to: gwen I'm drunk and you're cute

Elgondolkodva hallgatom a szavait, amikor arról beszél, hogy az ő világában kevesebb a hozzá hasonló hős, nem találkozott velük. Először azt kérdezném, hogy ez hogyan lehetséges? De aztán a kérdést inkább elnyomom magamban, mert a világok nem egyformák legalábbis az elmondottak szerint és abból, amit volt alkalmam egyszer megtapasztalni, ami inkább a világ szép fele volt, de milyen lehet egy sokkal rosszabban élni, ahonnan például Kaine jött…
Egyszerre sajnálom és irigylem Gwen világát, mert amíg ő itt van ki tudja mik történnek ott és az ahogy ragaszkodik az otthonához elgondolkodtat, hogy én mennyire másképpen gondolkodom.
- Hősből sosincs elég. – halvány mosoly kerül az arcomra, azt illetően, hogy itt sokkal több olyan személlyel találkozott, akinek van különleges képessége. – De nem minden különleges képességű „ember” használja az erejét a közjó érdekében. Vannak önző hősök is. – akiket koránt sem nevezünk hősöknek tudom, de a világ nem csak fehér és fekete. – Nekem nagyon hiányzik a bátyám és hidd el, ha több hős volna és kevesebb gonosz, talán vele együtt hülyülhetnék. Oh nézd! – elő is veszem a mobilom és olyan régre tekerek vissza a videók között amennyire csak lehet, túl gyorsan húzom végig az ujjam a képernyőn, még csak az kell, hogy észrevegye mindent lementettem, amit küldött eddig. Háh!
- Itt éppen azt mondja anyának, hogy hazalopja a nyuszkót. – amilyen békésnek tűnik a videó, annyira szomorú emlékeket is kelt. Bár túlságosan nem akarok belemenni a hős témába, látom rajta, hogy az nincs otthon megviseli őt. Engem nem zavar, hogy nem vagyok otthon, igaz nem egy másik világ választ el az apámtól és az öcsémtől, de a kettőnk helyzetét nem lehet egy kalap alá venni. Elteszem a mobilt.
- Mi? Dehogy! Ennél én azért óvatosabb vagyok Gwen. – hazudok, pont ezért nem is nézek a szemeibe. Nem akarom, hogy aggódjon vagy kiolvassa onnan mekkora kamugép vagyok most.
- A tároló érdekes ötlet, de élesben kétlem… nem tudom mennyire volna hasznos. Ki kell próbálnom. Van kedved paintballozni valamikor? Szigorúan paintball nélkül, de ahelyett lenne az altató. – elmélkedem és valószínűleg le is ragadnék itt, ha közben nem azt érzékelem, hogy Gwen közelebb hajol hozzám. Nem úgy persze, de mindenképp meglepett, hogy halkabban beszél és elmondja, amit ésszerű embernek tudnia kéne.
- Különös, pedig menő lehetett volna, hogyha tényleg igaz. – képzeletben persze ki is húzom azt a bizonyos pókokkal való suttogást a képzeletbeli listámról, amit néha elfelejtek frissíteni a többiekről és fel is írom magamnak, hogy Gwen nem szereti őket. Nagy kár. Hogy Kaine pókfonálja hogyan és honnan termelődik sose került fel erre a listára, most is csak azért figyelek Gwenre, mert ő mondja ezeket, nem Kaine.
- Pfff ez rám nézve sértő, ha azt hiszed van nekem idegzetem alvó emberek arcát összefirkálgatni. De ha már így említed, ide két kis bajszot rajzolni fogok neked. – meg is mutatom neki, hogy hová és hogyan rajzolnám a mutatóujjammal, természetesen a saját arcomat használva most szemléltető eszköznek. Még húzom is a szám jobbra is balra is, mintha a képzeletbeli bajszot mozgatnám előtte, hogy lássa az övé hasonló lesz.
- Ne aggódj, nem csúfítanám el ilyesmivel az arcod. – komolyodom el végül egy egész pillanatra, hogy legalább erről tudja tényleg nem tennék ilyet.
- Másnaposságra kaja? – már egész jól voltam, ki kérhettem volna magamnak. - Te éhes vagy? - tudakoltam meg csak mellékesen.

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

-Igazából én egy magányos „szuperhős” vagyok. Nem igazán találkoztam még más jókkal, vagy hogy lehet ezt mondani. Mármint az én világomban… Itt sokkal több olyan emberrel találkoztam, akinek van valami különleges képessége.-Otthon senkinek sem tudok beszélni a pókica oldalamról. Mindenki elől titkoltam. Így itt nekem nagyon is fura volt az, hogy teljesen nyíltan lehet róla beszélni nekik. Talán idővel majd találkozni fogok…. Már most is reménykedem abban, hogy ha én már nem vagyok ott, akkor valaki más segít a rosszak elfogásában. De a leginkább abban reménykedem, hogy apa jól van.
Igyekszem visszaterelni a figyelmemet Lazere. Egyrészt valóban érdekelnek a tervei, másrészt nem akarok folyton apára gondolni. Biztos jól van és kész!
-Miért robbant már fel csak véletlenül?... Mi lenne, ha terveznél hozzá valami tárolót? Ami zárva lenne, amíg nem aktiválod úgymond… Tudod, mint akár egy gránát.-Persze lehet, hogy ez egy ostoba ötlet, de valahogy el tudnám képzelni, és így attól sem kéne tartani, hogy a mi kezünkben aktiválódik.
Felszökik a szemöldököm, ahogy elkezdi magyarázni, hogy hívjak be pici pókokat a szobájába. Azt hiszem nagyon eltévedt a képességünkkel kapcsolatban.
-Laze most elárulok egy nagy titkot.-Közelebb is hajolok hozzá, majd halkabbra veszem a hangom.
-Mi nem tudunk a pókokkal kommunikálni. Sőt, ami azt illeti én sose bírtam őket. Attól még, hogy tudok a falra mászni, meg erősebb vagyok az átlagnál nincs túl sok speciális bennem. A pókháló nem belőlem jön, hanem a kütyüből. Ilyen szempontból Kaine menőbb. Neki a kezéből jön. -Mutatom is neki, hogy szerintem honnan is jöhet ki Kainenek. Tény nem vagyunk ugyanolyanok. Mindannyiunkban van valami egyedi.
-Szerintem egyelőre Kainet ne akard elaltatni. Én szívesen leszek az első önkéntesed, de csak akkor ha megígéred, hogy nem firkálod össze az arcom meg ilyenek.-Bár nem nézem ki belőle, hogy kihasználná a helyzetemet, de azért jobb letisztázni előbb.
-Mindenesetre rám számíthatsz. Szóval keress majd bátran.-Mosolyodom el. Ezzel én is lezárom ezt a témát. Nem akarom magam rá erőltetni, így majd ő dönti el, hogy szüksége van e segítségre vagy sem.
-Nah de most, hogy mindent megbeszéltünk mit szólsz valami rendes kajához? Biztos jó lesz a másnaposságra.-Mondjuk nincs sok kedvem főzni, de akár abban is benne vagyok, hogy rendeljünk egy pizzát.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Gwen kedves volt és jó, még az olyan bohócokat is elviseli, amilyen mostanában én voltam. Ez pedig csodálatraméltó volt benne. Nagy jelentőséget ennek most azonban nem tulajdonítottam, eddig nem láttam őt gonosznak, nem tekintettem erre úgy, mintha kivételezne velem, csak mondta, amit másnak is mondott volna itt.
- Igyekszem ezt észben tartani legközelebbre. Amúgy sem változok már sokat. – legalábbis én úgy gondoltam, hogy nem. Mi volt ebből a valóság? Minden nap formál egy kicsit, észrevehetetlenül.
Az arcát látva a túlzott kitálalásom a Hydráról nem volt a legcélszerűbb. Az ember azt gondolná, hogy Hydrások mindenhol vannak, mindenféle változatban nem csak a mi világunkban, hanem az övében is akár, mert mindenhová kell egy hataloméhes bolond, aki úgy hiszi neki van igaza és átfordul valami gonosszá, hogy aztán az igazi normális emberek szenvedjenek miatta. Kicsiben hasonlít rám, nem igaz? Mármint ami a bolond részt illeti, a gonosszá átforduláshoz sok kell, most úgy vagyok vele, hogy minden, ami eltérő az képes irritálni, először. De ha hozzászokok – az ufócsajhoz és a dagi óriáskutyájához nem tudok, ez tény – és megismerem, akkor már megkedvelem és elfogadom, mintha eddig is az én világom része lett volna.
- Persze, én tisztában vagyok vele, hogy segítenétek. A te világodban nincs Hydra? Nem tudod, hogy milyen eszközökkel férkőznek be az életedbe és használnak ki téged? Boldog Póknő vagy akkor Gwen. A Hydrára fel kell készülni, ha egyedül mész és elkapnak, ha akarod, ha nem az ő oldalukra állítanak és ne tud meg mire képesek, ha hasznosnak ítélnek téged és a képességeidet. – most nem akartam előadni neki, hogy mennyi hülyeséget toltak a képünkbe a tévében is, választáskor, de nem csak akkor.
- Tökéletesnek kell lennie. Ezen dolgozom, ha felrobban egy altatónövény véletlenül mondjuk Niel kezében, akkor nem fogunk tudni hazajönni egy kapun keresztül, ott ragadunk és a bayvilleiekből a Hydra agymosott fiatal bűnöző csapata lesz. – a néven még dolgozni kell, ez igaz, de reméljük ilyenre nem kerül sor sosem. Mármint, hogy a Hydra elkapjon minket.
- Nem akarom, hogy átmossák az agyam és szerintem te sem. – húzom el a szám s, igyekszem nem arra gondolni, hogy milyen lehet egy Hydrás Gwen. Ki is ráz a hideg látványosan.
- Bocs, csak elképzeltem a legrosszabbat. – de ez nem jelenti azt, hogy ne kezdenék el valami szépre és jóra gondolni, ami visszatérít a normális kerékvágásomba.
- Ahm… szeretnéd, ha elaltatnálak? Ööö, fuhh… Oké. Előbb kísérletezek valami kisebben, jó? Tudsz kicsi pókokat hívni a szobámba? Olyanokat, akiket nem féltesz, ha elalszanak pár percre. Utána visszaküldheted őket a természetbe. – bár igaz nem szuperpókok lesznek, a fő azon lesz, hogy egy sima pókot el tud-e altatni a növényem. Ha nem, akkor minden hiába.
- Lehet Kainet is be kellene vennem a pókaltatómba, meg Milest! Mind különböző világokból jöttetek és másmilyen pókok vagytok, lehet az is számít. – hangosan gondolkodom, nyilván előbb kiröhögne mindkét srác, hogy miket beszélek én össze-vissza, de ha ők bealszanak, akkor talán más is befog. Jó tudom, nem a másvilági bayville pókokhoz kellene mérnem mindenki mást, de ők erősek.
- Áh meglátjuk. – zárom le végül az altatós témát egy legyintéssel. – Együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön, ez biztos. Csak össze kéne fognunk és abban jeleskedni, amiben ügyesek vagyunk. Bár a Hydrások sokan vannak, mi meg kevesen hozzájuk képest. Számokat nem tudok mondani neked, de a bayvillei lakók többszöröse dolgozik össze és alkotják világszerte a Hydrát.

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

-Ne kérj bocsánatot azért mert önmagad vagy. Szerintem minden lakó megrémülne, hogy mi történt veled, amiért búskomor lettél. Szóval maradj csak ilyennek. Ez áll jól neked.-Még egy halvány mosoly is elterül az arcomon. Persze nem azt mondom, hogy néha nem lehet komoly, de őszintén nem tudnék elképzelni egy olyan Lazet, aki folyton öltönyben, nyakkendőben jár, lenyalt hajjal és az érzelem egy apró szikráját sem mutatja ki senki felé. Brr… Még a hideg is kirázz az ilyenektől.
Érdeklődve hallgatom őt. Érdeklődve és kissé elborzadva. Szóval akkor a komodói varánusz tényleg komoly volt. Reménykedtem abban, hogy csak egy rossz álmot idézett fel, vagy valami… De elég őszintének tűnnek a szavai. Nah meg ilyenről miért viccelődne? Mondjuk igen… Sokszor nem tudja az ember mikor beszél komolyan és mikor nem… De nem mosolyodik el a végén, nem röhög fel, hogy bevetted….
-És ők tényleg elrabolták őket?-Gondolok itt a testvérére és Romy apukájára. Hogy tudnak ilyen nyugodtak lenni ezek után? Miért nem azon agyalnak nap, mint nap főleg, hogy ennyien itt vagyunk mellettük és tudnánk nekik segíteni. Mikor ha nem most?
-Ugye tudjátok, hogy mindannyian segítenénk nektek? Oké, hogy nekem ez az egész idegen, de nyilván nem találnál ki csak ilyeneket magadtól. Szóval gondolom akkor a tesóddal sem bánhatnak valami szépen azok az emberek… És mégis mikor történt? Mit lehet tudni róluk? Miért nem agyalunk ki közösen, mármint az összes lakóval egy remek tervet? Olyan sok okos ember van itt. Biztosan ki tudnánk találni valamit!-Talán kissé hangosabban is kezdek el beszélni, de nem azért mert haragszom rá, egyszerűen csak pörög az agyam ezerrel. Nem tudom elhinni, hogy eddig nem meséltek erről. Oké… Romy nem bírja a pofám és szerintem jobban örülne neki, ha nem laknék itt, így tőle nem is lett volna várható a dolog… De hogy Laze sem… A többiek vajon tudnak róla?
-Pedig ez is elég jó fegyver lehet már így is. Mondjuk veszélyesebb, mert még éberek és gondolom fegyverrel mászkálnak ott az emberek… De ha kell szólj és segítek. Ha megígéred, hogy nem dugod hideg vízbe a kezem meg ilyenek egyszer kipróbálhatod rajtam a növény hatását.-Mondom teljesen határozottan neki, mert tényleg szívesen segítek.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Kicsit meglepödöm, amikor pofon vagy ütés helyett, kis paskolás fogadja az arcom. Ezt a széles mosolyom is jelzi, hogy ennyire meglepően jól esett, a viselkedése. Nem számítottam rá, tényleg nem erre számítottam. Nagyon Gwenes cselekedet volt ez, ha mondhatok egyáltalán ilyet.
- Nem direkt csináltam. Szerinted tudnálak én bántani téged Gwen? Még a feltételezés is sértő. Hmm. – sértetett is játszok, de nem sokáig.
- Bocsi. Mindig hozom a szokásos Laze formámat, hiszen én vagyok Laze. Ha valaki más akarnék lenni és nem Laze azt mindenki észre venné és a végén már hiányolná. De azt még nem döntöttem el, hogyha ez történne, akkor rosszabb vagy jobb lennék. – Rodin Gondolkodóját mímeltem. Nem volt a legszebb látvány, mert előre dőltem és begörnyedtem egy kicsit. Ám mivel nem az volt a célom, hogy eltérjek a lényegtől, újra felegyenesedtem és Gwen szavait hallgattam tovább. Érdekes volt. Mármint ahhoz képest érdekes, hogy így, ennyire megnyíltam neki részegen. Miért nem kételkedtem benne? Miért nem kételkedtem abban, hogy ilyet egyáltalán elmondhatok-e neki?
- Oh…Erről mind makogtam neked? Te jó ég! – a homlokomra csapok. Persze, hogy elmondtam neki! Persze, hogy nem volt semmi gátlásom és kételyem sem afelől, hogy ezt rábízhatom. Mert biztam benne, vagyis részegen is tudtam, hogy bízhatok benne.
- Tudod, ők a Hydra. Egy nagyon rémes és rossz szervezet, akik agymosást végeznek a szeretteiden és olyasmire veszik őket rá, amire te sem számítasz tőlük. Azt mondják róluk, hogy olyan édesen épülnek be a társadalomba és férkőznek emberek bizalmába, mintha tényleg a jót szolgálnák. Vannak, akik szentül megvannak győződve arról, hogy a Hydra jó, de szerintem pedig nem. Emberek életét teszik tönkre és közben mindenkin átgázolnak, akik az útjukba állnak. Nem csak az egyszerű embereket. Ha híreket szeretnél hallani róluk, akkor Romyhoz tudlak küldeni. – mert ő napra készebb információkkal tud róluk szolgálni, mint én. Én legutóbb Lilivel is zsákutcába szaladtam.
- Az altató növény, az egy érdekes fogalom lesz, ha sikerül is. Egy olyan gömb alakú szirmosgumót akarok létrehozni, amit, ha leszakítok és szét osztogatok a többiek között, akkor elaltatja pillanatokon belül az ellenfeleiket. Most még nincs kész. Perpill csak bódult leszek tőle és álmos. Nagyon álmos, de nem alszom el tőle. – magyaráztam el, hogy eddig mire jutottam. – Ez egy kicsit hosszabb folyamat. Még kísérletezek vele. Ilyesmivel, nem viccelném meg a többieket.

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

Nem fogom minden másodpercét elmesélni annak, hogy mi is történt tegnap éjszaka, vagyis inkább ma hajnalban. Mondjuk én sem emlékszem minden mozzanatára, de azért próbálom összefoglalni a lényeget megválaszolva azt a kérdést, hogy miért is van nála az én párnám és takarom, illetve miért landolt nálam a ruhájának pár darabja. Még jó, hogy nem pucéran szokott aludni. Nah akkor lett volna nagy meglepetés…(vagy kicsi..).
Ahogy kijelenti, hogy üssem meg felemelem a kezem, meglendítem, de az utolsó pillanatban leállok és csak gyengéden megpaskolom az arcát, majd elmosolyodom.
-Nem foglak megütni, hisz nem direkt csináltad… Vagyis remélem, hogy nem! -Ki tudja. Lehet az egész csak színjáték volt ahhoz, hogy megüthessen. Mondjuk nem nézem ki belőle, hogy a ház bármelyik lakóját is képes lenne bántani.
-Nem… Nem bántottál, csak nah… Azért kicsit mérges voltam rád, amiért nem tudtam pihenni rendesen. De túléltem a napot, szóval no para. Persze azért hoztad a szokásos Laze formádat, de kedves voltál… Viszont egy valami nagyon is felkeltette az érdeklődésem, csak úgy éreztem jobb ha nem akkor kezdelek el faggatni erről, mikor részeg vagy.-Igen a varánuszos téma nagyon is érdekel engem, így nem ússza meg a dolgot. Az biztos, hogy addig nem engedem ki, míg nem meséli el hogy kik is azok.
-Szóval emlegettél valami komodói varánuszt, meg hogy elvitték a testvéredet és Romy apukáját. És mondtad, hogy van egy altató növényed vagy mi. Szóval erről mit kell tudni?-A tekintetem most megint komoly mert úgy érzem, hogy sajnos ez nem egy újabb kitalált Laze agyszülemény.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Az volt a szerencsénk, hogy most nem ittam semmiféle vizet sem. Szóval nem nyeltem félre amikor csenő manókat emleget. Meg sem kellett volna kérdeznem, hogy ő a filmről honnan is tud, mert biztos vagyok abban, hogyha nálunk volt egy Csenő manók film, akkor valamilyen formában ott is lenniük kellett. Vicces elképzelések jutottak az eszembe akkor amikor néztem, bár az az igazság, hogy előbb a Harry Potter filmeket láttam és utána a Csenő manókat, így egy kicsit meglepetésként ért, hogy a lekezelő Malfoyból vörös Weasley lett, ha csak egy film erejéig is. Sokat nevettünk ezen a testvéreimmel. Nyilván az összeset velük néztem meg, maratont tartottunk és mindig csak a filmek végén lehetett kimenni a mosdóba. Szegény Sam úgy könyörgött, hogy állítsuk meg a filmet, mert neki ki kell mennie. Kicsi volt, persze, hogy nem kényszerítettük rá őt olyasmire, amit mi sem bírtunk olyan sokáig tartani. Na mindegy. Erről is csak az jutott az eszembe, hogy mostanában mennyire furcsa filmeket készítenek. Persze vannak kivételek, de a legtöbb. Inkább nem kommentáltam ezt a csenő manós dolgot, de amikor a zűrös megjegyzésemre azt mondta, hogy ő másképpen fogalmazott volna újra csak megnézem őt megrökönyödve. Mintha rá sem ismernék. Mi a francot műveltem?
- Nem sokra. Azt tudom, hogy növesztettem két pomelot szívatásból az egyik ismerősömnek a játékhoz. – igaz ez is csak azért van meg, mert voltak olyan kedvesek és beposztolták a képet a Nem ivósok csoportunkba. Meg talán még egy videót is, amint ott kötöget és beszól valakinek, aki megbámulja őt. Hát azon röhögtem is, de ezen, ezen, amit Gwen mond.
- Ez igaz, csak… Így illik. – legalábbis az én elképzelésemben, hogy a rend és tisztaság a lelke mindennek.
Persze mentem volna a dolgomra, de az, aki nem deríti ki, hogy mi történt vele, az nem én vagyok, muszáj tudnom. Ezért amikor arra kér, hogy üljek le, én így is teszek a cuccaim pedig addig is magam mellé teszem.
- Kezdheted. – és ő beszél is a tegnapiról. Próbálom rezzenéstelen arccal végig ülni az egészet, nem pofákat vágva, hogy istenem mekkora hülye voltam, hanem értelmezni mindazt, amit mond.
- Hát ez… Megrázó élmény lehetett. Gyere, üss vissza. – tartom neki az arcom, gondolkodás nélkül, tudom, hogy megérdemlem. Valami dereng persze, de az nem sok. Egyáltalán nem sok. Sejtem, hogy ennyire kifordulhattam önmagamból, képes vagyok rá, ha nagyon megerőltetem magam, de legtöbbször nem kell hozzá semmilyen alkohol, jön magától, de amit leírt.
- Nagyon sokat ihattam Elixírékkel. Meg kellett védenem Bayville becsületét a kitartásommal. – bár való igaz, azt nem kérdeztem meg, hogy ők miként fejezték be a napot és kezdték el a mait.
- De nem is ez a lényeg. Ezen kívül nem bántottalak téged jobban vagy ilyesmi ugye? - az ilyesmit szándékosan nem fejtem ki neki, hogy most alatta mire gondolok.

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

Már túl tettem magam azon, hogy a részeg Laze miatt nem tudtam rendesen aludni az éjszaka. Túléltem a napot, bár igaz még nem értünk a végére), de a próba lement gond nélkül, én meg már itthon vagyok és döglődöm. Ha Laze nem küld üzenetet akkor simán bealszom. Szóval valahol hálás is lehet most érte.
Összeráncolom a homlokom, ahogy belép és rám köszön. Érezhető rajta, hogy valami nem okés.
-Hogy mi? Neeeem... Ha az megnyugtat nem a Csenő manók lopták el éjszaka és hozták át hozzám, vagy hozzád az én párnámat és takarómat.-Gyerek koromban egyik kedvenc filmem volt a Csenő manók. Nagyobb fejjel is megnéztem már, de rá kellett döbennem, hogy azért nem a legjobb film. De gyerekeknek teljesen okés. Kis cuki, kis kalanddal, és legalább magyarázatot ad arra, hogy hová tűnnek el a dolgaim.
-Zűrős? Én nem éppen így fogalmaznék... De tényleg semmire sem emlékszel?-Pislogok rá értetlenkedve. Azt gondoltam volna, hogy legalább a párnám miatt emlékezni fog arra, hogy mi történt. Úgy szorongatta az éjjel, mintha az élete múlna rajta.
-Tedd le nyugodtan az ágyra és nem szükséges kimosni. Nem hemperegtél benne napokig.-Most azért, mert pár óráig használta nem lett fertőző. Minek erre pazarolni egy mosást? Amúgy sem azon a párnán szoktam aludni. A takaró meg a szekrényben hevert ezidáig.
Egy halvány mosollyal figyelem ahogy elveszi a holmijait. Látom az arcán az értetlenséget, de addig nem kezdek el mesélni neki, amíg rá nem kérdez. Nem tudom mennyire akarja hallani az igazságot. Bár mondjuk szerintem nem volt annyira gáz.
-Gyere csüccs le!-Veregetem meg az ágyat magam mellett, hogy üljön nyugodtan le mellém. Nem harapok.
-Fogalmam sincs, hogy hol voltál, de nagyon jó lehett a buli mert hát elég ittas állapotban értél haza... Aztán a te szobád helyett sikerült az én szobámba tévedned... És csak arra ébredtem fel, hogy pofán csaptál a kezeddel. Fogalmam sincs, hogy mit kerestél... Utána meg legurultál az ágyról és bizonygattad nekem, hogy ez a te szobád...-Egy pillanatra megállok, majd ha látom rajta, hogy még nem akadt ki teljesen akkor folytatom.
-Szóval nagy nehezen sikerült rávennem téged, hogy felkelj a földről, majd elindultál egyedül megkeresni a szobádat, de ez úttal sem sikerült jó helyre tévedned... A fürdőig jutottál. Onnan elkísértelek a szobádba és ott bedőltél az ágyba és elaludtál... Persze közben sok mindent magyaráztál... A ruháid gondolom azért kerültek hozzám, mert levetkőztél alsógatyáig mielőtt befeküdtél az ágyamba... Aztán mivel azt hittem a földön akarsz aludni adtam egy párnát, meg takarót, amit végül úgy szorongattál végig, mint egy baba a kedvenc plüss játékát.-Talán így már derengeni fog neki valami, bár ki tudja. Nem tudom, hogy az alkoholtól mennyire lehet megfeledkezni a történtekről.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Nálam volt a párna és a takaró is, gondosan összefogva, ezért amint megkaptam a válaszát, már nyílegyenesen tartottam a szobája felé, be is kopogtam s, amint meghallottam, hogy bemehetek, be is nyitottam. Rajtam nem múlott a dolog. Bár őszintén nem nagyon értettem a Csiprerózsikás utalását és lehet jobb lett volna visszakérdezni, de úgy voltam vele, hogy megkérdezem személyesen, bár felesleges. Nem nagyon értem mire akart ezzel célozni.
- Szia!? – volt némi furcsaság a köszönésemben, így van, mert én sem tudtam eldönteni, hogy most meglepődjek azon, amit mond vagy mit is kellene tennem.
- Egymáshoz teleportáltak a cuccaink? – értelmes kérdést kifacsarni belőlem, szinte lehetetlen, tudom. Legalábbis ebben a pillanatban biztosan. Igyekszem mégis teljesen lazán kezelni a dolgot, mintha már másnál is találtam volna meg az én holmimat és én is lenyúltam volna tőlük valamit. Pedig esküszöm nem volt még ilyen. Mi a franc történhetett?
- Bocsi, nagyon zűrös estém volt és nem minden részletre emlékszem. – az még persze megvan, hogy halálra szívatom az X-eket és kb. fordítva is ugyanez történik, mert túl sok volt már a végére a pia. De ennyire basszus? Nem hiszem, hogy a saját lábamon tértem volna haza. Az biztos, hogy megint Elixír vagy valamelyikük hozhatott haza, ezért nem emlékszem rá teljesen. Vagy nem tudom. Minden esetre abba hagyom a belső silabizálást és Gwen felé fordulok.
- Ezeket még nem volt időm Lazeteleníteni, de következő mosással betehetjük. Hová tehetem le őket addig? – nem tudtam mennyire érzékeny az ilyesmire, ezért jobb volt előre közölni, hogy jól lehet még érezni lehet rajta az ő illatát, meg az öblítőét is persze, de én aludtam velük és még nem kapcsoltam be két dologért a mosógépet.
- Megyek is, nem akarlak zavarni. Pihenj nyugodtan. – kicseréltem a holmijainkat és már le is léptem volna, hacsak meg nem állok a szobája közepén egy egész pillanatra.
- Miért került hozzám a takaród és a párnád? – ez túlságosan nagy szöget ütött a fejembe, hogy csak úgy lelépjek és szó nélkül hagyjam. Bár a helyes kérdés valójában az lett volna, hogy mit keresnek itt az én cuccaim, mármint konkrétan miért a tegnapi ruháim háromnegyede. Annyira nem ihattam sokat, hogy… (Nem kell "olyan" rosszra gondolni, Laze csak azt hiszi, hogy vetkőzőshowt tartott Gwennek. xd by Morf)

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

Még mindig nem értem teljesen, hogy miről is beszél, de ahogy szóba hozza Romy apját és az ő testvérét rájövök, hogy ez egy elég komoly dolog lehet és nem valami kitalált történet egy szuperképességű varánuszról. De úgy érzem nem most van annak az ideje, hogy mind ezt megbeszéljem vele. Majd ha kijózanodott és kipihente magát, majd rákérdezek és bízom benne, hogy őszintén elmondja mi is ez az egész.
-Megígérem.-Nem ismerem ezt a világot annyira, hogy bátran nekifogjak egy magán akciónak. Ha Laze valami altató növényt fejlesztett ki azok ellen, akik elvitték a bátyját és Romy apját, akkor.... Na jó ez így is elég hülyén hangzik. Mégis kit akar kiütni így? Gondolom nem duracell elemekkel töltött kölyköket akar lenyugtatni... Bár... Baszki a szülőnél ez a növny biztosan nagy siker lenne. Hmm nah majd megosztom vele ezt az ötletet.

***

Hulla fáradtnak érzem magam. Bár jó hangulatban telt a próba most mégis úgy érzem, hogy arra sincs erőm, hogy átöltözzek az itthoni göncömben. Csak fetrengek az ágyon és próbálok nem bealudni, de ez nem sikerül. Elnyom az álom, de szerencsére az érzékeim így is aktívak maradtak, így mikor a telefonom megrezzen és csipog is mellé felriadok, mint aki bombatámadásra ébredt.
Nagy nehezen felülök az ágyban, majd a kezembe veszem a készüléket és elolvasom az üzenetet. Összeránncolom a homlokom, majd a fotelomra pillantok, amiben még mindig ott vannak Laze cuccai, szépen összehajtogatva.
Reggel át akartam vinni neki, de végül a kapkodás miatt, meg hogy féltem felébresztem elvetettem az ötletet. De azt gondoltam azóta átjött értük. Az ajtót sose zárom kulcsra. Tudja jól, hogy nem zavart volna, ha bejön a cuccaiért.
~Jó reggelt Csipkerózsika!  Ithhon igen. A szobámban zombulok éppen.~
Ahogy megírom az üzenetet már hátra is tőlük és épp behunynám megint a szemem, mikor kopogtatnak az ajtómon.
-Gyere be!-Mondom neki, majd ismét felülök és az ajtót figyelem. Ha belép rajta egy fáradt mosoly kúszik az arcomra.
-Szia! Ott vannak a cuccaid. Bocsi reggel be akartam adni, csak aztán kicsit elaludtam és rohanásban voltam... De eljöhettél volna érte.-Fel se merül nekem, hogy ő nem emlékszik az este történtekre. Annyira sokat én még sose ittam, hogy ilyesmi megtörténjen velem.

to: gwen I'm drunk and you're cute

- Nem vagyok az esetük. – ezt még részegen is tudom, mondjuk nem voltam azon, hogy kiderítsem ennek az ellenkezőjét sosem. Megvoltak a magam dolgai, mint például most.
Valahogy a szobámhoz is elérünk. Sokat nem segítek neki ez bizonyos, mert még mindig zuhanok és olyan érzésem volna, mintha Lance jóvoltából rengne az egész Bayvillei lakás. Pedig biztos nem ilyenkor támad neki se kedve földidomárkodni.
- Léteznek a varánusz imádók Gwen,… elvitték a bátyámat és Romy apját is. Nem hagyhatom őket cserben. – ingatom a fejem, megint csak rossz döntést hoztam ezzel, mert csak még jobban forog a föld.
Józanon talán feldobna az ötlet, hogy hallani akar az altató növényről és a varánuszról is, de így csak félig lecsukott szemmel bólintok neki.
- Jó, mindent elfogok mondani neked… Csak ígérd meg, hogy nem mész utánuk egyedül... A többiek megtiltották az egyszemélyes akciókat. – bár ezt már inkább Gwen párnájának mondom, amit sikeresen az arcom elé tettem.
- Jóóóh éjt… - és már olyan nyugisan szuszogtam belebújva a párnájába, mintha a sajátom volna. Rabul is ejtettem a párnát, azt még éreztem, hogy kapok valami puszi félét az arcomra, de a szokásos „nem fogom lemosni az arcom” érzés elmaradt. Eszembe se jutott.
Békésen aludtam, a növényeimre is hatással voltam, ahogy én lélegeztem, úgy ők is hasonlóan reagáltak a környezetre, volt elég oxigén a szobámban az biztos.

Az ébredés is hasonló volt, bár sok mindent nem értettem és keresni is kezdtem a cuccaim. Nem nagyon maradt meg, hogy mégis mit keresnek nálam ismeretlen holmik értem ezalatt a párnát és a takarót. A közös beszélgetésünkbe meg be se akartam fotózni, hogy cserét ajánlok a cipőm és ruháim visszaszerzése érdekében. Ilyet még nem csináltam! Na jó, azért mégis megkérdeztem, hogy véletlen nem látták a barna félcipőm Arrow szájában, feleslegesen ne keressem. Semmi válasz. Vagyis nyomravezetőt biztosan nem kaptam. Mindegy is.
Dolgomra mentem és sokáig nem is voltam otthon, közben persze azért igyekeztem felidézni a tegnap este emlékeit, hogy vajon mégis mi történhetett. De semmi, csak egy zagyva álomfoszlány, mert inkább tűnt álomnak, mint valóságnak. Akkor azonban, hogy tudtam kiragadni az álomból a párnát és a takarót? Hát ez az, sehogy!
Fejben megpróbáltam kisilabizálni, hogy vajon kinek a cuccai vannak nálam. Lilit alapból kihúztam a listáról, ő macskakarmolás nyomokat hagyna rajtam, amiért eltulajdonítom a dolgait, Romynak hála nem működne semmi sem a szobámban, csak a növényeim és az, ami nem elektronika, Freddytől talán a fél szobám eltűnne velem együtt, az ufócsajtól szerintem álmomban is tartok, nemhogy a szobájába menjek. Bloom eddig a saját növényeimmel állt volna bosszút, meg amúgy is tisztában vagyok azzal, hogy neki milyen ízlése van. A srácok számításba se jöttek. Így csak egyvalaki jöhet szóba. Bakker.
Írtam neki egy nagyon rövid és lényegretörő üzenetet. „Itthon vagy? Beszélnünk kell!” Ennyi volt csak. Semmi kétségbeesés. Ki is mentem a szobámból és odakint vártam meg a választ már, ha válaszolt egyáltalán.

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

Esküszöm legközelebb kulcsra zárom a szobám, bár akkor meg félő, hogy elkezdene dörömbölni a növényeinek, hogy engedjék be. Ha nem lennék fáradt még talán jót is derülnék a részeg Lazacon, de így… Így nem tudok annyira röhögni az eseten. Jelenleg inkább teher nekem ez, de mégsem tudom csak úgy magára hagyni. Hiszek abban, hogy fordított esetben is segítene nekem , ahogyan a többi lakó is.
-Biztos nagyon örülnének neki, ha beállnál melléjük zuhanyozni.-De még ki is nézem belőle, hogy képes lenne bemászni minden lány mellé zuhanyozni azzal a szöveggel, hogy segítsek megmosni a hátadat? Bár azt hiszem, ha Romynál próbálkozna, akkor Kaine kitekerné a nyakát.
Tartom őt, nem esik nehezemre annak a póknak köszönhetően, aki úgy gondolta, hogy inkább az én húsomba harap bele. Na jó a pókerőm nélkül sem hiszem, hogy összeesnek, de tény sokkal ehezebb lenne támaszt nyújtanom neki. Azért magasságilag van különbség kettőnk között és hát testalkatilag is izmosabb nálam.
Érdeklődve figyelem, hogy mit magyaráz, de ahogy megemlíti a komodói varánuszt elvesztem a fonalat.
-Hogy mi? Mégis mit ártott neked az a szerencsétlen állat?-Tudtommal a varánusz egy hatalmas hüllő féle, nem éppen egy olyan valamit, amit „ártalmatlanítani” kellene. De van egy olyan sejtésem, hogy rohadtul nem az állatról beszél.
Tudod mit! Majd holnap bővebben is mesélhetsz nekem erről a varánusról, meg az altató növényedről. De most inkább pihenj le.-Nagy nehezen, de azért csak sikerült eljuttatni őt a saját ágyához, ahol viszont tovább fogja a kezem.
-Laze nem lehet! Korán kelek és jobb, ha te inkább kipihened magad.-Őt figyelem egy ideig, majd a kezeinket, de végül elveszem onnan, így az övé, ha nem figyel visszazuhan az ágyra.
-Jó éjt Laze és kérlek ne indulj el a keresésemre, mert akkor morcos leszek!-Így sem repesek az örömtől, de még visszafogom magam. Köezelebb lépek hozzá és egy jó éjt puszit csak nyomok az arcára, majd hátat fordítok neki, becsukom az ajtaját és visszavonulok a szobámba.

Hosszú volt az éjszaka nagyon, eleve nem aludtam valami jól és még a részeg Laze is meglátogatott engem. Rohadt nehezen keltem fel, mikor megszólalt az ébresztőm. Niel meg is kérdezte, hogy minden rendben van e vele, mert hát nem néztem ki túl jól. De végül egy-két pohár kávé és egy finom palacsinta után csak sikerült elég energiát magamba erőltetnem, hogy sikerüljön rendesen végig csinálnom a próbát.
Viszont ahogy haza érek nem vágyom semmi másra, csak az ágyamra. Így egyenesen a szobám felé veszem az irányt és ahogy odaérek az ágy mellé már rá is dőlök. Egy ideig csak bambulok ki a fejemből, majd be is csukom a szemeimet. Bár nem akarok elaludni, mert félő, hogy akkor este megint csak fent leszek, de nem bírom nyitva tartani a szemeimet. Csak pár percre, hadd pihentessem őket…

to: gwen I'm drunk and you're cute

Megráztam a fejem – nem kellett volna – nem szükséges nekem ez a tűsfürdő. Nem magamon akarom én érezni. Nem menne úgysem a parfümömhöz se semmihez, a végére tényleg pacsuli felhőt húznék magammal, ami valljuk be nem a legjobb kombó.
Gwen sátorozni sem készül. Lekókadhatna ettől a szám, magamba roskadhatnék. Most még a rossz híreket se tudom úgy fogadni ahogy kellene. A pókok nem járnak sátorozni? Kaine is elment nem?
Feltápászkodunk, nagyon szépen sikerül is. Háh. Csak olyan megkönnyebbültnek érzem magam, hogy az valami csoda. Ilyen egyszerűséggel fog kikerülni belőlem az étel-ital is. Bár még tartom magamban és hiszem, hogy ezt le fogom tudni győzni. Valahogy.
- Hiszek! Te mindig őszinte voltál hozzám Gwen. Nem is értem miért kételkedtem abban, hogy jó helyen vagyok, bocsiii… Bocsánat. Megtudsz nekem bocsátani Gwen? – olyan kisdenevér szemekkel kérdeztem ezt tőle, mint amit anno a Hotel Transilvaniában láthattunk. Igen, megnéztem. Aki azt mondja, hogy nem nézte meg, csak hazudik, mert még magának sem akarja bevallani, hogy bizony egy párszor szívesen azonosult volna az egyszerű sráccal, aki belecsöppen a természetfelettibe csak úgy tök véletlen.
A kis túlélő szettemmel megyek ki Gwen szobájából. Azt nem sikerült realizálni még, hogy a cuccaim itt hagytam nála, nem is érzem a hiányukat. Kaptam cserébe mást. Sokkal fontosabbat Gwentől. Ilyen hülyeségekkel van most telve az agyam. Tisztára, mint Dobby, amikor megkapta a zokniját Malfoytól, jó Pottertől, de Malfoy adta oda neki.
Túlélőnek is érzem magam egy zombitámadás után, csak az a baj, hogy én jártam rosszul, mert az agyam annyira rossz volt, hogy még a zombiknak se kellett, inkább hagyják, hogy itt megtörjek és rosszul érezzem magam, amiért nem kerültem, nem jutottam a barátaim sorsára.
A fürdőben más a helyzet. Látom az arcom és azt is látom, hogy most, hogy nézek ki, de fel nem fogom, hogy ezt most a valóság, vagy csak álom. Túlságosan annak tűnik. Nagyon is annak tűnik. Miért volna ez a valóság? Lehet már alszom. Nem jut el a tudatómig, hogy meg kellene csípnem a karom.
- Ahhhhaaa. – nyújtom el olyan hosszasan a választ, amikor meghallom Gwen hangját. Tényleg idebent vagyok?
Figyeltem ahogy bejön és próbálkozik, összeszedni engem. Még, hogy nem volt ő cuki. Hát mégis mi ez, ha nem cukiság? Nem tudom megállni, hogy ne simítsak végig a haján, olyan szép és annyira megnyugtató a tapintása.
- Kiabálhatnak velem Gwen, nem érdekel, majd megfürdöm velük. – ezt már én se gondolhattam komolyan, ez nem a jakuzzi volt, a fürdőnek megvolt a maga érzéki, zárt szférája, amibe én se akartam volna beengedni akárkit, nemhogy beférkőzni valakiébe. Most nem volt, másra kellett volna koncentrálnom. De hát tudtam?
Belekaroltam, csak mert azt hittem táncolni akar és ez valami alapállás féle, de mindkettőnk szerencséjére nem tánclépésekben haladtunk előre – csak majdnem abban, amilyen szétszórt voltam.
- Dolgozom egy altatón Gwen. Ha a szobámban maradsz hamar megnyugszol és elalszol. Már majdnem kész. Néha én is bealszom tőle. Mindig elfelejtem, hogy a szirmait össze kéne zárnom alvás előtt vagy kitenni az ablakba, esetleg terráriumba a többi mellé. De úgy sajnálom szegény bogyókát. – még nem adtam neki tisztességes nevet, pedig van. Naná, hogy van!
- A komodói varánusz szervezete ellen fogom használni majd és… - kérésre az ágyamba is dőltem, nem kellett többször kérlelni engem.
- Csak maradj itt, jó? Nem fogok nyúlkálni, semmit se. - csak a kezét fogom meg, nem túl erősen, ehhez már nekem sincs elég erőm és érzem is ahogy ki fog csúszni a keze az enyémből pontosan emiatt.  

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

Na jó nem állok le vele vitatkozni. Nem fogom még egyszer elmondani neki, hogy ez akkor is az én szobám. Igazából teljesen mindegy kié. A lényeg az, hogy arcon csapott, feleltett és most a földön fekszik én idióta meg nem tudok nem foglalkozni vele, hogy inkább békésen aludhassak tovább.
-Beszélsz itt össze-vissza Laze! Ez csak tusfürdő. Ha nagyon akarod majd veszek neked egyet.-És akkor azt majd szagolhatja unalmában, vagy tőlem használhatja is, bár ezt inkább lányos illatnak tartják, de ki tudja… Lehet neki igazából ez jön be.
-Tudtommal nem készülök sátorozni és az teljesen más eset.-Arra az ember felkészül és nem olyan kemény akkor sem a föld, mint most. És mégis mi a baj azzal, hogy ha már itt van az ágyam akkor abban szeretnék aludni?
De végül csak elenged és sikerül őt felrángani. Viszont ahogy felém fordul egy pillanatra ledermedek. Még nem láttam felső nélkül és hát… Nos meg kell vallani a látvány nem rossz. De mégis mikor jár el edzeni? Még sosem láttam őt… Tiszta meglepetés ez a fiú… De most ami fontos az az, h rohadtul aludni kellene, de ő nem hagy engem békén.
-Á szóval akkor már hiszel nekem?-Igen a párnát, meg a takarót azért biztonság kedvéért megkapta, ha netán az ajtó felé menet kidőlne megint.
Már-már naivan azt gondolnám, hogy végre nyugtom lesz, mikor hallom, hogy nagy nehezen, de kisétál a szobámból, viszont az ajtót elfelejti becsuki.
-Laze! Ajtó!-Nem kiabálok, hisz nem akarom a többieket felkelteni, így nem is lepődöm meg azon, hogy nem hallja meg.
-Esküszöm kitekerem a nyakad.-Morgok az orrom alatt, ahogy megint kimászom az ágyból. Már csuknám be az ajtót, de végül valami azt súgja, hogy jobb ha utána nézek annak a gyereknek… Pedig azt hiszem ő pár évvel idősebb nálam.
Nagy szenvedve indulok el utána, bár csak sejtem, hogy merre is mehetett. Vagyis remélem, hogy a rövidebb utat választotta. Hallok egy ajcsó záródást, de azt nem az ő szobája felől Ezek szerint megint eltévedt.
-Laze idebent vagy?-Kopogok be a fürdőszoba ajtón. Próbálok nem hangos lenni. Elég, hogy engem sikeresen felkeltett. Ha vissza jelez, vagy nem mondja azt, hogy nem jöhetek be akkor benyitok hozzá.
-Laze mégis mit csinálsz itt? Gyere menjünk a szobádba. Nem akarhatod, hogy a lányok üvöltsenek veled reggel, amiért nem tudnak lefürdeni miattad.-Ha engedi akkor a hóna alá fogok és ismét felsegítem.
-Kérlek Laze hulla fáradt vagyok és iszonyatosan hosszú napom lesz, de most miattad nem tudok aludni. Ha béna leszek a próbán az csak is a te hibád lesz!-Ha sikerül talpra állítani őt, akkor elindulok a szobája felé, ahol meg sem állok az ágyig.
-Nah itt eldőlhetsz végre. Hozzak egy vödröt, vagy pohár vizet vagy valamit?

to: gwen I'm drunk and you're cute

Olyan mélyen voltam már Lazafölde vad sűrűjében, hogy a Fangorn-erdő is inkább tűnt mese beillően szépnek, mint annak a vad erdőnek, amit elénk tártak a filmben vagy a könyvekben. Innen már nem volt kiút, majd csak reggel, amikor felfogok ébredni és azt fogom hinni, hogy ez az egész meg se történt. Pedig most történik.
- De… de Niel szobája ott van! – mutattam abba az irányba, ahol holtbiztos, hogy nem az övé volt, hanem Milesé és ezt józanul nagyon jól tudnám, de így: szentül megvagyok róla győződve, hogy jó helyen vagyok. Végül is, Bayvilleben vagyok, csak nem ott, ahol tényleg lennem kell. Innen viszont olyan nehéz felállni. Olyan nagyon-nagyon nehéz. Inkább magamhoz húzom Gwent is. Csak egy kis időre is elég, lehunyom a szemeim és olyan dicséretet kapok Gwentől, hogy normál esetben ez nem töltene el büszkeségtől, de most basszus…
- Kösziiii neked nagyon finom illatod van, ha egész nap ilyen illata volna Bayvillenek ki sem akarnék menni a házból. – már el is kezdtem fejben átformálni az összes növényt ilyen Gwen illatúra, de csak fejben. Most még elég volt, elég lett volna, ha csak neki van Gwen illata.
- Hogy fogsz így sátorozni Gwen, ha nem akarod elhagyni az ágyad? Az erdőbe nem tudod magaddal vinni. – olyan ártatlanul logikus érvnek tűnt, hogy végül rájöttem, hogy tényleg el kell engednem őt. Még mindig melegem volt és bár nehezemre esett, muszáj volt megpróbálnom felállni. Ő nagyon kedvesen fel akart innen húzni, hát megpróbáltam én is így tenni.
- A növényeimhez segítesz? Kérlek Gwen, ígérem nem fogok semmi rosszat csinálni! – olyan könnyedén teszek most erre ígéretet, mintha tényleg be tudnám tartani. Már megtörtént a baj. Ha így is hozzám vágja a párnáját és még takarót is kapok, akkor álló helyemben ölelem magamhoz a párnát s, húzom a hátamra a takarót kis köpenyként, ezt nem rám tervezték tiszta sor, hogy nem fogom most rendeltetése szerint használni, én is jó éjtezek, de ez bizonytalanabb az övénél, inkább hangzik kérdésként, mint kijelentésként az én számból. A párnának is Gwen illata van! Erre olyan pihentagyúan döbbenek rá, hogy az már régen rossz. Valamilyen hihetetlen oknál fogva, el is döntöm, hogy én ezt a párnát most ellopom! Ki is tapogatom az utat az ajtóig, mert ugye le is kapcsolódott a lámpa, fény egy szál se. Nagy nehezen rátalálok az ajtóra és a kilincsre is sikerül, lenyomom a kilincs fogantyúját, kinyitom az ajtót és már megyek is innen, az ajtót úgy hagyva. Elfelejtem, hogy be kellett volna csuknom. A falba kapaszkodva vagy azzal megtartva magam igyekszem a saját szobám felé. Persze megint elnézem az ajtót, de most felkapcsolom a fényeket és szembe találom magam a mosdóval. Itt is jó. Most itt is jó lesz. Döntöm el magamban. Becsukom az ajtót, most nem felejtem el, ha rosszul leszek, azt jobb, ha senki sem látja, csak a tükör meg én. A zuhanyzóval szembe ülök le és várok. Hogy kitisztuljon valamennyire a fejem.