Bejelentkezés

Hétf. Jan. 29, 2024 12:24 pm

_{I got to keep on walkin'}

A járókelők sikolyába egy fura hang vegyül. Nem emberi sikoltás, inkább valamilyen szerkezet által keltett hang lehet. Nem kell sokáig találgatnom, mert hamar berobban a töltet. Összehúzom magam, hogy ne sodorjon el a rengéshullám. Látom, honnan száll fel a füst. Már a patkányok is nyivákolnak, de nagy részük még mindig cirkál az utcán. Harckocsit vagy katonai egységet nem látok. Lehet, hogy egy hozzám hasonló magányos fickó szállt szembe a fenyegetéssel. Ez esetben komoly fegyverténynek számít.
Ahogy haladok előre, még ebben a nagy zűrzavarban is felfigyelek a felülről érkező alakra. Kiszúrtam a mozgását. Legalább akkorát ugrik, mint az ősemberszerű figura és ahogy leérkezik, abba beleremeg a manhattani járda. Nagy esély van rá, hogy ő robbantott rá a patkányokra az előbb. Sajnos nem látom innen, hogy milyen hadműveletbe kezd.
Folytatom az utamat és igyekszem megközelíteni a patkányos nőt. Elhaladok egy kocsi mellett, aminek a motorházteteje szét van verve. Gyorsan felnyitom és a megkárosított szerkezetekből elvonom a maradék energiát. Engem talán azért nem támadnak az állatok, mert érzik bennem a töltöttséget. Sentinel-vadászatra eleve feltankoltam, de most kelleni fog ez a plusz a motorházból.
A "felmentő sereg" felől nagy villanást látok. Ezeket az állatokat nem mindig zavarja meg a hirtelen feltűnő fény, de fene tudja, hogy az itt összegyűltekből pontosan mit fog kiváltani. Már az sem természetes, hogy ilyen formában csoportosultak és a támadásuk sem az. Ezek irányított patkányok és beválhat ellenük olyan trükk, ami más társaik ellen nem. Már pont olyan helyre kerültem, ahonnan látom a katonát. Jól felszereltnek tűnik és egy darab patkány sincs rajta, se a környékén. Tüzelésre készül fel és nem kell sokat találgatni, ki a célpontja. A lapos fejű pasas viszont észrevette ezt és pontosan felé ugrik. Alkalmi segítőtársamat meg kell védenem. A törpe elég magasra ugrott ahhoz, hogy célba vehessem az emberek veszélyeztetése nélkül.
A lövéseink majdnem egy időben dördülnek el. A nő már nem áll az autók között. Közelebb kell mennem, hogy megtudjam, mennyit fogott fel a páncélja. A törpét a lövésem nekilöki egy házfalnak, amiről lepottyan. Lassabban, megtépázott hajjal, de vérzés és sebek nélkül, még mindig láthatóan jó erőnlétben igyekszik a katona felé. Aki egy lámpaoszlopot meghajlít és kettéharap, annak nem könnyű ártani. Az autók tetején halad, elég nagy zajjal ahhoz, hogy észre lehessen venni. Nem dobok oda villanógránátot, mert a fegyverest is elvakíthatja. Habár az ő szerkezete láthatóan nem viselte meg, lehet, hogy az enyém megtenné. Nagy különbségek vannak gránát és gránát között.
- Szedd le! Megnézem a nőt! - ordítok oda abba az irányba mutatva, ahonnan a fenyegetés érkezik.
Egy-két autón nekem is keresztül kell másznom, mert a támadástól pánikba esett emberek tömege majdnem elsodor. Látok nagyon súlyos sérülteket és egyre többen köhögnek is. Remélem, az illetékesek gyorsan lezárják a környéket. Ide karantén fog kelleni, meg sebészek, meg...minden. Ez viszont nem az én feladatom. Látom, hogy a nő feltápászkodik. A páncélja még rajta van, de eléggé megrongálódott. Egy-két találat és sikerülhet átütni. Ráül egy autó elejére és megint sipít egyet. Hosszan, elnyújtottan. A patkányok visszaindulnak és újra beborítják. Élő pajzsot képez belőlük. Csak a szemei látszanak ki. Szívességet tett nekem azzal, hogy ráült a kocsira. Becélzom a motort és ha sikerrel járok, akkor a lövéstől ki is fog gyulladni vagy akár be is robban.

Isley

Vas. Jan. 21, 2024 5:43 pm

Szigma_{Áldozat: L. Bishop}

Dirty Looks & Grudges^{Szigma & Bishop}
Amikor az értesítést kapta, már végigsöpört az utcán a káosz. Az operációs szobában állott volt a levegő, technikusok és operátorok sűrűn kattogtak a billentyűzeteiket, keményen dolgoztak a számítógépek, Szigma meg tudta állapítani a zümmögés intenzitásából. Volt, aki telefonált, más elmélyülten elemzett valami kijelzőt.
George Carter lépett hozzá. Szigma jól ismerte. Trask volt Carter közvetlen felettese, ő pedig a parancsok 96.7%-át Cartertől kapta.
– Nagy koncentrációjú mutáns létformákat észleltünk hozzávetőlegesen három perccel ezelőtt. Máris küldöm a pontos koordinátákat.
És ahogy ezt kimondta, Szigma valóban rögtön le tudta tölteni az adatokat a legújabb jelek alapján.
– Uram.
– Minden adatot, technikai támogatást és eszközt a rendelkezésedre bocsátunk a sikeres likvidációhoz. A feladatod a mutáns létformák maradéktalan és végleges terminálása és a közbiztonság visszaállítása civilek számára. Érthetően fogalmaztam?
– Igen, uram.
– Ez lesz az első komolyabb bevetésed. Ne hozz ránk szégyent.
– Parancs, uram.
Szigma gondosan kiválasztotta a felszerelését a kiemelten veszélyes mutánsok likvidálásához. A páncélját fejlett nanotechnológiával erősítették meg, hogy ellenálljon a mutánsok rendkívüli képességeinek és támadásainak. Lőfegyverként Szigma a Purifier-A19 nevű fejlett energiapuskát választotta, melynek gyors és pontos célzásával, valamint magas hatékonyságával képes volt az ellenállás megfékezésére. A páncéljába integrált iongránátok segítették a koncentrált robbanóerejű támadásokat, különösen hatékonyan alkalmazhatóak voltak zárt területeken vagy tömeges mutánskoncentrációk ellen. Ezen felül eltett még füst- és fénygránátokat is, mert tapasztalatból tudta, hogy bármikor szükség lehet rájuk. A küldetés előtt még egyszer ellenőrizte a felszerelését, biztosítva, hogy minden eszköz készen álljon a veszélyes mutánsok elleni harchoz, majd maga mögött hagyta a bázist.
A levegőt éles sikoltással szelte keresztül egy petárda módjára süvítő gránát. Kínos precizitással találta meg a helyét abban a csatornaaknában, amelyből a patkányok özönlöttek ki. A másodperc tört részéig síri csendet lehetett csak hallani, aztán fülsüketítő robajjal robbant egy óriásit. A patkányok fájdalmasan sivítoztak, sűrű, sötét füst tört sebesen az ég felé, de úgy tűnt, ez egy időre lelassította a csatornából felfelé igyekvő rágcsálókat. Okozott elég gondot ellenben az a néhány száz, ami szabadon garázdálkodott immáron, viharos, sötét tenger módjára, egy emberként özönlöttek be lerobbant személyautók ablakán, kipufogóján, mint vadászó ragadozó, futtában kapták el és lepték be teljesen a fejvesztett tömeget. Ebben az őskáoszban rugaszkodott el az egyik, még szilárdan álló épület tetejétől, és érkezett meg súlyos döngés kíséretében a tomboló zűrzavar legközepébe.
– Harmadrangú fenyegetés ártalmatlanítva. – mondta, majd megérintette a halántékát. – Inicializálás 100%. Környezet szkennelése…
Körbefuttatta tekintetét az anarchiába hullott utcarészleten, sérült embereken és elhullott, vagy még élő patkányokon, majd a következő megállapításra jutott.
– Mutáns életforma érzékelve.
Csak hogy a két nyilvánvaló alakon legnagyobb meglepetésére még egy civil megjelenésű figurát is feltüntettek számára az érzékelői. Még egyszer kielemezte a fegyvert tartó férfit, aki láthatóan a mutáns támadás ellenállója.
– Prioritás: elsőrangú fenyegetés kiiktatása.
Ekkor azonban a mutáns nőalak elkiáltotta magát, parancsára pedig a patkányok és más rágcsálók koncentrált támadásba kezdtek. Aki eddig nem esett össze vagy sérült meg, arra vad ragadozóként vetették rájuk magukat, és martak egészen csontig. Szigma is kapott belőlük, bár ő ellenálló volt mind a vírusokkal, mind a harapásaikkal szemben. Fénygránáttal oszlatta szét a makacskodó rágcsálókat. Letérdelt az egyik személyautó maradványa mögé, onnan vette célba energiapuskájával a nyilvánvalóan nagyobb fenyegetést jelentő nőalakot.
– Célpont bemérve. Erősség: 85%.
Beletelt néhány hosszú másodpercbe, míg a fegyver elérte a kívánt energiasűrűséget. Akkor azonban jól rámarkolt az ágyúra emlékeztető fegyverre, mely belsejében úgy tűnt, elektromosságra emlékeztető szikrák pattogtak, majd hirtelen felfénylett az ágyú dobja, és elsütötte a páncélos amazon felé.

_{No Turning Back} 548 szó

Isley

Pént. Dec. 29, 2023 6:49 pm

_{I got to keep on walkin'}

Visszatértem a régi módszerhez és kimentem terepre megkérdezni pár helyi alakot. A hajléktalanok mindig értesülnek az utca híreiről. Állítólag óriási robotok ijesztgették az embereket Manhattanben, de csak felszínes cikkeket találtam. Sehol sem adtak róluk pontos leírást, nem készültek használható felvételek. Nem tévedtem. Utcán élő barátaim némi étel vagy pénz fejében tálcán kínálták az információt. Egyik szemem sír, másik nevet attól, amit megtudtam. Középiskolások öltöztek be egész komoly jelmezt készítve, LED fényekkel kiegészítve. Tegnap kapták el őket és az egyikük szülei a közeli konténerbe dobták a maskarát. Meg is néztem és tényleg ott volt. Sztori igazolva. Az Őrszem Robotok itt nem garázdálkodtak, ez jó. Tovább kell keresnem őket és eggyel kevesebb nyomom van, ez nem jó. Sharddal és még sokakkal rajta vagyunk a témán, de piszok nehéz.
Mivel itt végeztem, hazafelé vezetek. A környék elég forgalmas ezen a száraz, napsütéses téli napon és járókelőből is rengeteg van. Év végi hajtás, családi programok, városnézés, rokonlátogatás, vagy sokaknak egyszerű hétköznap még az ünnepek tájékán is. Egy útkereszteződésnél pirosat kapunk, ezért szépen lefékezek az előttem álló kocsik mögött. Kivárom a soromat, mint mindig. Vetek pár pillantást magam mögé és a környékre. Hm, az a két figura elég szokatlan. New Yorkban mindennapos, hogy maszkosok járkálnak vagy produkálják magukat, de ők nagyon bizarr jelmezt választottak, ha ez jelmez. A rövid ujjú pólóban flangáló férfi épp hogy látszik, törpe termete miatt majdnem elveszik a kocsik között. Ritka széles vállú és vastag nyakú ember szinte lapos homlokkal és nagyon-nagyon szögletes állkapoccsal. A mellette haladó testes nő törzset és lágyékot elfedő páncélnak látszó öltözetet visel. A feje teljesen kopasz és felfelé csúcsosodik. Ajkai rendkívül duzzadtak, mintha beteg lenne. Ilyet még műtéttel sem készítenek. Az autók között mennek, de nem koldulnak, hanem határozottan a kereszteződés közepe felé igyekeznek. Fejemet kidugom az ablakon, hogy jobban lássam őket. Pont a kocsisor előtt álltak meg.
A lámpa már zöldre váltott, de a páros elállja az utunkat, úgyhogy a sor elején indul a dudálás és a kiabálás. Ebből néha nagyon rossz dolgok sülnek ki, úgyhogy figyelek. Gyorsan visszahúzom a fejemet a kocsiba, mikor meglátom az egyik autót elrepülni a levegőben. Basszus, nem kis erő lehet, ami képes volt megmozgatni azt a jó két tonnás járgányt! Sok járókelő megáll és az autósok is egyre többen kezdenek bámészkodásba. Meglátom a törpét felugrani egy másik autó elejére. Üti, aprítja a fémet, a sofőr menekül. Na jó. Az anyósülésre helyezett sporttáskából kiveszem a jó alkarnyi méretű energiaágyúmat és kiszállok. Sentinelekre számítottam, ezért készültem mindennel, amivel szoktam. A hosszú kabát alatt viselem az X-páncélt, ami ad valamennyi plusz védelmet. Két hónom alatt vannak a pisztolyok, egy hagyományos és egy energiaalapú. A lábszáraimra csatoltam egy-egy kést, ahogy mindig szoktam elindulás előtt. A páncélon tokokban még van két EMP gránát az elektronika kiiktatására és egy villanógránát. Alapfelszerelés.
Zárom a Lincolnt. Hátranézek és látom, hogy egy talpraesett járókelő már segítséget hív az elhajított autó utasainak kimentésére. Helyes. Ott nincs dolgom. Indulok a sor eleje felé, lent tartva a fegyvert. Egyelőre csak látni akarom, mi történik. A páncélos nő kaján vigyorral a fején felvesz egy kerek sisakot és lehunyja a szemeit. Mozgást látok az úttesten, lábfej magasságban. Patkányok! Özönlenek előre, a páros felé. Kisebbek, nagyobbak, de rengetegen vannak. Férfiak és nők ugyanúgy sikoltoznak vagy próbálnak elugrani előlük. Én is félreállok, mert ezek sok kórságot hordozhatnak. A törpe most ugrott fel a jelzőlámpát tartó fémrúdra és puszta kézzel hajlítani kezdi, de végül a fogaival áll neki és szét is harapja. Nem semmi állkapcsa és fogai lehetnek. Áramütést kellett volna szenvednie, de ennek nem adja jelét. A nőt eddigre teljesen elborították a patkányok, már csak sejteni lehet, hogy ő van az emberméretű rágcsálóhalom alatt. Az utcán teljes a káosz. A forgalom már akkor megállt, mikor ők ketten elfoglalták a pozíciójukat középen, de most a lámpahiány és a kereszteződés közepét elborító patkányhorda miatt mindenki csak áll, dudál, ordítozik vagy videót készít a telefonjával. Ki kéne lőnöm a törpét, de autóról autóra ugrál. Nem tudom megcélozni úgy, hogy ne veszélyeztetném a lakosságot. Csak egyszer ugorjon megint jó magasra. Célra tartok, keresve az alkalmas pillanatot. Nem jön el. A páncélos nő arcáról hirtelen eltűnnek a rámászott patkányok. Kitárja a kezeit és szinte sípoló hangon kiált:
- Menjetek, gyermekeim! Fertőzzétek meg őket!
A rágcsálók rohanni kezdenek szerte az utcán, bemásznak az autók ablakain, már a járókelőkön is látom őket. Néhány ember köhögni kezd, az egyiknél epilepsziára emlékeztető görcs mutatkozik, mások hánynak. Óriási a hangzavar, a törpe pedig csak növeli az autók szétverésével. Próbálom magamról lerázni azt a pár patkányt, ami engem szemelt ki. Úgy látom, hogy középről indulnak az emberek felé. Ezért én középre indulok, de nagyon nehéz dolgom van, mert az emberek sokkos állapotban rohangálnak vagy épp másznak keresztül a kocsikon. Ezt a napot még emlegetni fogjuk, úgy érzem. A törpe csak látványos, de ha itt járvány tör ki a patkányos nő miatt, az sokkal nagyobb baj.

Isley

Bejelentkezés

KEDVCSINÁLÓ

Az oldal vezetősége

Chatbox

Legutóbbi küldetések

Dirty looks and grudges