Annyira imádom, annyira lelkesítő az optimizmusa, hogy engem is fel lelkesít. Csak hangosan elnevetem magam, persze lihegve, igyekszem, hogy a tüdőm épp ne szakadjon ki torkomon keresztül.
- Igazad van, két mester állt neki, nyilvánvaló volt a siker. - nevetek tovább, de inkább torz krákogásnak tűnik.
Majd komolyra fordítva a szót, miután levegőt is kapok, és kifújtam magam, hisz minden perccel jobban, és kipihentebbnek érzem magam...
De tényleg jó, hogy úgymond idejében észre vettük, és tettünk ellene. Viszont így sem kizárt, hogy pár elszökhetett a rajtól, esetleg petéket raktak a városba.
- Valóban, de attól függetlenül is, mindenképp tartsuk nyitva a szemünket. Ki tudja, lehet több fészek van. Nem ismerem ezt a fajt, még nekem is újdonság. - ahogy haza megyek készítek is róla feljegyzést.
A hasonlatán megint fel kell nevetnem, imádom ezt a fazont.
- Igen jó kis csapat voltunk, majd még valamikor darálhatnánk szörnyeket ha ráérsz. Bár úgy hallom elég sok elfoglaltságot akad, Viking uraság. - igyekszem én is épp oly pozitív lenni, mint ő. Remélhetőleg ennyien voltak, és nagyon remélem, hogy nem csak itt, és a környéken. Nem tetszik ez nekem, ismeretlen szörnyek...
- Hm jól hangzik, tudnék enni. Mondjuk én mindig tudnék enni. - a jó anyagcsere, és az erő... hm, imádom. - Menjünk Vikingem, és boldogíthatsz remek történeteiddel tovább. - vállon veregetem, bár a pacsit túléltem, lehet egy erős hátba csapást tőle nem biztos. Bár engem se kell félteni. Ismét megtörlöm a tőröket, bár úgy látom nagyon megrongálódtak. Eléggé sokat használtam ma őket, és nem hogy eltompult, valahol meg is csorbult. Lehet kuka lesz belőle, de lehet megtudom javítani. Az tuti, hogy egy  kiadós kaja után, majd jöhet a kiadós szundi...

Csak mosolyogva hallgatom, nem igazán tudok ezen kívül mást tenni. Én csak annyit tudok a kultúrájukról amennyit olvastam, és a mitológiájukról is. Nem volt hozzá szerencsém több betekintésre, így iszom minden szavát csupán, és bólogatok. Jól eső tűznél hallgatni izgalmas történeteket, kicsit arra emlékeztet mikor Apa engem, és Cullent kivitt terepre, de végül egy táborozás lett belőle, és megosztotta a régi történeteit. Csak nevetek, mikor arról beszél, hogy ő medve módjára harcol, az illik termetéhez.
- Nos ha ez a harcmodor bevált, miért ne? Mindenkinek meg van a szerepe a harctéren, ha még össze is tudnak dolgozni az emberek, úgy a legjobb. - volt már szerencsém összeszedett harchoz, és kevésbé össze szedethez is. Nem hiába vagyok inkább magányos farkas, főleg mióta gyakorlatilag sérthetetlen vagyok.
- Őszintén szólva, legalábbis én, vagyis a családom nem igazán tanulmányozzuk az állatokat. Tapasztalataim szerint, inkább azt a harcművészet szoktak. - nekünk jóformán csak a fegyverekhez kell érteni, és a szörnyekhez, hogy melyik ellen mi jó.
Viszont most, hogy bementünk a barlangba, és megláttuk a meka szúnyogot, ilyet még nem láttam, és őszintén szólva most először érzem azt nem tudom mit kéne csinálni. Nem lehetek teljesen vakmerő, mert nem tudom Volstagg viking mennyire halhatatlan. Így elkezdek a kaszabolásba, de hát... mintha jönnének újak, és pótolná a meka hiányosságait.
Hirtelen pár centire az arcomtól fáklya lebben el, és ahol oda ért folt keletkezett. Kiakadnak a szemeim.
- Fuh szép volt vikingem. - vigyorgok, majd a szétszórt darabjait kaszabolni kezdem. Majd vázolja Volstagg a tervet, és kivételesen engedelmeskedem, mert jó terv, és én ennél jobbat nem tudok felmutatni. Makacsságommal itt, és most nem érek semmit, ezt be kell látnom. Így támadok, és támadok.
- De azt hiszem ez beválik. - lihegek. Szívósabb vagyok egy átlag embernél, de azért fáradok én is, annyi hogy hamar kitudom pihenni. Igyekszem, minél gyorsabban meg ritkítani őket.
Mikor már csak egy pár darab maradt, kapkodom a levető. Volstagg csapja le az utolsót.
- Hát ez... ez...- mutatom neki, hogy egy pillanat. - ... szóval ez... gyors volt. - szerintem már egy órája csinálhattuk...
- Szép munka volt Viking. - vigyorgok, majd miután fel tudok egyenesedni tartom fel a mancsomat egy pacsira. Remélem tudja hogy kell pacsit adni,és nem töri el a kezemet.
- Jóó ötlet volt a tűz, őszintén hirtelen eszembe se jutott volna, még kellett volna jó pár .. perc, óra.. - nevetek. Pedig eléggé kreatív szoktam lenni...

Csöndben hallgatom történetét, vagyis élménybeszámolóját, vagy minek mondjam. Mint említettem már többször is, igencsak lenyűgöz a norvég mitológia.
- Élmény a történelem egy darabját első közből hallgatni. - vigyorodom el. - Igen, az is tetszik náluk, hogy a nők egyenrangúak. Sokat olvastam  témáról, sorozatokban is eléggé nyilvánvaló volt, hogy valójában a nyerségükön kívül a vikingek nem voltak ám annyira barbárok. Na jó, harcok közben talán igen, mert tudták mi vár rájuk ha elesnek, és félelem nélkül keményebb harcosok voltak.
- Eléggé figyelemre méltó, és hát még a vikingeket tartották barbárnak. Keresztényes okkal dúrvább dolgokat műveltek "Isten" nevében. - rázom a fejem. Az egyházról mindig is megvolt a véleményem. A hit nálam eléggé érdekes téma.
- Akkor ebben is szerencsések vagytok Asgardiak. Ami a választási lehetőséget illeti, meg az isteni létet. - forgatom a szemem. Nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen részletesen beszámolt. Nagyon jó hangulatot adott a tábortűz mellett, és sokat megtudtam róla, és a vikingekről. Fene gondolta volna, hogy az estém ilyen kanyart fog venni.
- Star Wars, mese? - körbe nézek riadtan. - Ezt jó uram jobban teszi ha halkan mondja, még valaki meghallja. - nevetek fel, célozva a star wars fanokra. Én is mindet láttam, és szeretem, de nem mondanám magam túl nagy rajongónak, de bírnék egy fénykardot én is. De akkor tök gáz copy lenne a másik vadász szemébe. - Hát rajongását keveri a munkával, végül is menő.
Leginkább a számszeríjat pártolom. Rendes íjjal is tudok bánni, de nem gyakori fegyverem. Sőt ami azt illeti eléggé ritka. De például csendes, becserkészett támadáshoz egész jó, ha nem akarsz lebukni... mondjuk mindig gyorsabb egy távcsöves puska. - kissé elkalandozok.
- Fogalmam sincs ezekbe mennyi méreganyag lehet, ha van egyáltalán. Rajtam nem tudjuk letesztelni, nem hatnak a mérgek. Ne aggódj. - mosolyodom el. - Eléggé szívós vagyok.
Sóhatok a barlang bejárata előtt... hát rendben, akkor menjünk.
- Hajrá. - izgatottság jár át, bizseregnek az újaim, kiket, miket találunk itt.
- Mi a franc ez? Komolyan Megazordá alakulnak? - térnek vissza a power rangers ismereteim. De ebben a formában nagyon nem tetszik.
- Ezt nem mondhatod komolyan... - előveszem a törjeimet, jobb híján,mivel ma estére nem készültem nincs nálam semmi, csak a csizmámba még egy rövid csövű, és pár dobókés. Nem tudom ez a jelenlegi helyzeten mennyire segítene...
- Pont ezt akartam kérdezni tőled New York Vikingje... van e valami ötleted ellenük? Vagy maradjunk az üssük vágjuk bevált módszernél? - Majd egy csatakiáltással nekik is rohanok forró fejjel... jöjjön aminek jönnie kell, velem nem olyan könnyű elbánni.

Elmosolyodom, kissé szégyellem, de legendás szörnyekkel még nem volt dolgom, így kissé zavarba jövök. Jó lenne eldicsekednem, de csupán apám hőstettei, vadászatai, és trófeái legendásak, nem az enyémet. Még. Ugyanis minden álmom világot látni, és megtapasztalni ezeket, hogy én is tudjak ilyenekről mesélni.
- Sajnos semmi különleges, legendással nem volt még dolgom. De szeretnék én is így hírnevet szerezni egyszer. Apámnak vannak megannyi trófeái, és történetei. - mondom büszkén. Igen mióta úgy döntöttem vissza térek a vadászathoz, azóta az álmaim is vissza álltak.
- Attól függ kit hívsz pokolbélinek. A démonok nem igazán, ritkák. Teljes valójukba nem igazán tudnak ebbe a dimenzióba átjönni, de manapság egyre többet találkozni, megszállnak valakit. Kisebb démonok át tudnak jönni, de számuktól függően egyszerűbb elkapni. Nem kell megijedni, nincsenek ott minden sarkon. Általában ők célzottabban támadnak. - mint Danny-re. - De amik ránk támadtak, azok is valamik, amik onnan származhatnak. - sóhajtok, nem valami jó jel, főleg hogy sokan voltak... valószínűleg fészkük is van már itt.
- Tehát a Vikingek is olyanok, mint bármely más emberek: monogámok tudnak lenni, ha megtalálják életük párját. - vigyorgok. Manapság is sűrűn váltja ember a párját, ha olyan fajta, és nem találta meg az igazit, ez nem valami egyedi dolog.
- Ezt öröm hallani, látszik is rajtad, hogy boldog emberke vagy. - kissé játékos a hangom, ne vegye sértésnek, mert őszintén csodálom. Tényleg vidám, tényleg élettel teli, és ilyen egy teljesen boldog ember tud lenni.
Melegség tölti el szívemet, ahogy beszél a lányáról. A szemem egy pillanatra bekönnyezik, főleg, mikor az enyémet is megemlíti. Büszke lenne rám? Büszke volt rám? Ezt már soha nem tudom meg.
- Nagyon szép, hogy ilyen büszke vagy rá. Jó fejnek tűnik. - máskor, egy másik életbe talán meg is ismerném. A korán természetesen elnevetem magam. - Hát figyelj, én tuti 1000-től amúgy is megállnék a számolásban. - el se tudom képzelni milyen lesz ennyi ideig élni. Egyáltalán akarom e. Apám a kővel több száz évig elélt. De nekem nem szervezetemben van, és egy darabot adtam az öcsémnek is belőle. Nem hiszem, hogy ez örök, vagy hosszú életet biztosítana nekem, hogy szintén eddig éljek.
- Minél többet beszélsz a lányodról, egyre szimpatikusabb.  Akkor ezek szerint, nálatok általában nem ti választjátok meg kihez mentek? - őszintén érdeklődök. Tudom a vikingeknél is gyakori volt az elrendezett házasságok, de  ha jól tudom szabadon is dönthettek. Bár gondolom ez is a pozíció függő, a Jarl feltételezem ugyan úgy nem vehetett el akárkit.
- Akkor nagyon jó dolga van a lányodnak,  gondolom ezért is tesz meg mindent azért, hogy büszke lehess rá. - egy boldog gyerek, ugyanis nem lázad. - Köszönöm, hát meglátjuk, őszintén szólva, én a szerelmet vagy mit, rég elengedtem... - ismét valamiért Danny képe villan be, legszívesebben megráznám a fejem, mint egy rajzfilm karakter, hogy kirázzam őt belőle.
- Erre is azt tudom mondani, hogy vadász válogatja, ki milyen típusú fegyvert használ. A modernesítés folyton benne van a fegyvereinkben, egy ívelt kalózpengét is használhat valaki modern fémmel, vassal, szenteltvízzel átitatva, rúna faragványokkal. Vannak bombáink is, riasztóink. Folyamatosan fejlődünk, de mindenkinek megvan a saját stílusa ami egyedivé teszi, ami a fegyver használatot illeti. Láttam már fénykard szerűséget is például, de nem lett jó vége, az idióta levágta a saját karját. - forgatom a szemem. Jogosan lehet mondani, hogy a vadászok nem százasok.
- Nehéz volt a lányának lenni, máig az ha nem menekülök el. De voltak elvárások velem, és az öcsémmel szemben. Hamarabb terepre mentünk, hamarabb elkezdtük a kiképzéseket. Jóformán a gyerekkorunk nekünk kimaradt. Létezik, létezett vadász tanács. Legfőbb vadászokból állt, apám válogatta őket. Legerősebbek kerültek be, mindenki más stílusú.
Fogalmam sincs ez jelenleg, hogy működik. Azóta várom anyám levelét, melyben haza hív, hogy átvegyem apám helyét. Nem tudom, hogy haragszik e, vagy csak időt akar nekem hagyni, amíg rá nem jövök, hogy ezt nekem kell megtennem, magamtól.
Hát igen én is jobban eltudtam volna képzelni festményeket, virágokat a falon. Bár volt ezekből is, de csekély számban, anyám azért próbálta otthonossá tenni a vadászlakot.
- Tehát, ezek szerint megtetszettek a lőfegyverek. Én is szeretem őket, inkább preferálom a távoli harcot, annak pedig elengedhetetlen kelléke. Főleg a puskát szeretem, azzal aligha lehet hibázni. Viszont kétségkívül a rakétavető se rossz választás, ha nem akar hibázni az ember. Azt én még ki sem próbáltam. - esek gondolkodóba. Ilyen téren talán tényleg maradi dolgokat használunk, bár tény és való, hogy mikor használja egy vadász ? Szép lenne egy trollt le rakétavetőzni, aztán elárasztanak a darabkák...
- Uh igen? Ez jól hangzik, ez tök jó, hogy másik univerzumból jöttél, és így megbíznak benned, hogy előadást tarts. - mosolyodom el, mindig meglepnek az emberek, bár az is lehet én vagyok teljesen bizalmatlan.
- Köszönöm. - nevetek a Buffy-n. - Ő, őszintén szólva nem igazán szoktam megenni a szörnyeket. - lepődök meg, ez nem igazán jutott még az eszembe. - Én nem kísérleteznék vele, ki tudja milyen méreg anyagot tartalmaz. - bár tény, és való, hogy fogalmam sincs Volstagg gyomra, és szervezete mit tud feldolgozni.
A füst egyre aggasztóbb, és sűrűbb.
- Látni nem, de sűrű szárnycsapkodásokat mintha hallanék. - előkészítem a tőrömet. - Aztán lehet denevérek.. - nem is tudom melyiknek örülnék jobban.
A barlangból hirtelen előjönnek ismételten pár darab abból a démonbogárból. De töredéke annak, mint amennyien voltak az állomáson, szinte azonnal meg is szabadulunk tőlük.
- Fuh.. akkor most a barlang?- nézek rá, kissé irtózom a borárszerű szörnyektől, ráadásul ez valami új, nem tudom mi fog minket bent várni. Kíváncsi vagyok, de azért undorodom is.

Olyasvalaki, mint én, többször is megkérdőjelezi magában a hitet. Mivel démonok létezéséről tudok, láttam, tapasztaltam a velük lévő borzalmakat.. De soha nem láttam angyalt. Így az ördög létezése számomra adott, Istené megkérdőjelezhető. Miben hiszek? Nem tudom.
- Magamban kell hinnem. Hiszek abban, hogy valami van a halál után, szeretnék benne hinni. De nekem a munkám miatt, több vallásban is járatosnak kell lennem, így egyben semelyikhez nem tartozom. -Tudom kissé fura. Egyes vallások, rituálék lenyűgöznek, még varázslatokhoz is volt, szerencsém és kipróbáltam párat.
- Vadászok leginkább a lélekvándorlásba hisznek, és a pokolban. Amit szeretnénk elkerülni, mivel tudjuk mivel van ott dolgunk. - mosolyodom el kissé keserédesen.
Csak nevetek, mikor olyan élvezettel beszél az ételről. Én soha nem voltam nagy evő, mindig edzettünk, és formában kellett lennem. Persze inkább én nassolni szeretek.
Így ehhez nagyon nem tudok hozzá szólni, maximum annyit amennyit már megbeszéltük, az Amerikai konyháért nem rajongok...
Csak mosolygok kábultan, ahogy beszél a feleségéről. Nagyon szép, és féltékeny leszek.
- Azt hiszem erre mondják, hogy mindent felülmúló szerelem ? - nevetek. - Na de magunk között, ezeken a hosszú küldetéseken, félre szoktál kacsingatni, vagy így is tudod tartani a monogám életet? - na most derül ki mennyire is legyek féltékeny eme nemes kapcsolatra.
- A próféta szóljon belőled. - nevetek a szerelmi tanácsra. - De őszintén szólva, én sem vagyok könnyű esett. Mindig is a stílusom álcázta, hogy belül romantikus vagyok. Mindig arról ábrándoztam, hogy a párom szintén vadász, és együtt csináljuk, úgy hogy körbe utazzuk a világot. De hát ez nem olyan egyszerű, az emberek nem olyan egyszerűek, a bizalom... nem egyszerű. - sóhajtok. Nagyon fura ezekről az elzárt, és egyáltalán nem publikus érzéseimről egy idegen vikinggel megbeszélni. De hát... könnyebb mint egy ismerőssel, ez is biztos. Előttük sose mutatnám ezen oldalamat, fent kell tartanom a kemény, független nőt. Egy vadász, pláne egy örökös nem mutathat semmi gyengeséget.
- Több fegyverünk van, török, puskák, számszeríj, íj, kardok, lándzsa, és a többi. Minden vadásznak megvan az egyedi stílusa, és kedvenc fegyvere, amire specializálódik, de mindegyikhez érteni, értünk. - büszkén kihúzom magam.
Drakulán mindenki meglepődik, bár én is azt hinném, hogy csak mítosz. Viszont, mint apám örököse, és elvileg nekem kéne lennem a vadászok új vezérének, majd nekem is illendő lenne meglátogatnom. De eleve már ott gond van, hogy nem akarok vezető lenni... örököltem, tudom, de úgy érzem öcsém jobb döntés lenne, és nem tudom akarnék e ekkora felelősséget, és kereszttűzbe kerülni...
- Igen beleszülettem, apám volt az első vadász, szóóóval, igencsak a véremben van. - Apám történetét nincs most kedvem elmesélni, mostanában túl sokszor jön fel, én pedig nem igazán szeretek róla beszélni.
Felnevetek, mikor a haverjáról beszél, kicsit bele zeng a temető csendje. De tetszett a történet, szívesen harcolnék velük, az tuti mókás lenne, és nem unatkoznék közben sem.
- Puskáim, kettő is van, de most jelenleg nincs itt, nem vadászni indultam. - mosolyodom el. - De bírom ezt a két tört is. - vonom meg a vállam.- Nem, nem nem tűzünk fejeket sehova. Családi birtokunkon van, csak pár trófea, üvegekben, mumifikálódva. De mindig irtóztam tőlük. Szerintem undorító.- sóhajtok, megannyi rémálom...
- Nem köszönöm, csak korlátozná a mozgást.
Pislogva hallgatom a beszámolóját, majd csak füttyentek egyet.
- Több mindent tudsz a helyről mint én. Ezt még is honnan? - kérdezem vidáman, majd körülnézek.
- Viszont ha valóban így van, jobb vigyázni, és úgy tűnik, te ehhez jobban értesz. - szeretek főnökösödni, de most  Volstagg jobban tudja mi lehet itt, és amúgy is kíváncsi vagyok hogy alakul a dolog, így kivételesen rá bízom magam.
Akkor hát tűz...
Megyünk és tűzet rakunk, majd megtörlöm a kezem és csípőre tett kézzel nézzel kerül.
- És most Viking uraság?

Hmm, kicsit elgondolkodom azon, amit mond. Tehát a túlvilág, hit is lehet más, az univerzumok között? Nagyon fura, ilyenbe bele se gondol az ember. Vajon az én egyik másik verzióm milyen lehet? Lehet egy leküzdött kertvárosi család anya? Fuh de rosszul lennék a látványától is.
- Fuh, értem, akkor ez az egész bonyolultabb, mint gondoltam. Fura hogy ilyen dolgok is különböznek. - Strange-ről természetesen hallottam, mágus vagy mi. Érdekel a munkássága, gondoltam már mióta itt lakom fel kéne keresni, de nem tudom hogyan is kéne hozzá bejelentkezni, illetve mindig voltak egyéb teendőim.
- Mindig is érdekesnek találtam a vallásotokat. Tulajdonképpen tudjátok hova kerültük, ha meghaltok, és ez kevésbé éleszt félelmet, azért voltak a vikingek is olyan vakmerőek. - Hát én lehet viking voltam előző életemben, mert mindig is lenyűgöztek. Amúgy menő lenne. Volstagg-ot is menőnek tartom.
- Nagyon jól hangzik, add meg az elérhetőségedet, és muszáj lesz egyszer beülnünk oda, még jobban felcsigáztál. - és főleg az ő társaságába. Csinálhatnám azt is csak simán beülök egy nap, de igencsak izgalmas lehet vele együtt, biztos jó sztorikat is mesélne. - Mindenképp betérünk oda. - vigyorgok, majd elgondolkodom. - Őszintén szólva, soha sem kedveltem túlzottan az Amerikai konyhát. Nekem mindig is túl zsírosak, megterhelőek voltak. - még úgy is, hogy jelenleg nem árt meg, még sem szeretem mikor a fülem tövéig ül a zsír.
Mikor a nejével való szerelemről beszél viszont elpirulok. Annyira... őszintén mondja. Kőkemény szívem mögött mindig is romantikus lélek lapult, mindig szerettem egy társat, akivel együtt harcolunk, utazunk, és éldegélünk. De egyik csalódás volt a másik... a másik van egyáltalán? Fogalmam sincs Dan érez e valamit irántam egyáltalán. De ahogy ezt az egészet hallottam Volstaggtól, zavarba ejtő, hogy rögtön ő jutott róla eszembe.
- Ez nagyon szép dolog. Irigykedem. - mondom ki hangosan őszintén, amin magam is meglepődök, nem vagyok az az érzelgős fajta. Manapság pláne nem. - Azért biztos hiányzol neki. Haza tudsz jutni? - Kaine is más honnan jött, ezt tudom róla. De ő speciel nem tud erre megoldást, meg úgy tűnt nekem nem is szeretne. Itt sokkal jobb dolga van, nem hibáztatom. Volstaggnak viszont odaát van a felesége, gyermekei. Azért ez nem lehet könnyű. - Öhm... valaki,valami van... - sóhajtok. - De nem, nem semmi komoly. - Vagy igen? Nem akarom áltatni magam, és idióta lenni, hogy én komolynak venném , ő pedig bármikor eltűnhet...
Na jó, gyors téma váltás.
- Értem , biztos sikerülni fog. Ha nem akkor szólj, segítek eljutni oda. - ha legalább családjához nem is, de itteni népéhez eljuttassam.
- Rendben, majd szólok, jól jött itt is valaki, ha vészhelyzet lenne, köszi. De ez rád is tartozik. - ha ő kerülne bajba és kell egy püfölés, természetesen benne vagyok.
Majd kérdéseket tesz fel miközben elindulunk, csak elnevetem magam. Miért mindenki Drakulával jön?
- Sok fajta szörny, lény létezik, mint ahogy állatok is. Köztük is különbözőek, van kik falkákban élnek, van akik magányosan. Vannak ártatlanok, akik csak békét szeretnének, és élni, ők nem bántanak embert. Vannak akik csak az ösztönük vezérel, van akik heccből, vagy épp önvédelemből ölnek. Sokan vannak, nekünk a dolgunk, különbséget tenni köztük, és békét teremteni. - legalábbis apám idejében. - Drakulával nem harcoltam, kislány voltam, mikor apám megküzdött vele. Egyébként jó arc, csak néha nem bír magával. - vigyorgok.
- A temetkezés, akkor hasonló mint az itteni vikingeké volt. lenyűgöző, nekem mindig is jobban tetszett,főleg a hősi halál rész. Sokkal spirituálisabb. A vadászok is elégetik holtjaikat. De kevésbé ilyen meghitt módon. Sokkal jobban örülnék ilyen temetésnek, amit felvázoltál, és ez a visszatérés dolog se rossz. Itt attól függ ki hal meg, és milyen módon, de általában itt is piával, és kis beszélgetéssel rendezzük el a temetéseket. - de nem olyan varázslatos módon. Mikor megemlíti, hogy még lelkeket tudnak halál után visszahozni, ökölbe szorúl egy pillanatra a kezem. Apámra gondolok, hogy ha mi ilyen tudnánk, és nem félnénk a fekete mágiát, mi is vissza tudnánk hozni...
- Varázslatok helyett, ősi erősítő rúnákat használunk, illetve vallási dolgokat, például kereszt, szentelt víz, és ezüst. A vadászok emberek, nem rendelkezik az átlaguk képességekkel. Én egyedi vagyok, apám öröksége, mi erősebbek vagyunk egy átlag embernél. Általában inkább tapasztaltak vagyunk, edzettek, tudjuk melyik szörny ellen mi a legmegfelelőbb fegyver. Nekem van két puskám, amikben különlegesen öntött, szenteltvizes ezüst lövedék van, melyekben rúnák vannak vésve. Ezzel is sokkal halálosabb. Bizonyos kések, török és a többik is ilyen módon készülnek. - hm tök menő a szakmám, mindig elfelejtem. Már kimondatlanul visszatértem vadászként, mindig elfelejtem mennyire szeretem csinálni. Jól esik kibeszélni, és hogy valakit érdekel. Bár mióta Danny-vel lakom sűrűn beszélgetünk fegyverekről, taktikákról, adunk tanácsot egymásnak. Még is más egy kívülállónak, aki harcos, de nem teljesen úgy mint mi.
Közben megérkezünk a temetőhöz, miért van egy temetőben miért hidegebb, és nyirkosabb, mintha kilépek a kapun, az utcára. Kicsit összerázkódom. Megyünk pár lépést, és mintha látnék egy ilyen dögöt elrepülni felettünk.
- Lehet egy barlang van a közelben? - ha igen akkor még többen lehetnek, de miért menekültek ki annyian, akik betámadtak az állomáson? Ha mázlink van csak költözni akartak...

Szégyellem, de kicsit nehezemre esik értenem tényleg, amit mond, így koncentrálok, és lehet kicsit érhetetlen lehet az arckifejezésem közben. De elnevetem magam a végére.
- Menni fog az, nem olyan nehéz! - biztatom nagy lelkesen. Ugyanis nagyon jó fejnek tűnik.
Kihúzom magam büszkén, arra, hogy nagyon jól tudtam a Valhalla dolgokat. Mondjuk nekem illik is tudnom a mitológiát, de mondjuk sosem voltam jó elméletben, így attól még nem vagyok profi, és szakértő. A norvég mitológia, csak pont ennyire érdekel.
- Uh Variánsok is voltak? Mármint akkor a Valhalla téren és időn kívül létezik? És létezik... - gondolkodom el hangosan. Ez elég jogos kérdés.
- Mármint, hogy valaki aki él, megpillanthatta a túlvilágot? Én magam ilyen embert nem ismerem. Ez sötét mágia mifelénk, nem tudom, hogy bárki aki használ e ilyet, dicsekszik e vele... - bár én is elgondolkodtam szellemidézésen, és a többim hogy beszélnem kell még utoljára apámmal. De mindig arra jutottam, soha nem lehet tudni ki jut át, egy kis résen is...nem játszunk ilyenekkel.
- Nem, azt a kocsmát nem ismerem. Tényleg? Te lettél a reklámarcuk? Hát akkor jól csinálják, kaptak egy ízig vérig igazi vikinget, annál jobb marketing nincs. És megérdemelték az arcodat, olyan a sörük? - nos fontos a hitelesség, hogy tényleg a Vikingek között érezzem magam, miközben iszom azt a sert.
- Hát megértem a feleséged, bár én csak képeket láttam, meg a tv-ben. De nem rossza a pali. - netek. - De akkor nem vagy valami féltékeny típus, bár biztos a nejed bolondozott veled.
Kicsit elgondolkodom hogy mit halhattam róluk, de tényleg semmit szinte. Gondoltam, hogy kíváncsiságból elutazom oda turistáskodni.
- Hát figyelj, lehet szerezni pilótát aki mindezek nélkül is átvisz, jó pénz fejében. Illetve feketén vízumot csináltatni, de ezt természetesen nem ajánlom. Egyébként őszinte leszek veled, nem tudom hogy megy ez ... főleg nem e világi embereknél. - pedig ha kell segítek neki szívesen, oh az a marha jó szívem mostanában.... miért akarok mindenkinek segíteni?
- Mármint a vadászokat keresni? Nincs elérhetőségünk, ha csak mi nem adunk oda egyet. Általában csak ott termünk, ahol természet felettit tapasztalunk, vagy az aki ismer minket. Nem reklámozunk. - legalábbis remélem jól értettem a kérdését, ha nem úgyis kijavít.
A következőkre csak felnevetek.
- Rendben, nagyon szépen köszönöm a figyelmeztetést. - kacsintok, majd megtisztítom pengéimet, majd visszahelyezem őket a helyükre.
- A temető nagyon jó tipp, szerintem kezdjük ott. Ott a nyirkosság is szerintem pipa. - biccentek, majd elindulunk a temető irányába. - Jártál már itteni temetőbe? Nálatok mások a temetkezési szokások, nem?

Nem várt fordulatokkal van teli a nap. Még jó, hogy visszatértem a vadászathoz.Az viszont marha menő lehet, minden nyelven érteni. Ez a képességem sajnos viszont nem adatott meg, még tanulni sincs érzékem más nyelvhez. Csak elnevetem magam a modern megfogalmazásán.
- Igen, nagyon Pöpec, öreg. Egyébként jól áll a modern beszéd, de ez a verses forma is... elég nehéz lehet. - vigyorodom el, bár látszik neki inkább a régi nyelvezett könnyebb valóban.
- Valhalla nem az a hely, ahova hősi halált halt, harcosaitok kerülnek? Ha csatába, kezükben halnak meg, és Odin csarnokába örök harc, és ünneplés? - oh igen, szeretem a mitológiát, szóval... mondjuk ki tudja a valóságban, vagyis náluk ezek mennyire igazak.
- Midgard Buffy-ja ez nagyon tetszik. Megtartom. - nevetek. Nagyon jópofa az öreg Viking.
- Oh, én megannyi szörnyre vadászok, vérfarkas, vámpír, fura bogarak... kisebb démon szerű lények... Volt egy két érdekes, de semmi említésre méltó. De ha meghívsz egyszer sörözni, örömmel felelevenítek pár érdekeset. - mennyire lenne menő egy, vikinggel sörözni! Oh, ehhez a megfelelő kocsmát is meg kell találni!
- Értem, akkor lehet ez már valami más lesz... máig bukkannak fel új lények. Thor mi? Az jó csávó.- ennek elvileg köze van a multiverzumokhoz, még otthon hallottam egy vadásztól, de nem vagyok otthon annyira a témába.
- Hűha, hát te akkor sokkal több izgalmat tudsz mesélni. Szóval Asgard, mi? Sajnálom, nem lehetett könnyű... igen hallottam az itteni Asgardiakról, egy vándor vadásztól. - imádom hallgatni a történeteiket, én is gondoltam rá egyszer felcsapok vándornak, de nekem fontos az otthon melege, nem hiába van megannyi máshol.
- Értem, vadászok is szoktak átjárókat találni, és bezárni, bár már évtizedek óta nem hallottam erről példát. Ilyennel pont nem, de van egy kisebb démon, aki hasonló, de sokkal kisebbek ennél, és kevesebben vannak. Ők amolyan felderítők, és nem támadnak, csak ha utasítják őket.- kutatásaink, és megfigyeléseink szerint legalábbis.
- Oh hogy még ilyened is van, köszönöm. - elveszem tőle, majd én is a tőrjeimet gyorsan megtisztítom. - Vehetnék példát rólad, megannyi dzsekit kidobtam, mert egyszerűen az újába törlöm... - nevetek.
- Visszatérve, valóban jó lenne a fészküket megkeresni, és felégetni, már ha van ilyen. Egyikünk se ismeri, nem tudom milyen területre petéznek. De elég sokan jöttek egyszerre, így szerintem a közelben lehet.