Kaine története egyre érdekesebb. Őt magát fogom megkérdezni. Úgy látom, Topsfield csak a tények egy részét ismeri. Mintha valamilyen nagy kép rajzolódna ki a sok apró kis részletből. Ha Gateway is ilyen beszédes mágus lenne, jobban érteném a világot és a saját sorsomat is. Niel talán nem így látja, de sokat tanultam tőle. Örülök, hogy Wong megbízott a kiképzésével.
- Rád már most is szükség van. Később is így lesz, úgyhogy nem fogsz unatkozni. De talán az is segíthet majd valamiben, akit idehoztál egy jól működő világból.
Majd elválik. Ma már kicsit többet tudunk, hála a dédnagyapámnak. Abszurd és rejtelmes találkozás, mégis tanulságos volt ez.
Nem bánom, hogy Topsfield semmit nem mond a rögtönzött elméletre. A fejében szoktak összeállni a gondolatok. Nekem elég, ha akkor mondja ki őket, mikor már megvan a térkép egy-két világhoz. Nem is ez lenne a feladatom, de az ereklye reagált rám. Van lehetőségem segíteni, ezért kötelességem is segíteni. A világunkról van szó és még több másikról. Amikben többek között egy-egy Shard is él. Ha csak rájuk gondolok, már megéri.
Elismerő mosollyal nyugtázom, hogy a portálon át történő közlekedés már rutin a mágusnak. Ne kelljen csalódnom...
Az utolsó new yorki képen a hajléktalan elfárad az elfogyasztott alkoholmennyiségtől és aludni tér. Ismertem olyanokat, akik ugyanennyire nem találták a helyüket az életben. Mi ketten nagyon is tudjuk, milyen útra léptünk és hiába piszok nehéz, célt és erőt ad a tudat. Irány a Kamar-Taj!
Az égig érőnek tűnő könyvespolcok között szétnézek ugyanúgy, ahogy szoktam. Mégis körbevesz egy fajta nyugalom. Mintha itt nem kellene ellenségektől, támadóktól tartani. Pedig beférkőzhettek. Nem lankadhatok. El nem tudom mondani, mekkora élmény itt lenni, de most nem erre figyelek. Feladatom van. Mint mindig.
A szerzetesruhát viselők közül kilógok a hétköznapi viseletemmel és a sporttáskámmal. Ide nem szokás fegyvert hozni, azt hiszem. Ettől még nem teszem le, ami nálam van. Topsfield rögtön munkához lát. Nem szólok bele, nem zavarom meg. Figyelem a környezetünket. Legfőképp arra koncentrálok, hogy felfigyelt-e ránk valaki. Eddig úgy tűnik, hogy nem. Mindenki teszi a dolgát. Lerakom a sporttáskát a lábamhoz. Őrként viselkedem, feszesen állok, karba tett kézzel. Egy mozdulat előrántani a pisztolyt, ha szükség lenne rá. Néha rápillantok a firkákra. Nekem semmit nem mondanak. Nem baj.
- Hallgatlak. Ne tarts attól, amire rájöttél. Elindultunk a világkatasztrófák megállítása felé. Erről van szó.
Ha ismerteti, mire jött rá, figyelek, de közben ugyanúgy monitorozom a helyiséget. Érdekes ez a könyvtári levegő. Nem olyan állott, mint azokban a könyvtárakban, amikben eddig jártam.

Topsfield még mindig zavarban van, de már nincs annyira padlón, mint mikor rátaláltam az öltözőben.
Egy félmosollyal jutalmazom, hogy értékeli a tetteimet. Jól is esik, de inkább az számít, hogy megfogadja a tanácsot és akármekkorát zakózott, hajlandó felállni az esésből. Kaine-nel van néhány közös vonásunk, ezek szerint jól láttam azon a sötét éjszakán is.
A Kamar-Taj könyvtárában még jobb érzések töltenek el. Őrzők-védek, de ahogy a szorgoskodó srácra nézek, az a legnagyobb öröm. Munkában van. Arra volt szüksége, hogy kimondja, ami nyomasztja. Velem beszélhet ilyesmiről és Gateway is nagyon jó hallgatóság tud lenni. Akkor is, ha már mindenről tud. Ami viszont fontosabb, a srác újra erőre kapott és már nagyban számol, nyomoz, tervez. A probléma nincs még feloldva, de a mágus edzőpartnerem jó irányba indult el.
- A katona a szakmám megnevezése. A rendfokozatom őrnagy volt. Rangban vagy beosztásban felettem állótól a szabályos parancs így szólna: Bishop őrnagy, pihenj! Olyankor váltunk testtartást.
Meg is mutatom és a saját parancsomat teljesítve lazább állásra váltok, karjaimat leengedem, lábaimat nagyon enyhén behajlítom.
Topsfield jobban ismeri ezt a helyet. El tudom hinni, hogy kevés az esély a bajra.
- Szeretek ritka esetekre is felkészülni.
Nagyon remélem, hogy az anyja tényleg nem téved ide. A többivel elbánunk, ha valakinek tényleg elmenne az esze és itt akarna támadást kivitelezni. Vissza is váltok őrpózra.
- Ami csak a te kezedben működik.
Nem hagyom, hogy a saját fontosságát elfelejtse. Az ereklyére is szükség van és a használójára is. Az én jelenlétemben már működött, de az lenne a legjobb, ha nem kellenék az aktiválásához. Nagyobb szabadságot biztosítana a mágusnak. Szememmel lekövetem a járkálását. Ez zavaró, elvonja a figyelmemet a környezetről, márpedig inkább azt kell figyelni.
Mikor a mellkasom felé nyúl, reflexből megpróbálom eltolni magamtól a karját és másik kezemet magam elé kapom. Mint egy ütés hárításakor, ahogy ezt már láthatta az edzőteremben. Annyi a különbség, hogy most nem támadok vissza és nem is fogom le, csak a közelségét blokkolom.
- Ezt ne! Figyelek - közlöm röviden, hogy vigyázok a könyvre és rá is, de ehhez az kell, hogy ne bökdössön engem az ereklyével.
Topsfield súlyos szavakat ejt ki a száján. Süt belőle a felelősségérzet. Ezt nagyon jó hallani. Bólintok is, hogy vettem a kérést.
- Nem - válaszolok röviden a világunk kódjára. - Tehát van egy jó hosszú folyosód, amiből az összes párhuzamos világra számozott ajtó nyílik. Ha ez a folyosó egy zsebvilágban van, megvizsgálhatnád, hogy az onnan ide visszavezető ajtó, amire ezek szerint 6969 van írva, elárul-e még valamit? Lehet, hogy vannak árulkodó jelek, amikből lehet következtetni.
Nézve a világ egyik legbékésebb helyét és a legősibb tudás köteteit őrző polcokat valahogy megindulnak a gondolataim.
- Ha egy másik világból érkezett személlyel találkozol, meg tudod állapítani a származási univerzuma kódját?
Nagy az esélye, hogy én nem ennek a világnak a jövőjéből érkeztem. Nehéz ezt kideríteni, de rengeteg jel mutatja, hogy itt máshogy alakult a történelem. Nekem is hasznos lenne ezt tudnom, ha pedig Topsfield tud gyakorolni és rájön, melyik az én világom, még le is ellenőrizhetjük. Akkor pedig a legjobb lenne kijavítani, ami ott félrecsúszott. És Shard... Hogy ő hova került, az foglalkoztat a legjobban. De egyszerre csak egy dolgot. Hagyom a srácot számolni.

Topsfield nyugtató szavai most nem lényegesek. Az általam választott feladat ellátásához kell a póz, nem előíráshoz igazodom. Szabályos vigyázzállást is mutathatnék, ha valami igazán katonásat akarna. De nincs hülyéskedés. Csak kicsit állok lazábban.
Elmosolyodom. A mágussrácot nagyon felvillanyozta az az utazás világról világra. Mindketten erőnkön felül teljesítettünk, hogy túléljük. Ha kicsit lassabbak vagy dekoncentráltak vagyunk, most nem egy könyvtárban, hanem egy alternatív világ T-rexének gyomrában lennénk.
Ha itt végzünk, meg fogom kérdezni tőle, hogy van a prokodil. Most nem zavarom. Szemmel tartom inkább a tanítványokat, akik kötetekkel sertepertélnek. Ez egy fegyelmezett könyvtár. New Yorkban jártam hasonló helyen, mikor kutattam a jelenkor ügyes-bajos dolgai után, de sosem volt ilyen csönd. A személyzetnek rendszeresen rá kellett szólnia egy-egy hangoskodóra.
- Számíthatsz rám - mondom bátorító nézéssel.
Ez a "végrendelkezés" Topsfieldnél nem feladást jelent, hanem felelősségvállalást és önfeláldozást. Én azon leszek, hogy ő is túlélje. Ez az A terv. B tervként viszont készen állok az ereklye megóvására, ha az A terv nem sikerülne.
- Erre gondoltam. Ha egy másik világból próbálnál visszatérni és jól megnéznéd magadnak a 6969-es ajtót, talán rájönnél, miből tudod, hogy ez a 6969-as. Gondolom, egyik ajtóra sincs rászögezve a világ kódszáma - közlöm továbbra is a környezetünket figyelve.
A zsebvilágokra nyíló folyosó nem egyszerű. Tudás kell hozzá, mert térkép nincs.
- Az energiaelnyeléshez kapcsolódna? - kérdezem kételkedve.
Más sejtésem van. A mágus felajánlására megrázom a fejemet.
- Nem. Itt van feladatom és később máshol is lesz. De a saját jövőm egy elszúrt idősík, aminek a kialakulását meg kell akadályozni. Nincs honvágyam.
Veszek egy nagy levegőt. Ha valaki, akkor Topsfield kiderítheti, hogy mi az igazság.
- Sokáig biztos voltam benne, hogy ennek az univerzumnak egy alternatív jövőjéből érkeztem, ahová kissé más döntések vezettek, mint amit itt meghoztak a világot befolyásoló jelentős személyek. De már nagyon sok különbséget látok. Lehet, hogy egy másik világ jövőjéből érkeztem. Ezt szeretném megtudni. Ha multiverzum-szökevény vagyok, akkor ezért reagálhat rám a könyv úgy, ahogy azt tette és közelebb kerülhetünk a megértéséhez.
Ha pedig ezt megtudom, akkor van még pár kérdésem, de azokat megtartom magamnak. Mi lehet Sharddal? Ott van? Jól van? Segítettem rajta? Kell még segítenem? Ha nem ennek a világnak a jövőjéből jöttünk, akkor nem tudom, hova küldtem az átváltoztatója megölésével.
Kevésbé önző gondolatok jutnak eszembe.
- Mondtam neked, hogy vannak látomásaim más világokból. Főleg egyből jönnek, egy ottani variánsomtól, aki viszont eljutott egy helyre, ami hasonlít a folyosódhoz. Egy kristályterem, amiben minden kristályszilánk másik világokra mutat. Azon keresztül láttam más világokat is, víziókban. Te tudsz ilyesmiről?
A látomásokat már vissza tudom fogni, ha alkalmatlan időben jönnek, de nagyon aggasztó és megrázó eseményeket tudnak nekem mutatni. Tele bizonytalansággal. Reménykedve nézek Topsfieldre, úgy, ahogy nem sokszor láthatott. Ha van ismerete ezzel kapcsolatban, arra nekem is nagy szükségem van.

Nehéz elhinni, hogy ilyen pofonegyszerű megoldást is lehet választani. Nem értek a mágikus világhoz.
- Az egy film volt. A valóságban ha működik ez a módszer, akkor is kérdés, hogy milyen egyéb hatásai vannak? Örökre megjelölsz így egy kaput, de ezt csak te látod vagy akaratodon kívül segíthetsz másoknak is, akik át akarnak jönni, de jobb lenne, ha nem jönnének?
Hallhatja, hogy nem lebeszélni akarom róla. Én mindig a veszélyforrásokat keresem, hogy megóvjak másokat és magamat. Lehet, hogy van biztonságosabb praktika. A Hobbit alapjait ismerem, az Alienről csak hallottam, hogy alapmű. Annyit értek, hogy a halálhoz nem megyünk. Nem hát.
Némán bólintok, hogy történt valami az első találkozásunkkor. Legalább olyan borzalmas lenne neki az a látvány, mint amiket Gateway vízióiban láthatott. Nem ártana finomabban tálalni, elvégre nem is olyan régen még bűntudattal küzdött és nem lehet állandóan arra emlékeztetni, hogy a multiverzum tele van a gonosz énjeivel. Pedig tele van.
- Az ottani történelemnek nem szabad úgy alakulnia, hogy milliók haljanak meg, essenek fogságba és szenvedjenek egy megőrült világtól. A valóság megmaradna, de normális mederbe terelnénk. Megszületnék, de nem egy brutális világban. Sok ebben a feltételezés, de annyi biztos, hogy ha semmit nem teszek, minden újra megtörténik és marad az a sanyarú jövő, amit ismerek.
Ha viszont máshogy növök fel, a megrázkódtatások nem tesznek azzá, aki lettem és talán nem jövök el ide és talán nem változtatom meg a világot, sem ezt, sem a többit. Ez tudományos gondolkodás, tele teóriákkal, én viszont cselekvő vagyok. Gondolkodhatunk ezen, amennyit akarunk, még a legnagyobb mágusok se tudták biztosra mondani, hogy mi történik.
Mikor az eltűnésemről beszél, megint látomásom támad. Nem én tűntem el, hanem az, aki miatt az a másik világ romba dőlt. Egy harmadik világ. Az a jövőbeli énem most egyszerre elégedett, értetlen és ijedt. Ez rám is kihat. Egyre zavarosabb az egész. Nem hagyom most jönni a vízióimat. Levert a víz, ezért megtörlöm a homlokomat.
- Most mindketten nehéz kérdéseket teszünk fel. Csak nehéz válaszokat lehet rájuk adni.
De nem válaszolok.
- Nem is jó ötlet minden ajtó mögé benézni.
Például az Alien-világ rosszabbul hangzik, mint a dinók uralta vagy a hutt bűnözőké.
- Lehetséges, hogy ezt érezte meg az ereklyéd. Amennyi alakját mutattad eddig, akár kristálydarab is lehet. A látomásaim hiányosak. Nem tudom, mi az a hely, milyen kristályról van szó és hogy kerülök oda. Annyi biztos, hogy onnan lehet látni más világokat és talán utazni is lehet közöttük. Ahogy az időt is átjárhatóvá teszi. A...jövőbeli énem visszamegy annak a világnak a múltjába és tesz valami olyat, ami megszünteti az egészet. Látszólag. De ha ez megtörténik, hogyan láthatom mindezeket? Csak megmaradt emlékek lennének?
Azt érzem, hogy ezt nem tudom felfogni. Az előbb láttam az első olyan jelenést, ami teljesen kifogott rajtam. Szabályosan belefájdul a fejem.
- Topsfield. Azt fejtsük meg, hogy én melyik világból származom. Ha rólam megmondod ezt, akkor megtalálhatod az oda vezető ajtót és talán legközelebb mással is működik ugyanez. Ismersz másik világokból érkezetteket és én is. Ami nekem fontos...
Shard. Mi lehet vele? Hová küldtem? Összeszorítom a szemöldökeimet és gondterheltebb fejet vágok, mint valaha. Nem megy a készenlét, a tenyeremmel törölgetem az arcomat.
- Ha előcsalom a látomást...bele tudsz kapcsolódni valahogy? Én nem vagyok képes olyan mozit létrehozni, mint a dédapám ott a sikátorban. De a te erőddel sikerülhet és ha belelátsz a kristályhelyiségbe, onnan a többi világba is bepillanthatsz. Még az is lehet, hogy többet fogsz látni, mint én.
Ki kell fújnom a levegőt. A mellkasom hatalmasakat emelkedik. Ha el tudnék sápadni, most megtörténne velem. Az asztalra támaszkodom és mélyen Topsfield szemeibe nézek.
- Kockázatos, amire készülünk. Ha átadom magam a látomásoknak, csak félig leszek itt. Azt mondom és azt teszem, amit az ottani énem. Hívj felügyelőket, akik szemmel tartanak és ha kell leállítanak engem. Az az énem békésebb, szelídebb, de ha valakit meg kell védeni, akkor cselekszik. Ellenőrzött környezetre van szükségem, hogy biztosan ne legyen gond.
Kezdem is lecsatolni magamról a fegyvereket. A pisztolytáskákat szakszerű, begyakorolt mozdulattal veszem le, aztán felhúzom a nadrágom szárát és mindkét lábamról leveszem a késeket. Mindent a sporttáskába rejtek és ráhúzom a cipzárt.

Úgy látszik, Topsfield nehezen viseli, ha nem megy minden elsőre tökéletesen. Megfejtette a világok kódjait és tőlem megtudta, hogy nem csak mi léphetünk be ezeken, hanem rossz szándékú lények is. Kiábrándító tudok lenni, de a világ(ok) megmentése már csak ilyen. Ha többet ártanánk, mint amennyit használnánk, akkor mi sem lennénk jobbak az ellenségeinknél.
- Kitalálhatsz valamilyen védőmágiát, amin csak nagyon nehezen hatolhatnak át, de te gond nélkül be tudsz lépni rajta. Mint egy beléptetőrendszer, amihez csak te tudod a kódot. Meg mondjuk Wong és Strange. Ők biztos segítenek rájönni, hogy hogyan lehet ezt megoldani.
Én csak ötleteket tudok adni. Ha most a gondolkodásnál nem jut tovább, nem baj. Nem lehet elkapkodni az ilyesmit.
Bólintással adom a mágus tudtára, hogy köszönöm a felajánlást. Könnyen lehet, hogy tud valamiben segíteni. Fejemet megrázva, kézlegyintéssel jelzem, hogy semmi bajom. Semmi olyan, amin segíthetne.
- Akkor azt kell megakadályozni, hogy kijöjjenek a lakóik. Még egy védővarázs.
Még egy ötlet. Varázsszavakat viszont ne tőlem várjon!
Én is rápillantok a könyvre, ami már karpánt alakját is felvette máskor és lehet, hogy még sok alakja van.
- Abban a disztópikus világban megszereztek egy darabkát. Fene tudja, hogyan sikerült? Csak azt mondogatták, hogy egy másik bolygóra kellett menni érte és nagyon nagy ára volt.
Hirtelen eszembe jut egy legenda a shi'arok ereklyéjéről. Talán arról van szó, talán nem. Még várok azzal, hogy elmondjam. Nem akarok senkit félrevezetni. Topsfieldre nézek, mikor kijelenti, hogy odavinne minket. Próbálom a szemeiből kiolvasni, hogy mire gondol, miközben én egyszerre túl sok mindenen gondolkodom. Hogyan jutnánk el a helyre, amiről azt sem tudjuk, micsoda és hol van? Egyáltalán jó ötlet meglátogatni egy olyan világot, amiből sok más világ látható? Vissza tudunk jönni? Ártó lények nem törnek be a világba? Nem mi lennénk az elsők, akik rossz döntést hoznak egy ilyen helyzetben. Túl sok ez egyszerre.
- Jó - mondom rá az áment a pohár vízre.
Nem fog sokat segíteni, de jól fog esni. Ahogy Topsfield kedvessége is. Rendes gyerek ez. Elüt a variánsaitól. Miután fegyvertelenné váltam, leülök az asztalhoz. Érzem magamon ennek a világnak a súlyát és a sajátomét is, de még Apokalipszis világáét is. Erre születtem én, hogy ekkora súlyokat hordozzak? Igen. Ezért muszáj lesz elbírnom. Az egészet. Egy pillanatra feladom a készenlétet és becsukom a szemeimet. Nagy levegőket veszek és lecsillapítom magam.
Wong szavaira kinyitom a szemeimet. Mereven nézem őt és szó nélkül veszem át a vizet Topsfieldtől. Megköszönni is elfelejtem, pedig szoktam erre figyelni. A Legfőbb Varázsló őrültséget emleget. Lassan kezdek megbarátkozni az őrület gondolatával. Az a jövőbeli énem sem százas. Talán ez az a pillanat, amikor elindulok a téboly útján. Nem! Azt nem hagyom. Túl sok a feladatom ahhoz, hogy begolyózzak.
- Wong. A világ, aminek a látomásairól meséltem és amit a new yorki Szentélyben a tanítványaitok között jó alaposan megnéztem kimerítő víziókon keresztül, megint környékez. Azt a világot egy David Haller nevű srác rontotta el, mikor az időben visszautazva megölte az apját, az ottani Charles Xaviert. A mutánsok nem voltak elég erősek, nem tudtak kiállni Apokalipszis ellen, aki leigázta az Egyesült Államokat és az egész világra fájt a foga. Az időskori énem valahogy át fog kerülni annak a világnak a jövőjébe és segít, hogy vissza tudjanak menni az időben helyretenni azt a krízispontot, amikor Xaviert megölte a fia. Ezt egy kristályon keresztül teszik meg, egy kristályvilág darabjával. Lehet, hogy Topsfield ereklyéje is abból a kristályvilágból származik. Annyi látomást akarok előcsalni magamból, amennyit csak tudok és ehhez kérek felügyeletet, nehogy ártani tudjak bárkinek.
Ezt eldaráltam, tőlem szokatlan lelkesedéssel és a szememben gyilkos indulatokkal, amik annak a világnak a pusztítójára irányulnak. Megkínozta az idős Bishopot is, közvetlenül nekem is okozott fájdalmat, de amit a világgal tett, az az igazi bűne.
- Ha megértjük, mi az a világ és én hogyan kapcsolódom hozzá, talán lesz mód a tanítványod zsebvilágainak megfejtésére is.
Nem kérdezem meg, mit gondol, mert Wong kérdés nélkül is el szokta mondani. Nem érdekel, mennyire lesz dühös. Ha ez teljesen eszement ötlet, mondja ki ő. Az arcom viszont eltorzul, mert olyan erős látomásom támad, hogy... Már nem a könyvtár termét látom, hanem azt a kristályvilágot. Egy vak nő és egy kislány van velem. Őt ismerem! Magik az X-ektől. A nő búcsúzik tőle és felszólítja, hogy küldjön vissza engem az időben. Ezek a kristályok villódznak, minden szilánkjukban más világ látszik. Hol én, hol a prof, de még Topsfield is ott van.
- M'kraan, vigyél oda, ahová mennem kell - szól a másvilági énem, de az én számon is ezek a szavak szaladnak ki.
A vízió szertefoszlik, én pedig zihálva, tágra nyílt szemekkel nézek magam elé.
- Láttatok ebből bármit?
A kristály neve megvan.

Lehet, hogy képtelenségnek hangzik, amit mondtam. Mégsem bánom, mert Topsfieldet tartom annyira kreatívnak, hogy ha hall egy megvalósíthatatlan ötletet, arról eszébe jut egy megvalósítható.
Erre eltérünk a témától. Finoman terelem vissza, mert már értem, hogy több csapás is érte egyszerre.
- Sajnálom, hogy meg kellett válnod tőle. Te magad vitted vissza, ugye?
Az azt jelentené, hogy elindult az elfogadás útján.
- Darti jelenléte anomália volt és az ő visszaküldése befoltozta a tér-idő szakadását? Vagy csak segített, hogy ne szakadjon még tovább? - kérdezem próbálva megragadni a lényeget.
Helyes kis teremtmény az a dinoszaurusz és megteremtették neki a kellő életteret. Topsfieldnek jót tett egy kiskedvenc, még úgy is, hogy nem nála volt. Talán ezért még jobban örült neki. Másik állatkája még lehet. Ezt nem mondom ki, mert nincs itt az ideje. Felteszek inkább egy olyan kérdést, amivel visszatérünk egy gyakorlati dologra.
- Strange azért lenne dühös, mert új varázslatot találsz ki? Akkor kérdezd meg először, hogy mit javasol az ajtók védelmére?
Neki biztos lesz terve. Talpraesett fickó, tudja a dolgát. Topsfieldben is érzem, hogy ilyen lesz, de még sokat kell fejlődnie. Azon vagyok, hogy én is segítsem ebben.
A látomások és azok jelentősége viszont most rendkívül megterhelőek. Ha egy dinó itt tartózkodása is gond volt, az én jelenlétem mit okoz? És az se lehet szerencsés, hogy kapcsolatban állok más világokkal. De ha ez igazán égbekiáltó baj lenne, Wong nem hivatkozott volna erre, mikor rám bízta Topsfield kiképzését. Ez, légzőgyakorlataim és a pohár hideg víz helyreráznak.
- Jobban - felelem még mindig elgyötört hangon.
Mondandóm elején tartok és Topsfield megint kikészül. Végigmondom, nem kérdezek rá, hogy mi jár a fejében.
A Legfőbb Varázsló vonja kérdőre tanítványát.
- Van rá bizonyíték, hogy ő Xavier fia?
A névazonosság ijesztő lehet, de nekem nem elég. Ezen a világon nem tudok róla, hogy a Professzornak lenne egy fia. Sose mondta, pedig hallotta a történetemet. Igaz viszont, hogy ő is kiváló a titoktartásban.
Wong szavait már csak távolról hallom. Megmaradnak az elmémben, de képtelen vagyok reagálni rájuk. Máshol járok, szó szerint.
Amint visszatérek a testembe, reflexből igyekszem lesöpörni magamról a rázó kezeket. Wong harcművésznek sem utolsó, lehet, hogy megállít. Kell egy pillanat, mire rájövök, hogy megint itt vagyok. Felemelt mutatóujjammal jelzem, hogy kérek egy másodpercet. Nagy levegőt veszek, lehunyom a szemem és mikor kinyitom, érzem, hogy sokkal tisztább a fejem.
-  Ketten kísérték a jövőbeli énemet a kristályhoz. Egy idős nő volt az egyik. Vak, tejfehér szemű, ősz hajú, az arca kissé szögletes, férfias. Jósnak tűnt, de ez csak megérzés. A másik...egy mutáns lány ottani variánsa. Itt Ilyana Rasputin a neve, de sokan Magilnek hívják. A variánssal együtt léptünk be a kristályba, aminek addigra már tudtam a nevét. M'kraan. Minden szilánkjában láttam egy másik világot. Magamat sok különböző formában és Topsfield, meg Xavier variánsait. Mintha ez egy összekötő állomás lenne, ahonnan minden univerzum látható. A kislány erejével pedig valahogy... Meg tudtam kérni a kristályt, hogy vigyen oda, ahová mennem kell. Mintha a helynek öntudata is lenne.
Nem vagyok sokkal nyugodtabb. Wong minden szava igaz.
- Egy ilyen hely óriási kockázat. Ha rossz kezekbe kerül, leigázhatják az összes univerzumot. Apokalipszis ezt akarta tenni, helyette... Azt hiszem, a történet vége, hogy visszamegyek annak a világnak a múltjába, megakadályozom Hallert, hogy megölje az apját, az egyedülit, aki képes elérni, hogy az a világ a pusztulásba dőljön. Apokalipszis Kora nem jön el. Én pedig... megszűnök létezni. Ott is anomália voltam, itt is az vagyok. De úgy látszik, egyelőre még szükséges anomáliának számítok.
Azt is ki akarjuk deríteni, hogy biztosan másik univerzumból érkeztem-e vagy csak más időből. Amiket láttam, azok szerint még öregkoromban is megelőzök egy világkatasztrófát. De ezzel eltörlök mindenkit, aki abban a jövőben él. Megszülethetnek máshogyan, de azok a hősök vagy a megmentett, sanyarú sorsú emberek, akiket jövőbeli énemen keresztül megismertem, kitörlődnek a létezésből az egész idősíkkal együtt. Ez kezd átláthatatlan lenni.
Agresszív mozdulattal megrázom a fejem és a székről felpattanva teszek pár katonás lépést hátul összekulcsolt kezekkel.
-  Ahogy mondod, Wong. Világokkal és életekkel nem játszhatunk. De ha megakadályozhatunk olyan eseményeket, mint egész kontinensek pusztulása, világuralom egy őrült kezében, akkor talán megéri kinyitni olyan ajtókat, amiket más körülmények között nem tennénk. Nem áldozok fel egy világot se. Ezt is meg akarom menteni, mégpedig Topsfield anyjától. Amiket látok, azok segíthetnek megérteni a lehetőségeinket. Gyűjtsünk információt! Tegyünk védelmi intézkedéseket és végezzünk óvatos felderítést, mielőtt támadunk.
Megállok, egyik bokámat a másik mellé csapva. Mikor nagyon nehéz súlyokat érzek a nyakamban, akkor ezek a feszes, alaposan begyakorolt mozdulatok segítenek. Leesik, hogy a Legfőbb Varázslónak osztottam éppen parancsokat. Megfordulok és a szemébe nézek úgy, mint aki bármilyen eshetőségre felkészült. Topsfieldre is vetek egy pillantást. Hirtelen beugrik az a kép, amikor a variánsa ránk támadt és ezért úgy nézek rá, mint akitől tartani kell. Összeszorított szemekkel űzöm el a gondolatot. Egyszerre csak egy világot. Megkönnyebbülten és bocsánatkéréssel nézek a srácra.
Remélem, Wong megsejtett valamit a kristályról, a tanítványa ereklyéjéről vagy legalább hozzájárul, hogy rájöjjünk, mik rejtőznek az ajtók mögött. Segítenem kell Topsfielden, nem hagyhatom egyedül ebben a játszmában. Az én sorsom zavaros, de ezzel most nem érek rá foglalkozni.

Mi ketten megtapasztaltuk, milyen csak öt percet eltölteni abban a világban. Isten ments, hogy átjöjjenek ide a lakói! Strange óvatossága jogos és akármilyen fájdalmas lehetett hazaküldeni a prokodilt, ez volt a szükséges lépés. Amikor a Szentélyben jártam és láttam a terráriumát, kellemes érzések tudtak eltölteni, de mindig eszembe jutott az is, milyen veszélyes helyről származik. Végülis oda került, ahol otthon van. Topsfieldet ez mégis nagyon megviseli.
- Strange nem szokott a levegőbe beszélni. Egyik folt a másik után. Hidd el, ha minden ilyen rést nyitva hagynánk, előbb-utóbb akkora bajok történnének, hogy átkoznánk magunkat, amiért nem léptünk időben. Most lelki gyötrelemmel jár, de ha arra gondolsz, hogy a világ megmenekült egy dinóinváziótól - olyantól, amilyet mi átéltünk - akkor ezt nem lehet másnak tekinteni, csak hősies tettnek.
Lemondott a házikedvenc pátyolgatásáról mások épsége érdekében. Erre muszáj volt emlékeztetnem. Értem az utalását a foltokkal, vagy sejtem, de ennek nem most van itt az ideje.
Annak van itt az ideje, hogy fejben átéljem a világok találkozását. Ennek a működése még mindig rejtély. Sem Strange, sem Wong nem tudta megmagyarázni. Ettől még tény marad és információforrás, akármilyen kifullasztó.
A látomások után mindig zavaros a fejem. Elhiszem, hogy kevéssé érthető, ahogy átadom a látottakat, pedig igyekszem. Jobban kell igyekeznem.
- A te Davidedet nem ismerem. Azon a másik világon volt egy David Haller, mutáns nevén Légió. Róla van szó. Később... - nyögöm ki, amíg tudom.
Félig-meddig tudok figyelni a mágus szavaira, miközben folytatódnak az események. Sok mindenre kell válaszolnom és próbálok toppon maradni. Egész testemet meg kell feszítenem, hogy sikerüljön. A halántékomon lüktet egy ér és a szemem sarkában is, a homlokomról folyik a víz, de sikerül. Már lélekben is itt vagyok.
- A motivációját már tudom. Légió nem akarta megölni az apját. Véletlenül tette meg. Bonyolult, de megpróbálom elmondani. Annak az univerzumnak volt egy másik lehetséges kimenete, idősíkja vagy ilyesmi. Abban a mutánsoknak nagyon rossz sorsuk volt, a világ elítélte őket, mégpedig azért, mert az egyik képviselőjük, Magneto szörnyű dolgokat tett az emberiség ellen. Légió fejében megszületett egy gondolat, hogy visszamegy az időben arra a pontra, amikor Magneto még fiatalabb és gyengébb volt és megöli abban reménykedve, hogy Erik Lehnsherr így a jövőben nem fogja tudni közellenséggé tenni a népét. Vissza is ment, de a merénylete rosszul sikerült és azt találta el, akivel Magneto akkoriban jó barátságban volt: Charles Xaviert. Ezzel kitörölte magát a létezésből, hiszen Xavier így már nem érte meg azt a kort, amiben fia megszületik.
Lesznek még kérdések, tudom, hiszen ez csak egy szeletkéje mindannak, amivel foglalkozni kell. Topsfieldet nem csak a küldetés miatt érdekli mindez, hanem a lakótársa miatt is. Szörnyű lehet ilyeneket hallani. Ezért szögeztem le az elején, hogy egy variánsról van szó, nem az itteni Hallerről.
Nem hiába bíztam Wongban. Ő a könyvtáros, akinek a fejében van a mágiatörténelem közel teljes múltja. Érdekes, amit mond. Topsfielddel össze vagyok kötve. Megint csak a sors kezét látom ebben. Nem véletlen, hogy a víziókban őt is láttam és Wong engem jelölt ki edzőnek. Még a dédnagyapám is bemutatkozott a fiatal mágusnak, mert szükség volt erre. Küldetés. Feladat. Fontosabb, mint hittem, mert már messze nem csak a harcmúvészeti technikák gyakorlásáról szól.
Topsfield kezét megpróbálom lesöpörni, mikor elkapja a karomat. Elfordulok és védekező állást veszek fel. Reflexből. Mérgesen nézek rá, de utána nagyot sóhajtok és rázom a fejemet.
- Láttam. Láttam, hogy ez történik. Egy öreg Bishoppal, aki legalább harminc évvel idősebb, mint én most. Egy nagyon távoli jövőben, abban a másik világban, amit nevezzünk Apokalipszis Korának.
Kedvesek, de ha ez nem történik meg, akkor az a világ nem menekül meg. Valamit fel kell áldozni. Valakit fel kell áldozni. Én áldozattételre születtem. Egyik folt a másik után. Mégis próbálom nyugtatni őket, hogy még velük vagyok, nem kell aggódni.
Wong a lehetőségekhez képest nyugodtan viselkedik. Amilyen morc, olyan fegyelmezett is.
- Rendben. Bele fogom ásni magam a látomásokba. Ahogy megbeszéltük, ellenőrzött körülmények között. Felvételt kell ezekről az eseményekről készíteni, nehogy kimaradjanak részletek. Mindent kijegyzetelek és össze fog állni a kép. Az edzéseket pedig természetesen folytatjuk - felelem Wongnak felszegett állal, határozott hangnemben és testtartással.
Mint a tábornok uraknak, amikor kiosztották a parancsot a seregben.
Ez az én részem. Topsfieldé meg a lakótársa. A Legfőbb Varázsló rábízta a srácra ennek a témának a körbejárását. Ha kell, én is segítek. Úgyis meg akartam ismerni arról a helyről mindenkit. Haller lesz a következő.
- Tudom. Tudom.
Nem mondom el, milyen képekben láttam az ottani variánsát. Gateway mutatott neki cifrábbat is. Hogy Freddy miért fél tőle, azzal most nem foglalkozom.
Mikor megint próbál megérinteni és a vállamra teszi a kezét, befeszülök, de már nem reagálok úgy, ahogy a karom megfogására. Szigorúan nézek rá, de értem, mit akar. Egymást segítjük. Az a helyzet, hogy ennek örülök is. Újabb feladatokat kaptam, de újabb társat is. Nem vagyok egyedül egész világok ellen és ez nagyon sokat számít. Segít, hogy ne őrüljek bele a terhekbe, amik nyomják a vállamat. A mellkasom nagyot emelkedik és megnyugszom egy kicsit.
- Ez gyors volt és hatékony. Bírom a fickót - intek a hely felé, ahol Wong eltűnt a portálban, miután megoldott egy problémát, amin mi Topsfielddel agyalhattunk volna a végtelenségig.
- Tehát kutakodok a jövőmben. Jelen akarsz lenni a látomások előhívásakor? Lehet, hogy mondok ijesztőeket, mint most is.
Azokat ráér utólag is hallani vagy visszanézni.
- Hallerről mit tudunk? Mi a mutáns képessége?
Ha itt is nagy erejű telepata, meghasadt személyiséggel, akkor ő lehet az emberünk. Abban a másik világban még időutazásra is képes volt, bár nem tudom, pontosan hogyan. Én csak láttam abban a szituációban, annak az univerzumnak a múltjában. A többit talán a jövőbeli énem tudja, de lehet, hogy ő sem. Zavaros. Töredékes. Ilyenné fog válni az én elmém is? Sajnos látok rá esélyt, hogy nem bírom örökké ezt a sok rám nehezedő súlyt. Az arcomon talán látszik is, hogy lenyugodtam bár és látom a célhoz vezető lépéseket, de jó kedvem az egyáltalán nincs.