Ideje lenne már egy nagyot lépni ebben a témában. Kutatok a neten, terepen, óvatosan kérdezősködöm is bizonyos helyeken és nem csak én teszek így, mégsem akadtunk még igazi nyomra. Olykor már felbosszant, pedig nem vagyok ideges típus. Az én hibám, hogy tovább tudtak fejlődni ezek a mutánsok ellen létrehozott robotok. Ha a Bástya összekanalazására találtunk volna megoldást, akkor nem itt tartanánk. Persze ott van az a modell is, ami Shard jövőjéből szökött ide. Meg a Hydra, ami tutira felszippantotta az egykori Trask alkalmazottakat. Ezen a vonalon is nyomoztam már elég sokat, de jól védik az adataikat. Abban bízom, hogy valaki hibázni fog. Mindig lesz, aki hibázik és kiposztol valamit óvatlanul. Ha rövid ideig van fent és sláger lesz belőle a hírekben, nekem az már elég, hogy tovább szaglásszak.
Most az Orchis egyik embere rakott ki olyan képet egy közösségi oldalra, amin a háttérben látható robotkar erősen emlékeztet engem az MK-II típusra. Nem pont olyan, de hasonló. A cég próbál festeni magáról egy képet, de valójában eléggé titokzatos. Egy-egy tudóst kell lenyomoznom. BitBugnak mindig nagyon gyorsan át szoktam adni az információkat és dr. McCoy-nak is, meg Forge-nak, meg természetesen a Professzornak. Mind azon vannak, hogy sikerüljön leállítani ezeknek a gépeknek a gyártását. Az Orchis pont messze van, Ausztráliában. Őseim földje. Oda csak akkor megyek terepre, ha biztos nyomom van. Miközben átgondolom, hogyan is kellene elindulni ez esetben, hátradőlök a gurulós széken, amiben ücsörgök itt a monitor előtt. Szemeim a plafont nézve futkároznak, miközben szövöm a terveket. A gépterem szinte steril, rideg környezete pont alkalmas a robotok utáni nyomozásra. Könnyen ráhangol a témára.
Érzem, hogy kezdek belezakkanni. Kell egy kis szünet. Egy rövidke mozgás vagy levegőzés szokott segíteni, mikor elakadok. Máshova kell koncentrálni a figyelmemet, hogy utána újult erővel ugorjak neki ennek a projektnek. Megigazítom a pisztolytáskákat és ellenőrzöm a nadrágszárak alá csatolt késeket. Az energiaágyúm mellettem pihen. Más nincs most a teremben, nem tudják lenyúlni. Kurt apró másai, a bamfok jelenthetnének kockázatot, mert játékosnak tűnnek és a fegyveremhez nyúlni nagyon rossz játék lenne. Talán sikerült megértetnem velük, hogy ezt ne csinálják, ha kedves az életük. Nem lőném agyon őket, de úgy mondtam, hogy mégis elhigyjék. Nem sodorhatnak veszélybe itt senkit bohóckodással. Én vagyok a biztonsági vezető, az én felelősségem, hogy rend legyen.
Magamhoz veszem a fegyvert és felállok járkálni egy kicsit.  Az elmúlt napokban hallottam pár nyugtalanító pletykát a birtokról. Az egyik lánynak emlékezetkiesései vannak. A stressz is tud ilyet okozni, de nem lehet félvállról venni. Egy nagy erejű mutáns amnéziával igazi időzített bomba. Én is beszélni fogok vele. Ha kiderítettem, kiről is van szó, mert két különböző nevet is hallottam. Ilyenek ezek a szobák közötti pletykák. Aztán ott vannak az örök bajkeverők, a morlock macsekok. Emberméretű, nagymacskákra jellemző erővel és szokásokkal megáldott barátaink, Tüske és Vadon megrongáltak egy kábelt. Naná, hogy letagadták. A jelekből tudunk kiindulni, mert a kamerát pont az a vezeték kötötte a hálózatra. Annyit mutatott a felvétel, hogy ők ketten beléptek vagy inkább berontottak a terembe és kész, megszakadt. Egyszer kihúzzák a gyufát. Nem véletlenül van ilyen biztonsági rendszer kiépítve. Ha szabotálják, a gyerekek és a többi lakó életét teszik kockára. Szerintük csak ártatlan tréfa, hogy kiengedett karmokkal futkároznak és néha elszakad egy kábel. Nem ez, mert ezt nem ők vágták el, de néha elszakad egy. Ja. Hülye meg én vagyok.
Ránézek a telefonomra. Csak a szokásos. Elsétálok az asztalok között, nagy körben visszakanyarodva a géphez, amin szoktam kutakodni. Némi nyújtózás után visszaülök. Az asztal lábának támasztom a fegyvert úgy, hogy ha valaki ideugrana és megpróbálná elvenni, legyen időm megállítani. Mindig résen kell lenni. Itt nincs minden sarkon támadó, de azért fáradozunk, hogy ne is jöjjön el ilyen világ. Ezért van szükség az állandó készenlétre.
No, lássuk ennek a tudósnak az életrajzát, publikációit, bármit, amit találok. Belemélyedek a témába, de csak annyira, hogy ha érkezne valaki, észrevegyem. Nem úgy, mint a vizesflakonom kiürülését. Újra kéne tölteni. Majd a következő szünetben. Most elkaptam a fonalat.