Eve Green, egy tökéletes háziasszony, akinek a kedvenc filmje a Júlia & Júlia. Középiskolában megismerkedett a szerelmével, akivel később össze is házasodott. Dolgoznia soha nem kellet munkahelyen, helyette mindig rendbe tartotta a házat, és friss finom ételekkel várta a férjét haza. Miután megszülettek a fiúk, már az ő nevelés is az ő feladata lett. Szívesen főzött a családja számára, mert a főzés volt neki a szeretett nyelve. A férje szerint olykor már mániákusan főzött, és ha még nem is lett tökéletes a homár leves, attól nem kellet volna kidobni, és újra főzni.  A férje, de a gyermekei sem értették meg, hogy mekkora fájdalom számára az, hogy nincs otthon szarvasomba ecet, vagy hogy leégett a tejbegríz, vagy hogy a vendég nem megfelelően dicséri meg a háziasszony főztjét. Pedig Eve Green nem egyszer fakadt sírva ezek miatt.


Maximilian Octavius Professor a az egyetem történelem tudomány tanszékének volt a jeles oktatója, aki egész életét az ókori görög mitológiáknak szentelte. Állítólag egy jószívű ember volt, aki azt nézte, hogy miként segíthetne a diákoknak, és nem azt, hogy miként buktassa meg őket.  Ha valaki kérdéssel fordult hozzá, akkor nem mindig adott választ a kezükbe, hanem inkább segítette őket rájönni a válaszra. Megmondta, hogy melyik könyvet érdemes újra olvasni, és mire figyeljenek. Szentül hitte, hogy az a tudás, amit magunknak szerzünk meg az százszor értékesebb, mint az, amelyet kézhez kapunk. Szeretett tanítani, de csak olyanokat, akik tényleg tanulni akartak, azok akik csak a kreditet akarták nála megszerezni, azok hamar rájöttek, hogy nem olyan egyszerű elmondai mindent Midas királyról.

William Clint, vagy ahogy sokan ismerték Penge Clint. Kisstílű bűnöző volt, aki már gyerekkorában az utcán élt. Gyerekkorában voltak barátai, aki egy bolti lopásnál ott hagyták őt a zsaruknak. Így hát hamar javítóba találta magát, ahol a nagyobbak megverték, és elvették tőle, amilye volt, de túlélte. Felállt, mindig. Végül bevették maguk közé, de kiderült csak azért, hogy legyen egy balek, akit elkapnak a nevelők.  Többször árulták el, mint sem meg tudná számolni, volt, hogy csak az osztozkodásnál verték át, de volt, hogy pali akarták venni. Megismerte az utcákat, tudta hol vannak az orgazdák, tudta, hogy hol kell lerövíditeni az utat. Iődvel hát megtanulta ő is a játékot. Ha munkáról van szó, nincs barátság, és inkább ő próbálja meg valahogy átverni a másikat, minthogy ő maga essen pofára. Még a saját gyerekét is hátra hagyta a plázában, amikor azt hitte a rendőrök őt keresik.

Sacha Cerbes mindig is szerette a szuperhősök és egyéb hasonlók történeteit, mindig csodálta őket, hogy azoknak mennyire különleges és izgalmas életük van. S nem olyan szürke, unalmas, mint az övé. Hiszen a napjai nem álltak másból, mint iskolában volt, aztán haza ment, ahol az anyja vigyázott rá, amíg az apja dolgozott. Amikor az apja haza jött, akkor szó nélkül elültek vacsorázni, és végig ették, amit az anyja aznap főzött, de közben meg sem szólaltak. Egyedül a hétvégék tértek elkicsit, hiszen olyankor otthon volt az apja, és tudtak „játszani”, ami abból állt, hogy segített neki szerelni. Egész gyerekkorában szuperhős akart lenni, még ha tudta, hogy egy hős megjelenésével egy szupergonosz is megjelenik. Mindig is erre vágyott.. Egészen addig, amíg rá nem jött, hogy a szupererő nem áldás, hanem átok, akár Midas király esetében.

Theodor Black egy szürke kis ember volt életében, aki magányosan élt a garzonjában. Bárkit is kérdeznél róla, nem túl sokat tudott elmondani róla, csak azt, hogy szürke kisegér volt. Minden nap elment a munkába, majd haza jött, és nem ment sehová. Nem igazán voltak barátai, sőt még hobbija sem nagyon. Egyetlen egy dolgot tudtak elmondani róla a kollégái is. Piszok gyorsan és pontosan dolgozott. A főnökei meg voltak vele elégedve, hiszen bármilyen feladatott adtak ki neki, ő bent maradt és megcsinálta, hiába járt le a munkaideje. Nem panaszkodott, csak végezte a munkáját. Az egyik szomszédja szerint könyvelő volt egy cégnél, a másik úgy tudta, hogy valami bankban dolgozik, de nem tudta elmondani, hogy mit is csinál minden nap Theodor. Pedig Mr Black egy egyszerű adatrögzítő volt, egy pénzügyi tanácsadó cégnél. Az üzletkötők oda vitték neki az előző napi szerződéseket, ő pedig szépen azokról felvitte az adatokat a rendszerbe. Ha jó napja volt, akkor pénzügyi kimutatásokat is kapott, amikből még grafikont is készíthetett egy – egy prezentációra.

 
Thomas Cerbes egy középosztálybeli egyszerű ember volt, ügyes mosógépszerelőnek tartották, aki folyamatosan képezi magát, hogy mindig naprakész legyen. Minden reggel elment dolgozni, és igyekezett vacsorára hazaérni. Keményebben dolgozott, mint a környékén bárki más, de nem zavarta, így tudta előteremteni azt a pénzt, amelyre szüksége volt a családjának. Amikor megszületett a fia, akkor még keményebben kezdett el dolgozni, hogy pénzt tudjanak félre rakni Sacha tanulmányaira. Már eltervezte, hogy minden tudását átadja a fiának, aki ugyan úgy szerelő lesz, mint ő. A fiú érdeklődött is, szívesen hallgatta az apját, amikor az a Whirpool Wt530-as mosógépről beszélt. Már tervezte, hogy középiskola után a fia felvételt fog nyerni az egyetemre…

Soha nem volt semmiben sem kiemelkedő, nem volt különösen intelligens sem, valószínűleg senki sem jegyezte volna meg soha a nevét, ha nem lenne mutáns. Lehet, hogy ha, akkor az apja engedi, hogy a Xavier intézetben tanuljon, akkor jobb lenne, és hasznosabb, de Midas-nak egyedül kellet megbirkóznia a Mutáns mivoltával. A Pszichiátrián kapott gyógyszerek segítettek neki elnyomni a „hangokat”, amik az elméjében szólnak, de azokat nem voltak képesek elnyomni, amik kívülről hatottak rá, sőt azokat csak egyre jobban és jobban hallotta.  Így hát inkább úgy döntött, hogy van amikor beveszi, és van amikor nem. Az alkohol számára jobban bejött neki, s ha ideges, vagy zavarodott, akkor egy cigi jobban helyre rántja, mint bármi. Ez mára odáig fajult, hogy a láncdohányosok mintapéldányává vált, s az anonim alkoholisták is szeretettel várnák bárhol a világon, ha úgy döntene, hogy kigyógyul a betegségéből.

A Halál Sikolya: Talán ez a képességének a legrosszabb része, hiszen, ha valaki meghal a közelében akkor ő hallja az „utolsó szavait” az illetőnek. Hogy mi számít közelnek, az lehet pár méter, de akár tízen méterek is lehet. Az utolsó szavak valójában nem kimondott szavak, hanem az utolsó berögzült beteljesületlen dolog. Minél mélyebb, és fontosabb az illetőnek, annál tovább hallja Sacha. Volt, hogy egy fél napon keresztül hallgatta, ahogyan egy nő azt ismételgeti számára, hogy „be kell szedni a ruhákat, mert jön az eső.”  Máskor egy órán keresztül hallgatta, ahogy egy férfi sírva kér bocsánatot, „kérlek bocsáss meg”.  Ilyenkor legtöbbször Sacha még többet iszik, és vitatkozik az adott illetővel, de mivel az már csak egy lenyomat, nem valódi személy, így csak ugyan azt ismételgeti szegény Sacha-nak.

A Halál Csókja: Amikor valaki haldoklik (mindegy, hogy betegség miatt vagy sérülés, vagy egyéb okból), akkor Midas képes megmeneti belőle egy darabot. Az ajkaik összeérintésével képes kiszívni, azt, ami a másikból még maradt.  Ilyenkor az áldozat végérvényesen meghal, és semmilyen módon nem hozható vissza az életben, hiszen életének utolsó szikrája már Midas-ban van. Midas megkapja az áldozat emlékeit, valamilyen olyan képességét (nem szupererőt, hanem tanult dolgot), ami fontos volt az áldozat számára, de mellé az áldozattól örökli a pszichés gyengeségének egy részét is. A Csók után pár napig Sacha sem tudja, hogy ő ki is valójában, hiszen hol ő, hol az áldozat emlékei kavarognak a fejében, s csak pár nap után áll vissza minden a „normális” állapotba.  Az áldozatoktól örökölt képessége sem tudatos, hanem inkább ösztönös cselekvés számára. Ahogy a pszichés kényszereken sem tud uralkodni, egyszerűen léteznek számára, mintha mindig is léteztek volna. Az áldozatok emlékei időnként előtörhetnek a hozzá kapcsolódó cselekvés, vagy gyengeség következtében, de ezeket viszonylagosan tudja uralni, vagy hamar úrrá tud lenni rajtuk, hogy visszatérjen a valóságba.
A képesség mellékhatása, hogy az ellopott élettel képes begyógyítani a sérüléseit, illetve meggátolni az önnön halálát. Ez annyit jelent, hogy ha egy haldoklót megajándékozza a Halál Csókjával akkor az ős könnyű sérülései azonnal begyógyulnak. Ugyan akkor, ha ő kerül a halál szélére, és valaki bolond oda hajol az ajkaihoz, akkor egy teljesen egészséges embert is képes magába szívni, s a halálba taszítani azt.

Elragadott képességek / Gyengeségek

• Kiváló háziasszony módjára képes főzni. – Sírva fakad, ha nem elég jó a főztje
  
• Az Ókori Görögökről a tudása egy egyetemi professzoréval vetekszik – Olykor nem ad egyértelmű választ, hanem megpróbál rá vezetni.
  
• Ismeri New York alvilági köreit, még ha őt nem is ismerik fel – Inkább átver másokat, mint sem azok akarják őt átverni.
  
• Adatrögzítésben verhetetlen, több mint egy tucat vállalati rendszerben el tud tájékozódni, hiszen mindet használta már. – Nem hagyja abba a munkát, amíg nem végzet.
  

A Holtak emlékei: Még nem képes uralni teljesen a bekebelezett életeket, de idővel megtanulja, hogy miként idézze fel azok emlékeit, mintha csak a sajátjai lennének.

A szobában a káosz és a nyugtalanság ugyan úgy létezik, mint máshol a levegő, vagy az elektromos töltés, vagy bármi, amit az emberek természetesnek vesznek. Igaz, hogy kintről ordibálás, és fájdalmas üvöltés hallatszódik, itt bent mégis mindenki nyugodt, mint akik nem is foglalkoznak avval, amik a falakon kívül vannak. A legtöbb ember már attól ideges és nyugtalan lenne, hogy a falakon kívüli zajok beszűrődnek, de a bent lévő fehérruhás orvosok már megszokták, a maradék három páciens pedig a saját ágyán ülve vagy fekve várják a vizit végét. Kivéve a sarokban az ágyához szíjazott pácines, aki minden erejével próbálja elszakítani a béklyóit.
- Üdvözlöm Sacha. – köszönti az ágyon ülő beteget a főorvos, majd fordul is a többiek felé.
- A ZT-557es beteg egy régi visszatérő vendégünk. Először 14 éves korában kerül be hozzánk, amikor az Édesanyja halálát úgy próbálta feldolgozni, hogy lemásolta édesanyja személyiségjegyeit. Egyre inkább kezdett úgy viselkedni, mint egy középkorú háziasszony. A Disszociatív személyiségzavar nem meglepő, hiszen a fiatalúr karjaiban halt meg az édesanyja egy tragikus háztartási baleset során. Megpróbálta megmenteni az életet, amíg kiértek a mentők, de esélyük sem volt. A fiú önmagát okolta érte. Az évek során hat különböző személyiséget diagnosztizáltunk nála, mindegyik saját tehetséggel, s más – más fő személyiségi jegyet képvisel. A páciens nem szenved emlékezetkiesést, s a személyiségek közötti váltást sem minden esetben külső tényező váltja ki, olyankor belső kényszer szólítja elő a szükséges személyiséget. A személyiségváltás nem jelent egyet egy teljesen másik személyiség megjelenésével, inkább egy – egy kényszercselekvés, illetve specializált helyzetbe azonosulással. A társadalomra nem veszélyes, gyógyszerekkel jól kordában tartható az állapota, csak sajnos Mr Cerbes hajlamos nem bevenni a gyógyszereit odakint, helyette az alkohol, és a nikotin gyógyító erejében bízik. Ebből fakadóan, amikor az állapota leromlik, akkor a legtöbbször önként vonul be az intézményünkbe, ahol 1-2 hét alatt a gyógyszerek segítségével a negatív tévképzetek, és személyiségeket uralni tudja.
- Mr Cerbes holnap elhagyhatja az intézményünket. – szól ismét a pácienshez, aki csak némán bólint.
[/b].