Büszkeségtől dülledő mellkassal közeledék a könyvtár kicsiny étkezdéje felé. A szervezet vezetői hallák híremet, az interneten szárnyalva terjedő, asgardi témájú podcastom és a szakácsmérkőzés hamarosan bemutatásra kerülő adásainak előzetesei pedig meggyőzék őket, hogy a Bölcs Volstagg történetei biz' gyermekfüleknek is valók valának. Eme hűvöskés, ámde napfényes napon vitatám meg a részleteket az Asgard meséi című zenés-prózás rendezvényről, hol a szavakkal én bűvészkedhetem majd, előadásomat pedig kiegészíti egy kamarazenekar. Teljes lelkesedésbe jövék és mihelyst a megbeszélés végére érve búcsút vevék tőlük, meg kívánám jutalmazni magam néminemű édes süteménnyel. Kikérém a pultban látható összes tálcát, de nem adák oda mondván, más érkezőknek is jár cukorteli eledel, de ha legközelebb érkezék, nekem külön rendelendők leszének. No hát e figyelmesség megmelengeté bensőmet és így csekély jussomat örömmel fogadám, sőt teát is kérék. Megkapék egy tálcát rajta torták négy válfajával és egy gyümölcsös, valamint egy krémes tésztával, no meg egy csésze gőzölgő rooibos itallal. Szavaimtól és visszatérésem ígerététől oly derű üle ki a felszolgáló leányka orcájára, hogy már ezért megéré.
A vendégsereg népes e napon, ezért épp csak lelék helyet. Egyetlenegyet és sietnem kell, nehogy más megelőzzön. Gyermekeim kedvelék a játékot, melyben egyetlen ülő körül rohangálva kelle megtalálniuk a pillanatot, melyen lehuppanhatnak. E kacagással kísért versengés jut eszembe, midőn midgardi öltönyömet megigazítván az asztalhoz járulék és köszöntém a fiatal lányt, kivel szemben a hely árválkodék.
- Tüneményes délutánt, kedves leányka! Megengeded-é, hogy a Asgard Oroszlánja győzedelmeskedjék, ahogy mindig teszi és helyet foglaljon asztalodnál! Csupán elfogyasztanám ebéd utáni kis desszertemet és nem volnék terhedre, hacsak nem kívánád csevejjel elegyíteni kávéillatú ejtőzésed!
Minduntalan elfeledém, hogy manapság már kevesen fonnak efféle hálókat szavaik szövőszékén és ha mégis megtevém, abba bizony belegabalyodnak e kor gyermekei, kikecmeregni pedig nehezen tudnak. Megkísérlém hát mai nyelvre fordítani mondandómat.
- Szabad? Nem foglak zavarni!
Illedelmesen és kedvességgel fogadá kérésemet, ezért le is telepedék asztalához.
- Szerfelett barátságos a tudás e belvárosi barlangja! Először járék itt, de New Yorkban gyakorta megfordulék. Manhattan utcáinak köveit is nem egyszer illeté már bocskorom talpa. Igen, ismerős vagyok erre. Téged mi szél hoza a könyvesházi finomságok közé?
Emelem csészém és belekortyolok a teába. Mmm, egy csipetnyi citromot elbírt volna, cukorból viszont csak keveset igényel. Bontom is a zacskót és hintek némi kristályt nedűmbe. Eztán pedig egyik, másik és harmadik tortaszelet is eltűne torkomnak mélységében, ahogy a leányka feleletét hallgatom.