Úgy érzékelem, hogy nagyon is szeret beszélni ez a fickó. Amivel mondjuk nincs is gond, ha tudja, hogy mikor teheti meg azt. Most jelenleg tény nincs fenyegetés, nem akar senki sem megölni minket vagy ilyenek. A fickókkal elbántunk és most csak várakozunk… Csak tudnám, hogy én miért vagyok még mindig itt? Talán mert jó más nem „normális” emberrel találkozni? Otthon sem volt mindennapos dolog, ha összefutottam más szuperhősökkel. Pedig velük lehet igazán beszélni erről az egészről úgy, hogy nem kell vigyáznod arra, hogy mit mondasz el.
Felszökik a szemöldököm a béna poénját hallva. Mellkasom előtt karba font kezekkel állok előtte. Először csak a pacsira nyújtott kezét figyelem, majd egy szemkörzés kíséretében végül lepacsizok vele, bár nem tartottam túl viccesnek a beszólását.
Végig nézek magamon. Eddig senki sem akadt le ennyire a felszerelésemen. Nem értem mi baja lehet vele…
-Nem tudom mi a baj vele. Szerintem kényelmes és nem egy szuperhősön láttam ehhez hasonló göncöt. Nah meg a tied mitől jobb, mint az enyém?-Az övé sem éppen egy bő szabású maskara. De engem nem igazán érdekel ez most. Nekem ez jött be. Könnyedén tudok benne mozogni és még kis helyen is elfér, ami nagyon is fontos szempont.
Igazából nem igen tudok mást mondani neki, ismételgetni magam meg nem igazán szeretem. Megértem, hogy más véleményen van, mint én. Én viszont nem leszek hóhér. Én elfogom a rosszakat és ennyi. A többi már nem az én dolgom. Persze nem örülök annak, ha a bíróság végül úgy dönt, hogy nem kap komolyabb büntetést… De akkor már nem a rossz ember a hibás… Akkor az igazságszolgáltatás nem működik jól. Persze sajnos erre is voltak már példák, de én akkor sem érzem azt, hogy fel lennék hatalmazva arra, hogy bárkinek is kiontsam az életét, vagy olyas valakinek dolgozzak, aki pont úgy véli, hogy ő majd meghozhatja ezeket a döntéseket törvényeket sértve.
-Az emberek világa sose volt teljesen igazságos. Ha minden jól működne, akkor ezek nem rohangásznának szabadon. És gondolj bele sajnos nem csak ebben a városban vannak ilyen fickók, akik ártatlanokat használnak ki.-Nem tudunk mindenki megállítani. Erre kevesen vagyunk mi szuperhősök.
-Azért elég sok mindent elárul rólad az, hogy a látottak alapján ítélsz meg engem.-Kezd kissé zavarni, hogy ennyit beszél az alakomról. Nekem nincs bajom a testemmel, de rohadtul nem azért mászkálok ilyen göncben, hogy magamra vonjam a férfiak tekintetét. Ha szupermodell akartam volna lenni, akkor arra a pályára megyek és hagyom a francba ezt az egész pókos balhét. De nem… Én úgy gondoltam, hogy ha már kaptam egy ilyen képességet, akkor használjam fel jól és segítsek ott ahol tudok… Erre ő tényleg a göncömön rágódik már hosszú percek óta? Így inkább már nem is reagálok többet a további beszólásaira a jelmezem miatt. Ha nem lenne maszk rajtam, akkor most nagyon is láthatná, hogy dühös vagyok rá. Nah az ilyen férfiakkal nem szívesen állok le beszélgetni és legszívesebben itt hagynám a francba… De közben meg mégis csak ott van egy kis kíváncsiság, hogy mégis ki ő.
-Nos ebben különbözünk… Én meg nem pénzért csinálom, amit csinálok.-Sose vártam elismerést, vagy gondoltam azt, hogy hasznot tudnék szerezni a pókképességeimmel. De ő így gondolkozik, én úgy… Kissé félre vonulok mikor megjelenik az autó. Én ehhez nem akarom adni az „arcom”. Nem támogatom az ilye ügyeket, de valahol sajnos mégis igaza van….
A kérdésére először ismét csak megforgatom a szemeimet, még ha nem is látja, majd, felemelem a maszkom a számig.
-Talán így?-Bár nyilván kényelmesebb lenne utcai ruhában, de nem fogom felfedni magam ennyi ember előtt. Ha valami biztonságos helyre vinne, akkor levenném a maszkom.Bár nem ismerem őt és lehet nem kellene bíznom benne, de a hallottak alapján nem úgy vélem, mint aki pont engem akarnak lemészárolni valami erdőben lévő elhagyatott házikóban.
-És mégis merre van az a hely?-Érdeklődöm, miközben próbálom elképzelni, hogy hogyan is akarunk oda eljutni. Elsétálunk az utcán ezekben a göncökben? Azt mondjuk nem pártolnám. Már így is túl sokan fotóztak le a telefonjaikkal.

Őszintén érdeklődve hallgatom a kis monológját, miközben azért fél szemmel a két földön heverőre figyelek, nah meg az ajtóra. Nem szeretném megismételni a korábbi hibámat. Szóval ha jól értem ez valalaki művelte vele, akit már megölt és valami sereget akart magának toborozni?... Kissé bonyolultnak hangzik, de van egy olyan ézésem, hogy csak én tekertem meg túlságosan a fejemben.
Mikor felemeli a maszkját és megpróbál megijeszteni csak hátrébb húzom a fejem és úgy figyelem őt. Oké talán egy kis undor is megjelenik az arcomon, de nem igazán sikerült megijesztenie engem.
-Hát veled aztán tényleg jól elbántak. De legalább halhatatlan vagy. Az azért mégis csak jó dolog nem?-Persze biztosan megvan ennek is a hátránya azon túl, hogy hát... A bőre nem éppen a legszebb, de ha jól emlékszem azt mondta van egy felesége, vagy menyasszonya... Mindegy is... az a lényeg, hogy van barátnője.
-Deadpool. Érdekes név.-Azzal el is fogadom  felém nyújtott kezet.
-Gw....Vagyis Póknő... Tudom ez elég hülyén hangzik, de a Pókember már foglalt....-Majd sikerült a valódi nevemet elárulni neki. Már rég nem kellett az inkognitómat használni, így kicsit elszoktam ettől a szuperhősködéstől, bár szerintem ezt sem nevezném most annak. A dagadt fickón kívül senki sem volt bajban... És nos mint kiderült ő sincs, csak rosszkor érkeztem.
Nem tudok vele egyetérteni. Megértem az érveléseit. Igen nem érdemelnek meg könyörületet, de ez nem a mi jogunk eldönteni. Nem szabad az ő szintjükre lesüllyedni. Sóhajtok egyet. Vajon érdemes belefognom, vagy egy makacs szuperhős, aki úgy sem hallgat a szépszóra?
-Értem, amit mondasz... De milyen jogon döntjük mi el, hogy ki mit érdemel? Ez a rendőrség, a bíró feladata, nem a miénk... Nah meg, ha úgy bánunk velük, mint az áldozataikkal, akkor mi sem vagyunk jobbak.-Rántom meg a vállam. Persze, én csak megosztom a véleményemet, ettől függetlenül nem várom el, hogy megváltozzon, vagy a jövőben hasonlóan járjon el, mint én. Az ő lelkén fog száradni a gyilkolás, nem az enyémen.
-Én sosem tartottam magam szuperhősnek...-Jegyzem meg csak úgy mellékesen. Otthon már nem is nagyon számítok annak, miután engem vádolnak gyilossággal.
-De te mióta űzöd ezt a munkát?-Talán nem éppen itt mindenki szeme láttára kellene megbeszélnünk a világ nagy problémáit, főleg, hogy az emberek, főleg a mai világban, imádnak mindent lefényképezni, vagy videóra venni.
Hirtelen mozdulattal lendítem meg a karom hátra, hogy a mögöttem lévő lesifotós kezéből a pókfonalam segítségével kirángassam a fényképezőgépet.
-Ezt ne!-Nézek hátra a fickóra, aki kicsit meg is ijed és valami bocsánatfélét motyog az orra alatt, én meg csak visszafordulok a piros rucis fickó felé. Abban igaza van, hogy gáz, amiért nem kapcsoltam időben a fegyveres fickóra, de mentségemre szóljon, tényleg rég nem vettem fel ezt a rucit.
-Nem tudom mi az a Chimichanga, de legyen... Kíváncsi vagyok, hogy te a világ legjobb szuperhőse milyen tanácsokkal tudsz ellátni.-Igen, van egy kis gyúny a hangomban, de már nagyon is érdekel, hogy mik azok a tanácsok, amikkel jobbá tud tenni engem.
-És mégis kiknek adod le? Gondolom a rendőrség jön érte és nem valami újabb maffia vezér vagy hasonló...-Mert az aztán a szép szuperhős tett... Jah vagy nem.