Ahogy a kocsitól elsétáltam a Szentélyig, sok minden járt a fejemben. A nyomozásaimmal kicsit lelassultam, nem találtam friss nyomokat az Őrszem Robotok ügyében, sem Shard robotjára nem bukkantam még rá. A hugival sokat dumálunk és ez nagyon jó. Különös, nosztalgikus, bizarr és sokszor kell magamat emlékeztetnem, hogy ez a Shard nem az a Shard, de mégis felemelő érzés. Ad némi plusz energiát a mindennapokhoz, amik egyre mozgalmasabbak, mert az X-eknél is beszálltam a harci órákba, most már rendszeresen oktatok és Romy-val is foglalkozom. A lakótársait is meg akarom ismerni, csak tényleg annyi a feladat, hogy rangsort kell felállítanom és a személyes, könnyebb témák mindig hátrébb kerülnek. Kivéve a filmek és képregények elemzését, amit a high-tech sorcererrel be szoktunk iktatni edzés után. Legalább az is tanulságos és sok utalást megértek utólag úgy, hogy a nő elmagyarázza.

Az engem fogadó szerzetest udvariasan köszöntöm és mikor kérdezi, hogy ismét az edzőterembe igyekszem-e, csak bólintok. Már tudom a járást. Kezemben az elnyűhetetlen sporttáska. Nem is annyira elnyűhetetlen, mert az egyik karabinert cserélni kell. Még nem törött el, de már megrepedt. Nem akarom, hogy rosszkor hagyjon cserben. Az öltözőbe belépve meglátom Topsfieldet és... A köszönés mellé kap véleménynyilvánítást is.

- Szevasz! A dinók bűzös mocsárvizétől elázva se néztél ki olyan szarul, mint most. Mi történt?

Edzeni fejben is fogunk és ha máshol jár az esze, akkor nem tanul vagy akár még le is sérül a figyelemzavar miatt. Ennek elejét vesszük. Addig át se öltözöm, csak könyökömmel nekitámaszkodom a falnak, így hallgatom.

Ezek szerint nagy a baj. Múltkor még be sem állt a szája, most lassan jön a válasz. Nézem, mit húz elő a zsebéből és... Hát itt van! Mikor rájöttem, hogy nincs meg a levél, csak Wongnak tudtam szólni, mert titokban kellett tartani. Kellett volna. Figyelmetlen voltam és most derül ki, mit okoztam ezzel. Grrr.
- Első tanulság: ne olvass el mindenfélét, amit valaki elejt és ne nyúlj le mindent! - mondom rezzenéstelen arccal.
- Beszéltél erről Wonggal vagy mással?
Tudni akarom, mennyire vetette vissza a fejlődésben, amit olvasott és hogy kivel diskurált róla. Más univerzumok, az ő veszélyes verziói. A Legfőbb Varázsló kérése és az edzések elindulásának valódi oka. Ilyen fiatalon nehéz ezt feldolgozni, főleg egyedül.
- Ő jött ide vagy te találtál utat egy másik univerzumba?
Ismernem kell a részleteket, hogy megértsem a szituációt. Nagyon durva gondolat, hogy az ő fejével hogyan lehet látni, amit elmondott. Nem kéne ilyeneket átélnie, ahogy a T-Rex előli menekülést se kellett volna. Ez a srác más, mint a többi variánsa. Egy öléstől összedőlt a kártyavára és nem érzett rá a pusztítás ízére.
Eszembe jut, mit talált még múltkor a levélen kívül. Egy szép virágot, amit nem a vázába tesznek, hanem a torokba. A szerek megmásíthatják a történetet.
- Mikor megtetted, tiszta voltál? Most dolgozik benned valamilyen tudatmódosító?
Ha igen, akkor a hagyományos kommunikáció nem fog működni. Mikor sokkos áldozatokat mentettem ki, megtanultam, hogy ha épp beszívtak vagy komolyabb cuccot fogyasztottak, nem biztos, hogy átlátják a helyzetet.
- Mielőtt beszélnék az én első esetemről, tisztázzunk valamit! Én még nem találtam magam szembe a saját variánsommal, de víziókban már láttam többet. És ahogy Wong leveléből már tudod, belőled se egyet láttam. Mondd el, hogy nézett ki, akivel találkoztál?
Ha pont azt a variánst ölte meg, amelyiket láttam, akkor jön a következő kérdés: hogyan nyílt kapu Apokalipszis világa és a miénk között? A látomásaim már nem tudják megnyitni, mióta az X telepaták segítettek a mentális védelem kiépítésében. Másik világ esetén ugyanúgy tudnom kell, mi történt, mert a világoknak nem szabad találkozniuk! Most győztük le Dormammut, nem jöhet újra a pusztítás. Ha ezt látom, segíthetek rendet tenni Topsfield fejében is. Ő még nem lát túl magán, én igen és ezért fogom kirángatni a depressziójából. Ma lelki edzés lesz, de nem itt. Szabad tér kell neki, hogy ne érezze magát bezárva a tettei börtönébe.
- Sétáljunk egyet! A friss levegő és a mozgás jót fog tenni.
Ha nem akar jönni, isten bizony a hóna alá karolok és felhúzom a padról, hogy elinduljunk. Teszünk egy kört a Szentély körüli mellékutcákban, ahol alig van ember és nyugodtan beszélhetünk.

Vállalta, amit tett. Strange előtt és előttem. Ahhoz kell az igazi bátorság, hogy Wong elé álljon ezzel.
- Épp ez mutatja, hogy nem tárgyként kezelünk. Te választasz.
Beinthetett volna és kerülhette volna a Szentélyt, de ő eljött az első edzésre és a következőkre is. Már választott és ezt értékelem, de attól még figyelni kell rá. Eleinte Fitzroy is a jó oldalon játszott, aztán a lehető legrosszabb irányba ment el és senki sem jött rá, hogy miért.
- Egyedül jött? Sikerült bezárni a portált, amin keresztül érkezett?
Ha megint ránk szabadítottak egy rakás bűnözőt, akkor le kell őket kapcsolni. Én rögtön ebben gondolkodom, elvégre békefenntartó voltam és maradtam is, noha már nem hordom az uniformist. Csak egy másikat.
Felhúzom a szemöldökömet, mikor a kérdésemre erőltetett kacajjal válaszol.
- Jó. Így nem leszel agyonvágva.
Finoman jelzem, hogy ha mégis kedve támad majd ahhoz a sziromhoz, amit minden drogellenesség ellenére mégiscsak fontosnak tartott megtartani, akkor mire számítson.
Egyet bólintok a rövid személyleírásra. Ennyiből nem tudom megállapítani, hogy az volt-e, akinek a jövőbeli változatát láttam, mikor a varázskönyv önjáró üzemmódra kapcsolt Topsfield kezében.
- A legmélyebb részleteket oszd meg a barátaiddal. Ami történt, az viszont engem is érint. Olyan variánsaid miatt kaptam a megbízást, amilyenek közül az egyikkel találkoztál. A múltkori dimenzióközi utazás során pedig társakként oldottuk meg a helyzeteket. Szóval...

Nem hiszem, hogy lelkizésnek fogja nevezni, amit kap.
Az utcára lépve gyorsan körülnézek. Sehol nem látok zavartnak tűnő alakot vagy egyéb veszélyforrást. A sporttáskát hoztam magammal és a szokásos arzenál is nálam van, rajtam van. Egyelőre tiszta a terep. A levegő kevésbé, lévén ez a belváros, de idekint még mindig több oxigén jut az agyba, mint egy ablak nélküli edzőteremben. Alig pár ember lézeng, mi pedig nem beszélünk hangosan. Egy sikátor felé közeledünk. Néhány eldobált újságpapírt sodor a szél a talpam alá.
- Válaszolva a kérdésedre nálad fiatalabb voltam, mikor először öltem embert. Egy koncentrációs táborban tartották fogva a mutánsokat és meg akartunk szökni. Volt olyan őr, akiről tudtam, hogy van családja, voltak zárkózottabbak, akik semmit nem árultak el. Két választásom volt. Egy: segítek azoknak, akik rendes életre, szabadságra vágynak és végzek néhány őrrel, nem törődve azzal, hogy hányan fognak utánuk sírni. Kettő: gondolok az őrök rokonaira, szeretteire, akiknek hiányoznának és megkímélem a fogvatartóink életét - hagyva, hogy tovább kegyetlenkedjenek a népemmel és azt végezzék ki, akit csak akarnak. Gyerekfejjel a hideg rázott ettől előtte, közben és még utána is, de szembenéztem a lehetőségekkel és a döntést aszerint hoztam meg, hogy mivel használok többet, mivel ártok kevesebbet. Az embereket a tetteik szerint kezdtem megítélni.

Hagyok egy szusszanásnyi időt és közben ellenőrzöm a sarkot. Az én időmben ilyen helyekről rendszeresen vágódtak ki késelők és egyéb brigantik. Itt senki nem rejtőzik, nyugodtan elhaladhatunk a sikátor mellett, amiben egy törött bútorokkal telepakolt konténert és egy pokrócba öltözött hajléktalant látok. Ismerősnek tűnik, pedig az arcát nem is látom. Különös érzés...
- Te mit tudtál meg arról a variánsodról?
Ha Topsfield válaszol, azt még hallom, de egy másik hang is felcsendül a fejemben.
~Lássatok!~
A konténer mellett ücsörgő öregember felemeli a fejét és szembenéz velünk.

- Gateway! - köszöntöm a dédnagyapámat.
Érdekes álcát választott, de a lényeg, hogy ha ide utazott, akkor valami nagyon fontosat akar közölni. Már mutat is képeket, még mindig telepatikus úton. Közben érzem, hogy Topsfield is látja ugyanezeket. Az öreg mestere ennek a fajta kommunikációnak.
Különböző kinézetű és korú Topsfieldek. Köztük van az a jó húsz évvel idősebb változat is, aki a legutóbbi víziómban az X-Ment üldözte. Most is egy vérmesnek tűnő csapattal érkezik és egy egész falat tüntet el, ami mögött addig rejtőztek néhányan. Őket is átküldi portálokon, egyikre-másikra hamarabb rázárja, mint ahogy átérnének, így csak potyognak a levágott testrészek. Egy másik, pocakosabb, de hasonló korú variáns New York felett repül és egy népes utca felett portálokon keresztül kamionokat varázsol elő, amik a járókelőkre fognak zuhanni. Egy harmadik, izmosabb, kicsit magasabb és szemüveges Niel egy verem mellett mellett sétálgat, amiben emberek sikoltoznak. A veremben démonszerű lények kapcsolódnak össze szikrázva húzódó varázsfonalakon a foglyokkal, akik láthatóan nagyon szenvednek ettől. A mágus minden sikoly után egyre erősebbnek tűnik, a szemei vörösen villognak. Megrázó és letaglózó jelenetek.
Egyelőre vége. A dédnagyapám Topsfieldet fixírozza szigorúan, érdeklődő tekintettel.
Kifújom magam és a srácra nézek. Az öreg hallgat, ezért én adok magyarázatot.
- Gateway is mágus. Képes más univerzumokba és idősíkokba belelátni. Ritkán beszél, ezért nagy jelentősége van a felbukkanásának. Akiket láttunk, azok között volt az is, akivel találkoztál?

Látom, hogy Topsfield mennyire cikinek érzi a kikérdezést. Muszáj tudni, hogy mi történt, mert itt többről lehet szó, mint róla és a variánsáról. Ha két világ találkozik, abból nagy bajok is lehetnek. Egyiknek sem szabad elpusztulnia és a kapuk kinyílását kihasználó rosszfiúkat is féken kell tartani. Elhangzik egy név, ami ismerős és elgondolkodtató.
- Ki ez a Kaine Parker?
Egy Kaine nevű figurával találkoztam futólag pont az érkezésem estéjén. Hasonló képességeket mutatott, mint Pókember, akiről azóta tudom, hogy Peter Parker a neve. Ha ezek az események összefüggnek és Kaine Parker az a jelmezes, akit lekenyereztem egy roncsfegyverrel, hogy ne akadályozzon meg Fitzroy végleges eltávolításában, az fontos lehet. Erről többet kell tudnom.
- Tehát a barátaid a mágiádról sem tudnak. Muszáj találnod olyanokat, akikről megoszthatod ezeket a témákat. Be ne golyózz nekem!
Egyesek képesek magukban tartani az ilyesmit akár évtizedekig, de ez a srác nem magányos alkat. Beleőrülne, ha nem lenne kivel megbeszélni. Ráéreztem, hogy beszéltetnem kell a történtekről. Barátnak nem én vagyok a legalkalmasabb, de valamit elindítok. Kimondja hangosan, ami történt. Erre szüksége van és én is tisztán fogok látni. Mindenki nyer.
- Amiről beszélsz, az univerzumok közötti átjárást igényel. Ha levadászod őket, ők is megpróbálhatják ugyanezt. Ne vállald a küldetést egyedül! Az itt élők érdeke is, hogy tudjanak róla és segítsenek benne! Rám számíthatsz és nyilván a varázslótársaidra is, élükön Wonggal és a dokival.
Nem tetszik, hogy nevetgéléssel üti el a helyzet komolyságát. Tud ő komoly lenni úgy is, hogy közben hülyéskedik. Az űrhajón is így volt és az idegen fesztiválon is. Figyelem a lépéseit. Ramaty állapotban van, én meg még nagyobb felelősséget helyezek rá. Nem hagyhatom tudatlanságban. Van tapasztalatom ilyesmiben, kötelességem beavatni Topsfieldet. Így tudunk kiállni a világunk mellett.
- Igen és azt akarom, hogy hasonlók ne történjenek sem ebben a világban, sem másikban. Ehhez az kellett, hogy én így éljem túl, de hangsúlyozom, nem voltam egyedül. A tesómmal csináltuk végig. Neked is találnod kell társakat, akik elfogadnak, értenek és támogatnak. A családodban senki nincs, aki szintén értene a varázsláshoz?
Ha nincs család, akkor a Szentély népéhez tud fordulni, de ezt hadd ne én mondjam meg! Wongék jobban ismerik az ottani helyzetet és Topsfield szerepét.
Nincs idő ezen tovább gondolkodni, mert látomások rohannak le. Ez nem olyan, mint amikor Apokalipszis világát látom. Azt már nagyjából megtanultam uralni. Itt Gateway vetít.
Amikor vége a műsornak és a srác kidobja a taccsot, rövid magyarázatot adok, Közben körülnézek. Ez veszélyes volt, mert ha csak így kizökkentenek minket a valóságból, támadhatóvá válunk.
- Lehet ezt diszkrétebben? Ne az utca közepén béníts le minket a képekkel! - szólok rá Gateway-re a tisztelet és az erélyesség között egyensúlyozva.
~Nem látnak~ üzeni ismét telepatikusan és lehet, hogy ezt a társam is hallotta.
Ha jobban megvizsgálom a környezetünket, a sikátor két végét mintha valami fátyolos, hullámzó erőtér zárná le. Gateway nem hülye. Megtette a szükséges óvintézkedéseket.
Topsfield szavai szerint nem látta ezekben a variánsaiban azt, akit elintézett. Ezek szerint alapos munkát végzett, tényleg vége annak a másik Topsfieldnek és nem lesz belőle jövőbeli variáns. Egyben azt is megértettem, hogy még sok hátravan. Amíg ilyen fickók ácsingóznak a világunkra, addig nincs megállás.
Az öreg már valamilyen sárga burokba helyezte magát és már nem az aszfalton ül, hanem a levegőben. Meditálós pózban, lótuszülésben. A burok oldalán folyik Topsfield hányása. Gyönyörű. Védővarázslat okádás ellen.
- Hogy állítsuk meg őket? Mi az első lépés? - kérdezem az öreget.
Nem szól, hanem csukott szemmel a srácra mutat. Lehet, hogy most vezeti rá, mit kell tenni. Vagy folytatódik a moziműsor és még több jelenetet mutat neki. Akár a múltból, akár a jövőből. Bármelyik világéból. Topsfieldre nézek kérdően és széttárom a karjaimat.
- Nos?

Az a rezzenés gondolatébresztő. Mintha Topsfield most jött volna rá, hogy zavartságában kifecsegett egy titkot. Az az alak, akivel én találkoztam, utalt valami hasonlóra. Rájött, hogy a fegyveremet a jövőből hoztam, mert jó szeme van az ilyesmihez. Valahogy így fogalmazott.
- Értékelendő, hogy segített lerendezni egy rosszfiút. Átlátta a helyzetet vagy más érdeke fűzödött ahhoz, hogy belefolyjon?
Mert ha valamiféle vetélytársat akart kiiktatni, hogy a helyébe lépjen, az nekünk nagyon nem lesz jó. A motivációiról nem sokat tudok. Ami biztos: a csata után kimerültségemben, sérülten, a halott társaim felett nem bocsátkoztam harcba vele, inkább lefizettem egy roncsfegyverrel és ez rossz ötlet volt. Meggondolatlanság. Megnyugodnék, ha kiderülne, hogy mégsem olyan rémes alak. Az arcom nem rezdül, ahogy ezeket végiggondolom, de a tartásom még feszesebb, mint eddig.
- Akkor jól tetted, hogy nekem elmondtad. Én nem adom tovább, csak a multiverzumhoz értőkkel beszélek róla. Rajtuk kívül a varázslók között nincs más bizalmasod?
Ha csak Wongot és Strange doktort ismered, az is nagyon értékes kapcsolat, de lehet, hogy Topsfield ezt még nem érzi át. Tart tőlük, úgy veszem ki a szavaiból.
- Feltétlenül. De te is hagyd növekedni az erődet, hogy a nyomukba érj!
Amit múltkor mutatott, az bizony komoly tudás. Még a kontrollon kell dolgozni.
- Ő ott van, ahonnan én jöttem.
Kettős érzések dúlnak bennem, mikor a húgomról van szó. Megöltem azt, akinek az utódai miatt a jövőben Shard rémmé válna. Ezzel visszaküldtem őt a saját időnkbe, a normális életébe, amit még nem rúgtak szét az emplátok. De nincs bizonyítékom. Az az egy biztos, hogy Shard innen eltűnt. Ezt a gondolatot általában kizárom, mert nem segít, de rendszeresen felébred bennem. Az időutazó Shard viszont nagy támogatás. Majdnem olyan, mint a húgom. Ebbe viszont most nem kezdek bele...
- Ezekben biztos vagy? Mióta tudod róluk?
Mielőtt elhamarkodott következtetést vonna le, gondolja át szépen! Nehéz háttér, ha ilyen családból jön. Nekem ez mind segít az edzések összeállításában és személyre szabásában. Nem csak az izomzat, a gyorsaság és a többi testi adottság fontos, hanem a lelki beállítottság is. Vizsgálóan ránézek a srácra, hogy most éppen mi játszik benne, ahogy erről beszél.
A mai nap nem a vidám témáké. Gateway négy lapáttal rátett a már eddig is bőszen lobogó tűzre, ami a tanítványom lelkét égeti éppen. Bízom az öregben, mert a tettei és a szavai eseményszámba mennek. Topsfieldnek szüksége volt erre, de még nem érti. A reakciója mélyről jött és elég csúnya lett. Az az érzésem, hogy ha a teste is ilyen állapotban van, akkor ma nem edzünk. Megakad a szemem azon a betűn, de Gateway-nek is.
Csendben hallgatom a monológot, amit a mágusnak biztosan nagyon nehéz volt megfogalmaznia és nyíltan kimondania. Mégis megtette. Előttem és a dédnagyapám előtt, akit nem ismer. Igaz, hogy Gateway elég meggyőzően lépett fel. Mint aki számára nincs titok, akinek felesleges hazudni. Topsfield átérezte a helyzetet és a bátorságot választotta. Büszke vagyok rá, pedig ezt nem is én tanítottam neki. Van hozzá közöm, hogy merészebb, de az ő érdeme. A számolás, az ereklye és a variánsok között összefüggést lát. Innen nem tudom megítélni, hogy ez valós vagy csak ideológiát gyárt, hogy értelmet verjen a történtekbe. Ő az egyetlen jószándékú variáns, a többi mind ellene van és ő ellenük? Én nem vennék erre mérget.
- Amikor először jöttél a Szentélybe, látomásom volt egy variánsodról. Ezért indult be a könyv?
Topsfield emlékezhet rá, hogy lefagytam egy pillanatra, pedig nem szokásom. Nem is rám reagált a tárgy, hanem a személyre, aki a vízióban megjelent. Ha ez történt, akkor van egy módszerünk, ami már egyszer működött. Később meg tudjuk ismételni. Már sikerült megtanulnom a látomások szándékos előidézését és ha így a mágus képes gyakorolni a könyv használatát, az előbbre visz minket a variánsai elleni harcban és a világunk megmentésében. De most már azt érzem, hogy sok különböző világot fogunk megmenteni. Azokat is, amelyekben a húgom él és virul. Így érte is tehetek valamit.
Gateway már nem csak nézi azt az odahányt A betű alakú tésztadarabot, hanem most pontosan arra mutat. A srácot kiszabadította a figyelem és a kényszerítés középpontjából. Eszembe jut valami.
- Volt olyan képleted, amiben ez a betű fontos szerepet kapott? Mit jelent neked az A?
Talán az a lényeg, hogy ez jött ki belőle. Undorító formában, de a mágusoknál sose lehet tudni. Néha nagyon különös logikával cselekszenek.

Egyelőre lezárom Kaine témáját. Ő egy harcias barát, aki megvédte Topsfieldet és segített legyőzni egy rosszakaratú variánsát. Nagy valószínűséggel azonos azzal, aki szóba elegyedett velem az időutazásom estéjén. A mágust nem kérdezgetem tovább. Kérni fogok kontaktot és megkeresem ezt a Parker figurát. Tudnom kell, mit csinált a fegyverrel és hogy mik a szándékai. Még fontos lehet.
A család témája mindkettőnknél nehéznek tűnik. Én nem avatom be a bonyolult részletekbe. Egy meghalt és életre keltett, aztán az időben kétszer áthelyezett húg, akinek egy másik világbeli, igen hasonló variánsa is ide került - ez nem a mostani szituációhoz illik. Másfelől Scarlettről nem is kell túl sok embernek tudnia. Elviszem én a homlokomon a célkeresztet, rá ne kerüljön!
Hogy a Topsfield családban Niel a fekete fehér bárány, azt nem vitatom tovább. Elég meggyőzőnek tűnik, amit mond.
- Wongnak mondtad már, hogy a Szentélyt akarják megtámadni?
Én is megteszem, amit tudok, mert a varázslók már nagyon sokat adtak nekem, de varázslat ellen mégis hasonló praktikákkal lehet igazán fellépni. Wongnak és Strange-nek értesülnie kell arról, hogy támadás készül.
Látnom kell a sötétben, hogy megértsem Topsfield alapproblémáját. Eddig már felgyulladt egy-két lámpás, de a folyosón még mindig nincs világos. Ellenséges variánsok, szintén ellene dolgozó variánsok, titkok a barátok előtt és a nem mindennapi bűntudat a megölt variáns miatt. Valahol el kell kezdeni a harcot ezek ellen, de nem mindegy, hol.
Azt hiszem, Gateway pontosan erre próbál rámutatni ujjal és látomásokkal. A srcára láthatóan nagy hatást gyakorolt. Olyat, ami testet-lelket egyaránt megráz.
- Azt is tudod, hogyan fejtsd vissza a kódokat?
Nekem ez nagyon kockanyelv. Romy szájából érteném, de itt valami mást jelenthet. Nekem az számít, hogy Topsfield tudja, miről beszél. Egyedül ő képes megtalálni a személyre szabott ereklye rejtélyét. Amit a jövőről mond, felkelti az érdeklődésemet, de békén hagyom. Nem csaponghatunk. Így is zavaros a sztori.
Biztató jel, hogy a srác nem kezd rögtön teljes értetlenséggel mentegetőzni mondván, ő nem ismeri még ezt a könyvet igazán, bla-bla-bla, hanem elgondolkozik. Most már lát esélyt arra, hogy kiderül az igazság. Elég aktív a varázskönyve és talán az is hasznos, hogy megmutatja az öregnek. Azt hinném Ausztrália Őrzőjéről, hogy a világon mindent lát, tud és ismer, de ez korántsem biztos. Nagy figyelemmel nézi a sorokat és hallgatja mágustársa szavait.
- Wong üzenete pont ilyesmire utalt. Ez az ereklye téged választott. Másnál nem működne.
Ahogy a köpeny is Strange-hez tartozik és nem egy varázslótársához.
- A lelőhely egy-egy másik univerzum konkrét helyét jelöli? Be tudod azonosítani bármelyiket?
Ha igen, az hatalmas lépés.
Két jóllakottnak tűnő macska sétál el az utcán. Megállnak és pontosan erre bámulnak. Gateway azt mondta, senki nem lát minket. Lehet, hogy egyszerű házikedvencekre nem gondolt. Lényegtelen is. Figyelem, amíg hátukat görbítve, farkuk végét tekergetve bámulnak, aztán odébb állnak.
- Saját világukat is kockára teszik, ha rendszeresen nyitnak kapukat. Az ilyesmi oda-vissza hat, ezt már tudom Strange-től. De lehet valami a teóriádban.
Őrült elmék képesek ilyesmivel gondatlanul játszadozni.
- Miért hoztad át? - kérdezem érdeklődően, még nem vádlóan.
Ha olyat mond, ami felelőtlenségnek tűnik, akkor vádolni is fogom. A hibákkal szembesülni kell, hogy tanuljunk belőlük.
~Jönnek más univerzumokból. Hívtad őket. Mert hívnod kellett őket~szól az öreg mágus valamiféle közös telepatikus csatornán.
Egyértelmű, hogy a társamnak üzen, de egyben nekem is választ adott. Újabb felmentés Topsfield számára a lelkiismeretfurdalás alól.
A nagyszakállú mágus ezután pedig meglóbálja az eddig a kezében szorongatott zúgattyút. Egy szíj végére erősített faeszközről van szó, aminek már a mozdulatok közben adott hangja is túlviláginak tűnik, az általa keltett hullámok még inkább. Nem érzem, mert Gateway védburkán nem jönnek át. Az öreg egy hirtelen sárga villanás után eltűnik előlünk. Csak az ócska pokróc marad, amit magára öltött, hogy egy hajléktalanra hasonlítson.
- Remélem, hogy elegendő útravalónak találod, amit mondott. Ismerem ugyan, de nem tudom csak úgy felhívni. Ő akkor jön és szólal meg, amikor tényleg elengedhetetlen.
Topsfield önbizalmának meg kell éreznie, hogy ha ekkora emberek figyelnek rá, az bizony jelent valamit. A Legfőbb Varázsló íratta be önvédelmi órákra és Ausztrália Őrzője személyesen jött el megvilágosodást adni.
A sikátor másik végéről már tántorog is errefelé egy igazi hobo. Talán azért vág olyan zaklatott képet, mert a lakóhelyén álldogálunk. Mágus ősöm elment és vitte a rejtővarázslatot is. Már látnak minket. Intek a srácnak, hogy távozzunk. Ideje folytatni a sétát.
- Javíts ki, ha rosszul látom, de Gateway szavai szerint nem akkora probléma, hogy egyesek miattad jönnek át más univerzumokból. Mintha ez a küldetésedhez tartozna.
Nagymamám erősen hitt abban, hogy számos esemény előre meg van írva és bármit teszünk, úgy kell történnie, ahogy azt valaki vagy valakik eltervezték. Csak azóta hajlom ennek elfogadására, mióta ezen a világon élek. Túl sok olyan történt, ami miatt már nem tudom racionálisan megkérdőjelezni azt, hogy van ebben igazság.

- Erről később még beszéljünk!
Topsfield járt a bázison és egy jól megszervezett támadáshoz hasznos információkkal tud szolgálni. Ki kell kérdeznem, de nem most. A lelki válságán nem segít, ha azzal nyaggatom, hogy merényletet kéne kivitelezni a családja ellen, akármennyire rászolgáltak. Wongék felkészültek a védelemre, ez kezdetnek megteszi.
- Az jó - szögezem le zárásképpen, ahogy vetek pár pillantást a még mindig nyugodt környékre.
Lehet, hogy lassan fogja megérteni. Nem baj. Hagyni kell neki időt a gondolkodásra.
A két mágus valahogy úgy mutat egymás mellett, mint két tanító. A srác a könyvéből magyarázza, amire rájött, Gateway pedig rövid üzenetekkel támogatja a srácot. Nem biztos, hogy én is hallom, amit mond neki. A telepatáknál nem lehet tudni, mikor beszélnek és kihez.
- Ha sokat dolgozol rajta és még éjfélkor is égeted a...
Valami bevillan, de egyszerre túl sok mindent megmagyarázna. Még nekem is meg kell értenem. Amíg Gateway itt van, amúgy is inkább ráhagyom a válaszadást. Lehet, hogy ez a gondolat is az ő műve. Még várnom kell azzal, hogy kimondjam. Tudom.
- Engem nem te hoztál ide. Azt sem te hoztad, akit üldöztem. Ezt biztos forrásból tudom.
Láttuk az archív videót Romy-val. Fitzroy megtervezte az időutazást és egy szerkezetet használt hozzá.
- Ez is lehet egy magyarázat, de még ne hidd el, hogy ez egy menedékhely. Keveset tudunk ahhoz, hogy ezt kimondjuk.
Kaine esetét nem ismerem annyira, de meg fogom ismerni.
A dédnagyapám már nem beszél úgy, hogy én is halljam. Lehetnek személyes üzenetei, de az sem kizárt, hogy Topsfieldnek gondolkoznia kell az elmondottakon. Gateway-re vallana, hogy lehúzza a leplet egyetlen titokról, amiből még tíz másik következik. Azokra pedig Topsfieldnek kell rájönnie az én segítségemmel. Már közöm van a családja terveihez. Oka van annak is, hogy itt vagyok Gateway jelenésekor. Ha nem lenne ezzel feladatom, akkor nem a jelenlétemben kereste volna meg Topsfieldet.
Az ausztrál őslakosok szakrális tárgyával mintha rituálét mutatna be az öreg. Ez több annál. Így közlekedik idősíkok és térbeli helyek között. A srácot lenyűgözte, látom.
- Ő őrzi Ausztráliát is, főleg a mágikus fenyegetésektől. Vérében van a védelem.
Amit a szüleim is örököltek, Shard is, én is. Mi védőt játszunk a csapatban.
- Gateway nem szokott a levegőbe beszélni. Lehet, hogy egy nap szükség lesz valakire, aki ismeri egy rendben lévő világ működését. Én nem mondhatom el ezt magamról.
Kaine sem. Közben gondolkozom azon, ami eszembe jutott, mikor Topsfield a világok rúnával jelöléséről beszélt. Olyan váratlan, hirtelen elképzelés volt. Nem szoktam ennyit vacillálni. Veszek egy nagy levegőt, hüvelyk- és mutatóujjamat végigsimítom az arcomon. Még egyszer körültekintek, hogy senki nincs-e körülöttünk. A macskák már rég elmentek, a hajléktalan birtokba veszi a takaróját. Beszélhetünk.
- Mielőtt elindulnánk, egy dolgot el kell mondanom - kezdek bele rábólintva az ötletére. - Mikor felvetetted, hogy a zsebvilágodban az univerzumokat ellátnád mágikus jelölésekkel és válaszolni akartam, hirtelen beúszott egy kép a szemem elé. Sötét éjszakában égő lámpásokat láttam. Olajlámpásokat. Mintha valaki késő éjjelig dolgozna és égetné az éjféli olajat, ahogy mondani szokás átvitt értelemben. Erről kettő dolog jut az eszembe. A Hydra elődjének számító Leviathan-projekt a 40-es években használt egy Éjféli Olaj nevű gázt New Yorkban és egy egész mozi közönségével végzett. A másik: létezik egy ausztrál rockzenekar, amit szintén Midnight Oilnak hívnak. Te talán ismered is. Szóval ha nekiállsz a világokat kitűzni a zsebvilágod falára, mint a nyomozó az ügy eseményeivel kapcsolatos cikkeket, fotókat, akkor megláthatod ezeknek több különböző oldalát. Károsat és hasznosat, mérget és alkotó tevékenységet egyaránt. Még egy meglátás: a zenekarnak volt egy lemeze, aminek a címe a számok felsorolása 10-től visszafelé. Mindez közelebb visz az univerzumok kódjának megfejtéséhez? - nézek a srácra tőlem szokatlan bizonytalansággal.
Az én fejemből nem pattannak ki ilyenek. Mindent mindennel összekötni, ennyire elvont módon, ez nem én vagyok. Akitől a Midnight Oilról hallottam, az képes volt ilyenekre, mert írással foglalkozik. Nekem nincs művészagyam, Topsfieldnek viszont van. Nem csak mágus, hanem énekes és szövegíró is.
- Biztos vagy benne, hogy a célállomásra fogunk megérkezni?
Kezem a pisztolytáskánál, hogy ha megint a dinók elé kerülünk, ki tudjam lőni a T-Rexet. A Kamar Taj-nak azért jobban örülnék. Mutatná, hogy a mágus sokat fejlődött és kíváncsi is vagyok a mágusképzőre. Újabb legenda lenne, amit megismerhetnék.