnak végre.
- Nos ez gyönyörű munka volt barátom. - hogy úgy mondjam ez marha jól eset. Jobb kacsómat feltartom neki pacsira, remélem ismeri eme, ... teljesen logikátlan, öröm, siker mámor állal vezérelt szokásunkat.
- Fér még pocakodba több sör, vagy folytassuk legközelebb? - nevetek. Kitisztult a fejem, de azt is elfogadom, ha mára ennyi izgalom elég lett volna. Úgy is úgy hiszem még lesz munkánk.

Ezek a becenevek valami zseniálisak. Még józanul is nevetésre késztetnének, de így pláne. Nagyon jól szórakozom.
A Lokis dologra felemelem fél szemöldökömet, és mielőtt megszólalnék, színpadiasan megköszörülöm a torkomat.
- Mármint, most komolyan ellett rendelve, hogy elpusztítsa egyszer a világotokat, amibe tulajdonképpen belementetek, majd megbocsájtottatok, most pedig ha jól értem a királyotok? - nos eddig is tudtam, hogy fura figurák a vikingek, és mitológiájuk, de hogy ennyire... Vagy inkább végtelenül lazák? Nem is tudom...
- Oh köszönöm néked, az biztos, hogy rendkívül izgalmas találkozó lesz ez. - kissé felcsigázott a gondolat, de kissé azért sokkal ijesztőbb, mint egy szörnnyel megküzdeni. Érdekes, nem?
Ismét felnevetek, mikor még egy új becenevet kapok, hát ez valami fantasztikus, jobb, mint Buffy.
- Pofán Verő Elsa, igen ezzel ezt a nevet levédtem! Szívesen osztogat ingyen is pofonokat, és úgy vélem ezeket jó sokan meg is érdemlik- és ezzel emelem is poharamat.
- Nem tudom ki ez a fekete macska, de nem szimpatikus. A tolvajokat nem csípem, inkább elcsípem. - nos ez borzasztó szar volt, ez volt a végszó, hogy ki kell mennem levegőzni egyet.

És természetesen belénk kötnek, és az alkohol, meg amit valószínűleg felszívtak bátorságot is öntöttek belé. Nálam még megértem, gyenge nőnek tűnök, amit utána bebizonyítok, hogy szó sincs róla. Viszont Volstagg egész nagy darab, még náluk is, pedig a fickók is lejárnak gyúrni, de hát ilyenkor mindegyik him magabiztosnak, és erősnek érzi magát. Filéző kés, ez tetszik, el is nevetem magam, ami még jobban felingerli ellenfeleinket.
- Ez marha jó... - nézem vidáman, ahogy Volstagg haverom, hogy elintézi az egyiket. A másik persze engem igyekszik betámadni. Azért igyekszem kontroll alatt tartani az erőmet, ezeket csak meg kell nevelni, és nem megölni, a megaláztatás sokkal rosszabb. Így nemes egyszerűséggel, egy balerina kecsességével, kikerülöm. Kézfejét megfogom, és azzal a lendülettel kicsavarom a háta mögé.
- Szerintem nyugodtan kérjetek bocsánatot, azt szeretjük. Igaz Volstagg? - a férfi a karját tartom kicsavarva a háta mögött, igyekszem azt nem eltörni, csak ha nagyon rossz fiú lesz a közelgő percekben.
- Mennyire neveljük meg őket? Asgardba ez hogy szokás? - kérdezem érdeklődve, a férfi ficánkol, így szorítok rajta, de mindig nem bántom, de azért nyöszörög.

Ahogy megemlíti, és ránéz a nyakláncomra, jobban rászorítok. Mindig így csinálok, mintha attól félnék valaki leakarja venni rólam. Próbálná meg az illető, csak egy Bloodstone érhet hozzá... Legalábbis, amíg apám része volt. Azóta nem volt egy lelkes jelentkező se, hogy kipróbálja, megérintse. Ugyanis az szörnyű halált halt. De mégis, félek, hogy hibázok, és elvesztem az örökségem. Az egyetlen ami megmaradt, és még közel érezhetem magam apámhoz, bármennyire is rühelltem.
- Ez csak egy családi örökség. Nekünk értékes, de egyben veszélyes. - vigyorodom el a végére, hogy minél titokzatosabb legyek. Van bennem pia, de ennyire józan vagyok, hogy ne fejtsem ki a kő titkát, erejét.
"rőthajúak gyönyörűek vagyunk, akár akiket a tűz csókola meg?" Ezen szövegén úgy felnevetek, hogy spricelőként jön vissza sör, amit épp kortyoltam, nem túl nőies látvány, de a nevetés kitört belőlem.
- Hát ez... - megtörlöm a számat. - Tetszik. - nevetek továbbra is, hát valami hatalmas szövege van.
- Komolyan, én harminc éve igyekszem magamnak megfelelő becenevet találni, de te tökéleteset összehozol egy pillanat alatt, köszönöm. - a nevetésem nem hagy alá, sőt majd megfulladok. Hát ez a fickó, nagyon jó hatással van rám, imádom.
Loki sztorira azért felhúzom a szemöldököm. Tehát mindenkinek ellentétes a személyisége lehet más-más dimenzióba.
- Hát akkor ott mázlitok van, itt lerombolta fél New Yorkot, rengeteg földönkívülivel. Nem söröznénk itt, ha nem lennének a Bosszúállók. - akiknek minden tiszteletem. - Megnézném a Lokitokat. - nem mintha itt annyira ismerném, csak hallottam róla, és láttam a tv-ben. Épp Angliában tartózkodtam a csapás napján. Pedig vicces lett volna csatlakozni hozzájuk. Kíváncsi lennék hogy bírnék el földönkívüliekkel.
- Kábé úgy ahogy felsoroltad. Bár kissé belassultam, így igyekszem visszatérni a vadászlétre. Hát szerintem nem olyanokat rajzolok, mint a gyermekeid, nem ... gyerekeknek való. Szörnyekről szoktam, emlékezetből, hogy tudjuk hogy néztek ki,naplókat, esetleg ha megihlet egy csata, abból... - és van egy danny rajzom miközben alszik, valahogy nem bírtam ki, hogy ne... örökítsem meg. De ez még számára is hétpecsétes titok, nem szoktam embereket rajzolni, én magam is furcsállom.
- Oh, drága... ez a legutolsó amire vágyom, hogy barátokat szerezzek, meg jópofizzak emberekkel. Nem az stílusom, és amúgy sem kedvelem az embereket. Jó sokat inkább pofán vernék. De nagyon szépen köszönöm az atyai jótanácsodat. - nevetek, de ez nem vicc, tényleg nem szeretek haverkodni. Meg most őszintén én minek barátkozzak egy civillel? Hogy kezdem? Csá, mi a melód? Áh ügyvéd? Én csak szörnyeket írtok, nézd meg, ez egy fiola viwren vér, mérgeként használjuk, nézd,  hogy csillog ha a nap felé teszed...
Van nekem egy két szörnyvadász haverom, bőven elég, Gabi pedig az egyetlen női "barátnőm", akit szintén évek óta hanyagolok, és már nem is merem felkeresni, mert képes pofán vágni miatta.
- Fogalmam sincs, de nem tudom mennyire jó ötlet kipróbálni mennyi életük van. - gondolkodóba esek. Vajon ezt egyszer valaki kipróbálta, és onnan jött?
Viszont, már kezd a fülledt levegő, a bagó, és a pia összeállni sűrű köddé a fejembe. Nem igazán szokás nálam ez, így érzékenyebben érint, ha valaha idáig eljutok. Így muszáj vagyok ki menni levegőzni. Volstagg is velem tart, amiért hálás vagyok. Ahogy a csípős levegő körülleng, a köd is kezd valamelyest feloszlani.
De, hogy tökéletes legyen az este, páran már lökdösik egymást... majd csak annyit veszek észre nagy bambulásomba, hogy Volstaggnak szólnak be.
- Fuha, álljál le.... az a helyzet, hogy a hangodtól csak befájdul a fejem, most kezdek másnapos lenni. Ha lehetne picit halkabban, alapjáraton is idegesítő. - mondom az idiótának, aki csak kikerekedett szemekkel néz rám, mintha el se hinni, hogy eleve hozzá szóltam. - Egyébként a szókincsedet is fejleszthetnéd, a "köcsög" megnevezés, már pár éve nem divat. - forgatom a szemeim, amivel csak még jobban sikerült őt hergelnem. Elvigyorodom, oh drágám, támadj csak. Tudom uralni az erőmet, és jól esne egy önvédelmi , barátságos bunyó.

Csak nevetek a pocak megjegyzésen. A következő felvetése gondolkodóba ejt ugyan egy pillanatra, majd megrázom a fejem.
- Áh mi ennyire nem vagyunk spirituálisak. - válaszolok elgondolkodva, közbe megérintem a nyakláncomat, a vérkőt. Lehet van benne valami? Csak bennünk a kő közös? Hisz valamennyi képességem így is átjött genetikailag, lehet az emlékeiből is? Áh ez túl bizarr lenne, ráadásul erről az elméletről nem igazán tudnék senkit megkérdezni. Apám volt egyedül a vérkő szakértője, ha ilyesmit tudna, akkor biztos elmondta volna nekünk.
- Amennyit láttam belőlük bizonyára petékkel szaporodnak szerintem is. Ha vissza mennénk barlangba biztos találnánk még erre utaló nyomokat. - és lehet még aktív petéket is. Kitudja.
Végig hallgatom a történetét kortyolgatva, itt-ott bólintva, és pogácsát majszolva. Loki nevére megmoccanok. Mindig elfelejtem Volstagg másik dimiből jött.
- Tehát ti felétek Loki jó fej. Szerencsések. - morgok, mintha Loki felbukkanásával jött volna minden fos, és az összes földönkívüli.
- Hát pedig annyi dolgot meséltél mivel sertepertélsz, nem éppen hangzik a komoly életnek. - vigyorgok. - De értem mire gondolsz. Én is most a pihenő időszakomon vagyok túl. Régen folyamatosan vadászatokon voltunk, akár több napi akción is. Apám félt, hogy egyszer háború lesz, elvékonyodik a fátyol és átözönlenek a démonok. Részben ezért is akarta, hogy a vadászok egységet alkossanak, és tudjanak össze dolgozni. Mert ha jön a nagyobb rossz, akkor csak együtt lehetünk képesek felvenni a harcot. Így nem volt sok nyugtunk. - itt meghúzom a sörös korsót. Hiányzik, bármennyire is szigorú volt.
Csak mosolygok, hogy ismer egy japán lányt, aki igencsak jártas a témába, kicsit azért féltékeny leszek, valamiért mindig is izgalmas országnak találtam. De ha megint pihenésre lesz szükségem, tuti oda utazok.
- Micsoda ismeretségeid vannak, szereztél jó pár barátot mióta itt vagy, ez tök jó. Mondjuk neked sokkal könnyebben megy a barátkozás, mint nekem, az tuti. - vigyorgok, nem vagyok az a nagy barátkozós fajta, de azért nyitott vagyok, viszont bizalmatlan.
- Miért hány életed van? Ez úgy működik, mint a macskáknál? - kérdezem elgondolkodva.
Kissé fejembe szállt az ital, pedig eléggé jó bírom. Erős, és nem segít, hogy nem igazán jön be friss levegő, és csak ittam egyiket a másik után. Laposan pislogva nézek Volstaggra, hallom hogy beszél, de őszintén szólva semmit nem értek belőle. Semmit.
- Fuh ha, figy, bocs ha valami fontosat mondtál, de nem tudom miből van ez a pia, de fejembe szállt, pedig nagyon jól bírom. Kicsit kimegyek levegőzni. - felállok, majd kicsámpázok. A friss levegő átjár, és bizsergeti a bőröm. Azonnal beis indul a regeneráló képességem, szépen fokozatosan érzem, kezdek kitisztulni. Részeg fiatal srácok kiabálnak egymással, ami lassan átmegy lökdösődésbe. Nem szólok bele nem az én dolgom...