Re: Always do what you’re afraid to do

**Crystalia Amaquelin** Vas. Ápr. 28, 2024 1:55 am

Gwen & Crystal

Komolyan megsértve éreztem magam, amikor tudatosult bennem, hogy kivel állok szemben. Nem tudom eldönteni, hogy mérges legyek vagy csalódott. De végül a csalódottság mellett döntök, nem érdemelnek még annyit sem, hogy a haragomat erre pazaroljam. Mégis sikerül valamit a felszínre hozni belőle, amikor felém közelít. Nem nagyon tetszik ez. Hogy is tetszene? Tudom, hogy ez mit jelent! De nem hagyom magam! Egy kis fuvallatot küldök felé, hogy érezze a törődést.
Maximus bárkivel összefog a jelek szerint, hogy a saját erejét növelhesse és aláássa a királyét. Milyen testvér az ilyen? Mi vezethet ennyire az elégedetlenségéhez még mindig?
- Üres kézzel kell ma visszatérned Valxeer! – a mini Lockjawommal most elég gyengének tűnők, aki nem jelent veszélyt rá nézve, de elég egy gombnyomás és paff a kutya már rá is vetné magát. Hacsak időközben nem pattan közénk egy furcsa ruhás lány. Nem tudtam megmondani, hogy most Valxeerhez jött segíteni vagy teljesen jótét lélek ebben a szerelésben, de minden esetre én felkészültem a támadásra is, ha kellett akkor akár kettőjükére, ám amint újra megszólal és Valxeerre intéz megjegyzéseket egy kicsit megnyugszom és bólintok.
- Értem jött, de nem fogom hagyni neki, hogy elraboljon! – nem most jöttem le a Holdról, hogy hülyének nézzen, ha hazaszólítanak, az másképp szól és másmilyen is. Nem olyasvalakit küldenek, akiben én sem bízom meg, hanem olyat, akiben igen. Valxeer nem tartozott közéjük. Sőt!
- Vigyázz a kezére! – lehet, hogy fegyver van nála, az ilyen nem jön üres kézzel, ám használni csak végszükség esetén használná. Hercegnő vagyok, ha megöl azzal háborút indít és ezt ő is tudja meg én is nagyon jól. Viszont, hogy másokat körülöttem mennyire kímél?! Az más kérdés.
- Tedd hátra a ቶራጅራሤ (kezed) és nem bántunk! – legalábbis én nem fogom olyan nagyon, mint megérdemelné. Pedig szívesen ráijesztenék! Csak nem tudom, hogy a furcsa szereléses lány kinek vagy minek az oldalán áll.
- Sajnálom kis hercegnő, ez nem így működik és te is tudod! – vicsorog ránk s, hasonlót kezd el Lockjaw is produkálni rá. Kicsi így a kutya, de még mindig erős! Harapni legalábbis ugyanúgy tud, bár ezt még nem próbáltuk még ki, való igaz. Nem most bátorítanám rá szegényemet arra, hogy kiharapjon egy darabot Valxeer húsából mondjuk, lehet elcsapná a gyomrát.
Valxeer keveset törődött a furcsa ruhás lánnyal, szerintem magában még kacagott is rajta. Ugyan, mit akarhat tőle, egy jelmezes csaj? Ez nagyobb fejfájást okozott neki, mert titokban jártak a fogaskerekei és ez látszott is rajta. Agyalt valamin és ha hagytuk neki, akkor véghez is viszi, ha pedig így tesz… gondban leszünk.
Támadt, nem várt tovább. De ahogy a lány, úgy én is! Ha kellett még mindig szellővel, mert az nem volt túlságosan látványos.

...

**Gwen Stacy** Vas. Márc. 17, 2024 12:31 pm

to Crystal

Bár ez a város sok mindenben más, mint az én jól ismert New Yorkom, de az ősz itt is ugyanolyan. Az emberek kezdig elővenni melegebb ruháikat, vastagabb kabátaikat. Akik fázósak szinte már tetőtöl talpig be vannak öltözve… Mit fognak csinálni a téli hidegben?
Amennyire szép ez az időszak a sok színes falevélnek köszönhetően úgy kezd engem egyre jobban zavarni a sok réteg ruha, amit jó magam is felveszek. Elképzeltétek, hogy ilyenkor mennyi időt vesz el az, hogy mindent levegyek a pókgöncömig, hisz milyen „szuperhős” az, aki téli kabátban harcol a gonosz ellen? Naugye..
Ezért nem is éppen a kedvenc időszakom ilyen téren, bár tény nyáron is hasonló problémákkal küzdök, csak akkor meg a túl kevés ruha miatt. Mennyi probléma… De egyelőre kiélvezem az őszi napsugarakat. Egy meleg fahéjas latteval állok a járda szélén és élvezem a napfényt behunyt szemekkel. Néhány embernek nem tetszik ez, így meg is löknek engem, ahogy elhaladnak mellettem, de nem igazán izgatom magam ezzel.
Kortyolok egyet a langyos kávémból, de utána a pók micsodám azonnal jelezni próbál nekem valamit. Elfordulok a tömeg felé, de nem látok semmi érdekeset, de az érzékeim továbbra is azt jelzik, hogy valami nincs rendben. Egy utolsót kortyolok a poharamból, majd kidobom a maradékot a szemetesbe, majd csak az érzékeimet követve elindulok. Egy sikátor szélénél torpanok meg. A fal mögül kukucskálok be. Egy csaj van ott egy kutyával és… Annak a fickónak zöld a feje? Vagy lehet, hogy egy nő? Mindegy is… A jelek szerint nem éppen puszipajtások egymással. Már csak az a kérdés, hogy kinek kell esetleg a segítségem… Elsőre a zöld arcút mondanám, de az milyen rasszista kijelentés lenne. Csak azért mert olyan a képe, mint egy pszichopata gyilkosnak és a bőrszíne sem éppen a megszokott? De ahogy vicsorít arra a lányra… Általában pont ilyen képet vágnak a gonoszok. De egyáltalán szükséges beavatkoznom? A lánynak van egy kutyája is… Bár nem túl nagy és nem is túl ijesztő…
Áh Gwen… Miért nem bírsz csak tovább állni? Ez nem a te harcod és nem is a te világod!
Elsétálok egy kicsivel odébb, ahol már nem vagyok annyira szem előtt. Kivetem a hálómat és már az épület tetején is landolok. Ott aztán békésen tudom magamról levenni a felesleges göncöket, hogy végül a pókszerkómban álljak az épület peremén. Hogy miért van rajtam? A megszokás…
Figyelem még egy kis ideig a párosunkat… Vagyis nah a kutyával együtt már nem egy párt alkotnak… De mindegy is. Szóval még figyelem őket egy kicsit, majd egy könnyed mozdulattal landolok a fura fazon mögött.
-Üdv! Csak nem bajba került?-Pillantok a fickóra a maszkom mögül, majd a lányra.
-Nem akarok előítéletes lenni, de gondolom ő nem éppen egy kedves fickó.-Csak egy megerősítést várok tőle, majd bólintok egyet. Addig nem támadok, míg nem kényszerít rám, de ha kell mindent is bevetek annak érdekében, hogy leállítsam, vagyis leállítsuk őt (legalább is abban reménykedem a csaj nem fogja ölbe tett kézzel végig nézni).

**Crystalia Amaquelin** Csüt. Nov. 02, 2023 8:02 pm

Gwen & Crystal

Napok óta azt figyeltem meg, hogy valaki szándékosan követ engem akárhová sétálok éppen el. Egyszer lehet, hogy ez teljesen véletlen, másodszor még belefér, harmadszor még el tudom nézni, na de minden egyes alkalommal, ha kilépek az ajtón, az épületet elhagyom pár lépés odakint és már ott van a nyomomban! Ez, őszinte leszek, hogy nem tetszett, mert nem tudom ki kémkedik utánam és mit akarhat tőlem. Szándékosan ügyelek arra, hogy minden rendben legyen velem kapcsolatban és erre tessék. Lett egy „rajongóm”, akire nem számítottam.
- Készülj Lockjaw, most szembe fogunk nézni vele! – biztatom a kutyát, legalábbis a célom ez volt. Nem akartam a képességem használni, ki tudja kivel van dolgom. Lehet egyszerűen csak kérdezni akar valamit és én nem adok neki lehetőséget, mert eljövök, meg sem állok sose. De most lefogom rendezni ezt vele, nincs mese így egyszerűen csapdát állítottam neki.
Legalábbis fejben ez elég jól nézett ki, csak a kivitelezéssel volt dolgom már. Útelágazásához közeledtünk, aminél választanom kellett, hogy tovább megyek vagy zsákutcába fordulok és szembe nézek vele.
Előre siettem Lockjawwal, mintha csak szaladni akarnék vele egy kicsit, hogy így motiváljam őt a mozgásra. A kisebb földibb alakjában is megmaradt a gömbölyded formája és ettől volt ez a csoda bulldog olyan hihetetlenül aranyos. Ezt az álcát használtam fel most az ellenfelem ellen is. A cuki kutya külsőre ugyan ki gyanakodna? Ki? Senki.
- Most! – biztattam Lockjawt, hogy vigyen egy kicsit vissza és a követőnk kerüljön elénk.
Ez sikerült is, szépen meghúzódtam az épület falához simultam és úgy figyeltem a történéseket. Az alak tényleg gyanús volt és nem is kicsit! Engem keresett és nem jó szándékkal. Elsőre embernek tűnt, de lehetett bármi más is. Én még nem kockáztattam. Volt nála valamilyen kommunikációs eszköz is, ezt, ha nem is ismertem fel jót nem jelentett.
De aztán megfordult és megpillantottam az illetőt! Maximus egyik követője volt az, nem emlékszem a nevére, de a jelenléte itt csak egyet jelentett!
Gondolkodás nélkül támadtam, sejtettem, hogy azért figyelt meg eddig, mert hozzá akart vinni! Én pedig nem vagyok hajlandó segíteni neki. Lefogadom, hogy újfent a családom ellen áskálódik valamit és azt hiszi a segítségére leszek. Pedig nem!
- Menj vissza oda, ahonnan jöttél! – egy szellő löketet küldtem rá, nem túl erőset, nem bántani akartam csak rávenni őt, hogy haza menjen és engem békén hagyjon. Most a tűz, mint támadási lehetőség nem játszott, azzal nagyobb feltűnést keltek és azt nem akarok. De ha azt hittem, hogy ez a kis szellő megteszi a hatását, hát tévedtem. A visszatámadásra készült.

...